21.rész Harc az életért

- Tudom kik vagyunk. Sárkánylovasok mint a többiek. - válaszoltam határozottan.

- Azt te csak hiszed. Sokkal több van benned, de addig jó míg nem tudod. - mondta, majd előhúzta a kardját.

 

- Most már az enyém vagy. - mondta, és le akart csapni a fegyverével, de a csuklómról lekaptam az ostorom és kivertem a kezéből. Erre előhúzott egy újabbat, és elkezdtünk harcolni. Sok ütését kivédtem, de még elég tapasztalatlan voltam ahhoz, hogy nyerjek. Hirtelen úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, hiszen egyre jobban küzdöttem pedig nem is tudtam, hogy ennyire jól megy. Olyan volt mintha a véremben lett volna. Ahogy egyre tovább harcoltunk égető érzés járta át a csuklómat. Elkezdtem gyengülni, és ekkor kiütötte Dagur a kezemből a kardom. Térdre rogytam, és megnéztem a csuklóm amin egy halványszürke kivehetetlen jel volt. Megijedtem ettől, hiszen azt sem tudtam, hogy került ez a kezemre vagy, hogy mi ez.

- Megöllek amíg még meg nem kapod a teljes erődet. - jelentette ki. Ránéztem Amirára, de ő dermedten állt mintha hipnotizálták volna, és pislogás nélkül meredt maga elé. Dagur már éppen emelte fel a kardját, mire én megadóan lehajtottam a fejem, és becsuktam a szemem. Lesújtott ... , vártam, de nem haltam meg. Kivédte valaki a csapást egy szekercével, mire felnéztem, és könny szökött a szemembe az örömtől. Aaron állt mellettem, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Megragadtam a kezét és felhúzott, majd arrébb lökött, mert Dagur megint támadt. Ez így ment egy darabig, majd ekkor elkezdett sárgán ragyogni a csuklóján lévő jel, és egy ütést mért Dagur ellen, aki ájultan zuhant a földre. Odajött hozzám, és felemelte a kezem, majd szemügyre vette a jelemet.

- Te is ... ? - kérdezte, de az arcán nem láttam semmiféle érzelmet. Nem lehetett semmit sem kiolvasni a szeméből.

Nem tudtam mire érti ezt, így a szemem oda vissza cikázott a jel, és Aaron között. De ekkor átugrott pár ádáz katona a mi hajónkra, és megtámadtak minket. Mindketten harcoltunk, majd gyorsan odamentem Amirához, és meglökdöstem, de nem moccant meg. Egyre idegesebb lettem, és az ostorommal lecsapva egyszerre vágtam három ellenséget a vízbe. Elegem volt mindenből. Nem értem, hogy mi folyik körülöttem, mindenki olyan furcsán viselkedik. De nem nagyon tudtam ezen gondolkodni, hiszen egyre többen jöttek ellenünk, és alig győztük kivédeni a támadásaikat. Ekkor Amira " feléledt ", és egy hatalmasat üvöltött, majd felkapott minket, és egy sárga plazmabombával elpusztította a hajót. Kitett minket a földre, miközben Hablatyék aggodalmasan repültek oda hozzánk.

- Minden rendben? - kérdezték kórusban, majd leszállva a sárkányaikról odajöttek hozzánk, és alaposan megnéztek minket, hogy nem sérültünk - e meg. 

Aaron, és én is kicsit szótlanok voltunk. Amíg én próbáltam feldolgozni a történteket, és rájönni, hogy miről beszélt nekem Dagur, és mire értette azt a kérdést Aaron, addig Ő fürkésző szemekkel vizslatott engem. Ez egy idő után már kicsit zavart, és inkább arrébb álltam. Ideges voltam, és feszült amit csak azok vesznek észre akik igazán ismernek. Ez esetben Aaron, és Asztrid. Az utóbbi a kezemnél fogva maga után rángatott az Arénába, és odaadott egy fejszét. Tudtam mire gondol, hiszen Ő így szokta levezetni a feszültséget.

- Próbáld csak ki. Hidd el hatásos. - tanácsolta együtt érzően. 

Megragadtam a fegyvert, és tiszta erőmből vágtam neki a kiállított fatáblának. Mindig újat, és erősebbet ütöttem, míg ki nem tomboltam magam teljesen.

- Menjünk a Nagyterembe, mert ott most forró teát lehet kapni. - jött be hozzánk Takonypóc. - Hátha akkor Ő is lenyugszik. - mutatott rám, mire mérgesen néztünk rá Asztriddal ami miatt inkább befogta a száját.








