11.rész A fiú, és egy tollas barát

Beléptünk az Arénába, és Hablatyék mellett egy idegen fiú ült.

- Sziasztok! - köszöntem meglepetten.

- Szia! - jött oda hozzám Hablaty. - Ő itt Aaron. Nagyon jó harcos, és ő fog minket tanítani harcolni. Vagyis csak téged, meg talán Hangát, mert lehet hogy ő is jön segíteni. Nekünk meg új mozdulatokat fog mutatni. Amúgy meg hasonlóan került ide mint te, de majd úgyis elmeséli. - hadarta el. 
Alig tudtam figyelni arra amit Hablaty magyarázott, mert valami vagyis valaki nagyon elvonta a figyelmemet. Aaronnak zöldes kék szeme volt. A haja fekete, és kicsit hasonlított a Hablatyéhoz. Pólóban volt ami miatt lehetett látni izmos karját. Körülbelül Hablaty, és Eret között helyezkedett el izomzatilag. Olyan 16 évesnek tűnt egy évvel idősebbnek nálam. Amúgy az összes fiú 16 volt csak mi lányok voltunk 15 évesek. 

- Szia! - biccentett lazán majd visszafordult a többiekhez, mert valamiben nagyon benne voltak.

- Aaron beszélgessetek egy kicsit Nimzájjal, mert nekem most beszédem van Takonypóccal. - mondta miközben felhúzta Aaron mellől a fiút, és sokat sejtően rám mosolygott mire rögtön feleszméltem a bambulásból.

- Rólad már úgyis meséltünk. Remélem nem baj. - fordult felém ismét Hablaty, majd megráztam a fejem jelezve, hogy nem.

- Hát rólam röviden annyit kell tudni, hogy Aaron vagyok, 16 éves. Eddig azért nem láttál itt, mert az ádázoknál voltam kémkedni. Általában ez a feladatom, és ezt szeretem csinálni. Két sárkányom van. A fő sárkányom Villám aki egy ölvész csak most meg van sérülve ezért csak Vértüske van itt. - mutatott a háta mögött szunyókáló piros sikló sárkányra. - Röviden ennyi majd még úgy is beszélünk, de most mennem kell, mert sürgős dolgom van. - mondta majd felülve a sárkányára és indult kifelé.

- Ja, és még annyi, hogy én leszek a kiképződ. - mondta majd elrepült. 

Én is kimentem az Arénából, mert a többiek élesítették a fegyvereiket én meg unatkoztam.  Épp léptem volna ki, de Takonypóc kitette a lábát elém én meg elbotlottam, de a másik lábamnak köszönhetően nem estem el, mert azzal sikerült átlépni a lábát. Ezen Takonypóc elkezdett röhögni, de látszott rajta, hogy csalódott amiért nem estem el. Amira rögtön odaugrott, majd morogva megajándékozta a nevető fiút egy tüskével a lábába, ami persze lebénult.

- Takonypóc ide tudnál jönni? - kérdezte Hablaty.

- Mennék én csak az a baj, hogy nem tudok. - válaszolta.

- Így jár az aki velem húz ujjat. - vigyorodtam el.

- Jó megértettem, de mennyi ideig tart a méreg?

- Mivel kicsi adagot kaptál olyan egy óra. - állapítottam meg a tüske méretéből.

- Hát kössz. Na mindegy akkor majd mást buktatok ki, ha újra tudom mozgatni. - mondta.

Nevetve, és biztonságban esés nélkül kiértünk az erdőbe. Sétáltunk egy darabig, majd az egyik sziklánál megláttuk Aaront. 

- Amikor még nem voltál ott az Arénánál azt mondta Aaron, hogy nem biztos abban, hogy te jó harcos leszel, mert nem vagy viking, és lány vagy - mondta hirtelen Amira.

- Ő sem viking mégis tud harcolni. Attól meg, hogy lány vagyok lehetek jó benne. Asztrid is lány mégis az egyik legjobb fegyverforgató. Majd én is beletanulok. - mondtam.

- Ne foglalkozz vele. Ellentétben itt vagyok én, és egy kis vakargatás jól esne. - dőlt hanyatt a fűben, miközben én nevetve megtettem amire kért, majd játszottunk egy darabig míg eszembe jutott valami.

-Ugyanarra gondolsz amire én? - kérdeztem vigyorogva.

- Persze. Mutassuk meg neki, hogy mit tudunk. - válaszolta magabiztosan.

Felültem rá és fölrepültünk. Felszálltunk magasra, én leugrottam ő meg elkapott, majd megpördült velem a levegőben. Láthatatlanul is mentünk hihetetlen tempóban, és egyszer itt, egyszer ott bukkantunk fel. Felálltam a nyeregben, és sziklák között szlalomoztunk. Ránéztem Aaronra, és láttam, hogy leesett állal néz minket. De ez még nem volt minden. Visszaültem a nyeregbe, felrepültünk magasra, és zuhanórepülésben száguldottunk lefelé miközben a szél süvített mellettünk. Az utolsó pillanatban felhúzta magát Amira, és megpördült a tenger felett aminek hatására a szárnya végével fölcsapta a vizet ami cseppekben repült el felettünk. Befejeztük a mutatványt, és elégedetten simogattam meg Amirát aki boldogan megnyalt. Leszálltunk, és leültünk pihenni. Rajzolgattam a földön, miközben a sárkányom a mancsát tisztogatta. Belemerültem teljesen az alkotásba, de ekkor hallottam egy kisebb reccsenést. Közelebb mentünk oda ahol a hangot hallottuk, és az ágak közé beakadva egy kis barna gyapjúszerűséget vetem észre. Kihúztam a köré fonódó gallyak fogságából. Ekkor egy bömbölő hang ütötte meg a fülünket. Amira fülelt majd boldogan vissza üvöltött. A fejemben már összeraktam, a hang és a bunda tulajdonosát, de amikor leszállt mellénk egyből láttam, hogy a sejtésem beigazolódott.

 

















Egy Gyapjas Bömbölő szállt le mellénk, és a két sárkány örömmel üdvözölte egymást. Összebújtak majd birkóztak. Nagyon aranyosak voltak, és mosolyogva figyeltem a játékukat, de az arcomra kiült egy kis értetlenség hiszen Amira nem említette, hogy van egy ilyen barátja, pedig a többiről mesélt. Amikor észrevett a sárkány engem elkezdett közelíteni felém, majd rám ugorva feldöntött. Egy kis sikítás hagyta el a torkomat az ijedségtől. De ahelyett, hogy bántott volna megszaglászott majd képen nyalt.