19.rész Szökés az ablakon

 Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Nem lett annyira hosszú, de a következő tele lesz izgalmakkal. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)


Reggel olyan 10 óra környékén ébredtünk, ami miatt nagyon kipihentük magunkat. Bementem a fürdőszobába megmosdani, és a friss hideg víz rögtön felébresztett a reggeli bódultságomból. Majd ettünk Dorinával melegszendvicset ami azonnal enyhítette a gyomrom ételre vágyó korgását, majd rászántuk magunkat egy sétára Ribizlivel a kutyámmal. Útközben hazakísértük Dorinát, majd visszamentünk amit Ribizli már nagyon várt, mert végre megkaphatta a reggelijét. Két lábon ugrálva mutatta ki örömét ami miatt majdnem le is döntött a lábamról hiszen így akkora volt mint én. Beérve a házba segítettem anyának főzni, és még kimentem a garázshoz apával kocsit mosni, hogy jobban teljen az idő. Mihelyst végeztünk, felmentem a szobámba, és fáradtan nyújtóztattam ki az elzsibbadt végtagjaimat. Elterültem az ágyon kezembe véve egy jó könyvet, de mielőtt belekezdtem volna az olvasásba, még fél szemmel rásandítottam az órára aminek a mutatója délután négy órát jelzett, ami csak pár perccel múlt el. Szomorúan fordultam vissza a regényhez, mert még olyan sok idő van napnyugtáig, hogy megérkezzen a " mentőcsapatom " .
Teljesen belemerültem az olvasásba, mintha megszűnt volna körülöttem minden. Magával ragadott az egész történet, és a könyv csapdájába esve egyszerűen nem lehetett letenni azt. Később arra eszméltem fel, hogy anya kiabált fel.

- Vacsora! Nimzáj, gyere le enni. - szólt anya.

Leültünk az asztalhoz, majd elpusztítottunk mindent ami a tányéron volt. Aztán jöhetett az unalom, és az izgalom egyszerre, hiszen a terv szerint hamarosan itt vannak Hablatyék. Támadt is egy remek ötletem, ami befúrta magát a fejembe, egy hasznos dolog amivel elüthetem az időt. Készenlétben álltam, és vártam mikor nyitódik ki az ajtó. Aztán apa kiment megnézni a postát, és mikor visszajött jó néhány újsággal a kezében egy nagy fúria üvöltést hallattam a torkomból mielőtt bezárulhatott volna az ajtó. Amirát hívtam, mert ő pár órával ezelőtt elment vadászni, de most már biztosan jóllakott és kell az ötletem megvalósításához.

- Ez meg mi a fene volt? - kérdezte apa, de mielőtt folytathatta volna, Amira berepült, és magával sodorta, majd apa ráesett a távirányítóra ezzel bekapcsolva a tévét.

- Nimzáj ez ... - kezdte volna, de megakadt a szeme a képernyőn. - Ó, pont most játszik a kedvenc hokicsapatom. - ragadt le a tévé előtt, így elfelejtve amit mondani akart.

- Hát ezt megúsztuk. - mondtam halkan a sárkányomnak, majd gyorsan felslisszoltunk a szobámba.

- Na, Amira most kézjeleket fogunk megtanulni. - mondtam lelkesen, mire ő unottan nézett rám.

- Aj, ugyan már jó lesz. - próbáltam egy kis életet lehelni belé, mert közben lefeküdt a földre. Ráugrottam, majd elkezdtem csikizni, mire ő megfordult és lebirkózott. 

- Na kezdjük. - mondtam, és elkezdtem tanítgatni.

Kitaláltunk olyan jeleket, amiket a többiek nem tudnak, így észrevétlenül is mutogathatok Amirának. Megtanítottam neki, meg persze magamnak is a lopakodás, láthatatlanná válás, marad, támadás, tüske és bomba kilövés jeleit. Ezzel elszórakoztunk egy darabig, és arra lettem figyelmes, hogy már elég késő van, de Hablatyék meg sehol sincsenek. Vártam még egy ideig, de aztán úgy gondoltam alszok egy kicsit, majd felkeltenek ha itt vannak. Betakaróztam, és a párnámba fúrtam a fejem, de hirtelen motoszkálást hallottam az ablakomon. Mintha ráillesztettek volna valamit, és kattant a zár. Ijedten bújtam Amira szárnya mögé, aki morogva összeszűkült szemmel nézett a behatolóra.


Lassan kinyitódott az ablak, és Hablaty bedugta a fejét. Bemászott mire oda mentem mellé.

- Muszáj volt megijeszteni? - kérdeztem.

- Nem, de nem tudtunk szólni az akciónkról, de kész vagy, mehetünk?

- Persze, de hoztátok Hurrikánt? 

- Igen. - mondta, mire berepült az említett sárkány. Odaszaladtam, és megöleltem, majd elmondtam gondolatban a tervemet neki, mire bólintott.

- Kiteszek egy cédulát az ajtóra amire az van ráírva, hogy fogadásból nem szólalhatok meg egy napig ezért nem fogok válaszolni ha kérdeznek, és Amira nem fogja beengedni a szüleimet. Vagyis ebben az esetben Hurrikán lesz az ajtónál. - magyaráztam Hablatynak, majd kimászott az ablakon amíg kiragasztottam az ajtóra a lapocskát. Kinéztem az ablakon, és elvigyorodtam a látványon. Odaült Hablaty Asztrid mellé a tetőn, aki ráhajtja a fejét a fiú vállára és megfogták egymás kezét, amit a lámpa fényében homályosan, de azért nagyjából  kivehetően látni lehetett. Vártam, még egy kicsit, hogy kettesben legyenek, majd én is kimásztam. Ráültem Amirára miután bezártam az ablakot, és elindultunk. Annyira hiányzott már a repülés, holott csak három napig nem csinálhattam ezt a tevékenységet. Örömömet Amira is megérezte, és elkezdtünk játszani a levegőben. Begyorsítottunk és megkerültük Hablatyékat háromszor, majd leugrottam a sárkányomról hagyva, hogy az adrenalin átjárja a testemet. Amira a tenger fölött hassal lefelé kapott el, a kezemet, és lábamat fogva repült tovább miközben alig tíz centi választott el attól, hogy a vízbe merüljek. Az első mancsát a derekamra tette így szabaddá téve a kezeimet, amiket belemerítettem a vízbe ezáltal két hosszú csíkot hagyva magunk után. Élveztem ahogyan harmatként az arcomra csapódik a víz, majd a Amira feldobott a hátára, és visszarepültünk Asztridékhoz akik együtt szelték tovább az eget.
 



Odaértünk Hibbant szigetre, ahol meghallottuk a kürt hangját. Asztrid visszaugrott a sárkányára Viharbogárra, majd nagy lendületet véve siettünk megnézni, hogy mi történt. Megláttuk a többieket a sziklaszirten állva amint hevesen mutogatva igyekeznek valamit a tudtunkra adni. Hátrafordultunk, de ekkor már késő volt. Két háló repült felénk, amik közül az egyiket kikerültük, de a másik csapdába ejtette Asztridot, és a sárkányát akik hevesen kapálózva zuhantak a mélybe.

- Asztrid!!! - kiáltottunk utána Hablattyal kétségbe esve, de ekkor megjelent valami, meg valaki.