Miután megittam vagy két pohárral a forró teából kimentem levegőzni. A többiek is szállingóztak lassan kifelé, és csatlakoztak a harcolókhoz. Az ádázok egy jó része már elmenekült, de a többi kitartóan ostromolta a szigetünket. Egyszer csak megjelent mellettem Amira. A szemei üvegesek voltak, és nem csillogtak olyan élénken mint ahogyan szokott, inkább kis félelmet tükröztek, és látszott rajta, hogy valamin nagyon töpreng. Nagyon intelligens sárkány volt, de látszott rajta, hogy ez a dolog sok fejtörést okoz neki. Nem tudtam segíteni neki, és egyszerűen kizárt az elméjéből, és nem lehetett kommunikálni vele. Aggódóan néztem rá, de aztán megint megmerevedett, mint a hajón. Pár másodperc múlva, rám emelte a tekintetét, és a gondolatban felvette velem a kapcsolatot.

- Mennünk kell. - mondta határozottan, és felkapott a hátára. A többiek utánam néztek, és ijedten kiabáltak nekem, de nem tudtam irányítani a sárkányomat. Ránéztem még utoljára Aaronra, és a szeméből azt olvastam ki, hogy ne aggódjak, mert tudja hová megyünk. 

- De jó lenne ha én is tudnám ezt. - gondoltam magamban. Repültünk még egy darabig, majd Amira megrázta a fejét, és kérdőn nézett rám.

- Mi történt? Hová megyünk? - kérdezte mire elkerekedett a szemem.

- Mi az, hogy hová megyünk? Hiszen te ragadtál fel, és közölted, hogy mennünk kell. Mi ez a viselkedés nálad? Az egyik pillanatban lefagysz, és furán viselkedsz, a másikban meg azt sem tudod, hogy hol vagyunk. - kezdtem teljesen kiborulni. Nem válaszolt csak némán meredt maga elé, miközben úgy tűnt, hogy gondolkozik.

- Megvan! - kiáltott fel hirtelen, és megvilágosodott ragyogó szemekkel nézett rám.

- A barlang Őre vette fel velem a kapcsolatot. Senki sem látta még, csak a hangját lehet hallani ahogyan a fejedben suttog. Azért fagytam le, mert egy látomást mutatott. Egy térképet amivel eljuthatunk a barlanghoz amiről már beszéltem neked, és elmondta, hogy mit kell majd csinálnunk ott. ( Ha nem emlékeznétek erre a barlangos részre akkor újra olvashatjátok az 5. részben.)

- Na és mit? - kérdeztem.

- Azt majd ott megtudod. Meg azt, hogy miért kell oda mennünk. Ja, és a barlang a fúria szigetek mellett van, szóval majd bemutatom neked a fajtársaimat.

- Szigetcsoportok? Hányféle sárkány van ott?

- Három szigetből áll az a szigetcsoport. Az egyiken a Fényfúriák, a másikon az Éjfúriák, a harmadikon ami a legtávolabb van az Ölvészek.

- Hú, mindenképp menjünk el oda. Mindet látni akarom! - csillant fel a szemem követelőzően, akár egy kisgyereké akinek édességre fáj a foga.

- Rendben elviszlek. De az Ölvészek nem mindig barátságosak, ezért oda csak akkor megyünk, ha teljesen aktiválódott a jeled.

- Mi az jel? Miért van rajtam, és mit jelent? - érdeklődtem kíváncsisággal telve.

- Mindenre választ kapsz, ha odaértünk. - mondta nevetve. - De az Őrző akar felvilágosítani erről. Azonban annyit elmondok, hogy minden ilyen sárkánylovast akin jel van Őrzőnek hívjuk. Szóval te is az leszel, és ilyenkor valami feladatot, meg képességet kapsz.

- Várjunk csak! Akkor Aaron is Őrző? Neki is volt jel a csuklóján. - képedtem el teljesen.

- Milyen jel volt?

- Strike osztály jele kardokkal díszítve.

- Akkor övé az erő jele. Az Ölvészeknek tud parancsolni, és az ő erejükkel tud harcolni. Ha a jelet aktiváljuk akkor sárgán ragyog, szóval azt láthattad a hajón. Általában négy Őrző van, de ez mindig változó. Amúgy az Őrzőnek, és a sárkányának ugyanolyan jele van. - mondta majd felmutatta a jobb mancsát, én pedig mellé tettem a jobb csuklóm. Egyforma halvány jel volt rajtunk.