18.rész A váratlan látogató

- Ez nem lehet igaz! - akadtam ki teljesen, és elkezdtem püfölni mérgemben a hozzám legközelebb álló személyt, aki jelenesetben Halvér volt. Ijedten nézett rám, majd elmenekült.
 

- Ááá. Hablaty segíts! - bújt a fiú mögé Halvér, de nem mondhatni, hogy el is takarta volna Hablaty vézna alakja.

- Mi történt? - jött oda aggodalmasan Hablaty.

- Három napos szobafogságot kaptam, és nem tudok elmenni nektek segíteni a harcban, vagy sérült sárkányokat ápolni. - mondtam szomorúan.

- Ne aggódj. Majd valamit kitalálunk, hogy a harmadik napot megúszd és el tudj jönni. - ölelt meg Asztrid.

- Így legalább nem esik semmi bajod. - jött oda Aaron is.

- Nem is esne semmi baja, mert harcolni nem is engednénk mindig. - vett védelmébe Asztrid.

- Ez így van. Csak néha kisebb harcokban vehetne részt, hogy nehogy komolyan megsérüljön. - mondta Hablaty, mire tiltakozni akartam, de határozottan rám nézett.

- Na jó most mennem kell, de majd szóljatok, ha van valakinek egy jó ötlete. - mondtam, és Amirára felpattanva hazamentem.

- Nimzáj, végre, hogy hazajöttél! - jöttek ide anyáék, majd megöleltek.

- Bocsi, tényleg szólnom kellett volna, de Amirával fontos dolgaink voltak. - próbáltam kimagyarázni magam.

- Rendben. Bármikor elmehetsz Amirával, de ha több napra mész akkor szólj. - mondta anya. - Ja, és vár valaki fent a szobádban. - tette még hozzá.

- Kicsoda? - kérdeztem meglepetten, de meg sem vártam a választ máris felrohantam. Benyitottam a szobámba, és csodálkozva vettem észre, hogy Dorina a legjobb barátnőm ül az ágyamon, akivel már rég nem találkoztunk, mert mindketten elfoglaltak voltunk.

- Ezt nem hiszem el! - ugrottam önfeledten a nyakába.

- Végre, hogy itt vagy! - ölelt meg Ő is szorosan.

Estig beszélgettünk mindenről. A suliban történtekről, a hétvégi kiruccanásokról, és még sok más lényeges, vagy kevésbé fontos dolgokról, de a sárkányok létezéséről még nem mertem beszélni neki.

- Tényleg! Nincs kedved itt aludni ma este? - kérdeztem lelkesen.

- Persze. Megkérdezem a szüleimet. - mondta és már tárcsázta is a számukat.

- Megengedték! 

- Az tök jó. Az én szüleim is. - válaszoltam.

- Amúgy hol voltál mostanában? - kérdezte Dorina.

- Hát ... Megígéred, hogy nem mondod el senkinek? - kérdeztem.

- Még jó hogy megígérem. Megbízhatsz bennem te is tudod.

- Oké. Akkor behívom Amirát a sárkányomat, de ne ijedj meg! - szóltam előre, de úgy nézett rám mintha megőrültem volna.

- Nyugi jól vagyok. Nem kell a diliházba küldeni. - mondtam nevetve, majd behívtam Amirát, aki láthatatlanul somfordált be az ajtón.

- Ö ... most látnom kéne? - kérdezte nézelődve.

- Nem. Most éppen láthatatlan és csak én látom. - válaszoltam, majd a sárkányom úgy döntött megmutatja magát Dorinának.

- Ááá. - sikított fel a barátnőm, majd az első tárgyat ami a kezébe került, vagyis a párnámat neki dobta Amirának. A sárkányom ezt játéknak vette, és felcsillant a szeme, majd a szájába véve visszadobta a párnát. Na ezzel elvoltak egy darabig. Dorina ijedten dobálta vissza a párnát az izgatott sárkánynak aki meg fáradhatatlanul rohangált előle.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte anya a sikítozásra meg a dobálózós hangokra utalva.

- Á, semmit csak egy kis párnacsatás ismerkedés folyik itt éppen. - válaszoltam, mire odaadott két pohár baracklét és gyorsan kihúzott a szobámból. A párna most pont a fejem fölött repült el, és gyorsan elkaptam magamhoz szorítva azt, hogy ne tudja elvenni a sárkányom.

- Na kijátszottátok magatokat? - kérdeztem, mire Amira megrázta a fejét jelezve, hogy még nem.

- Ő Amira? - kérdezte félénken a barátnőm.

- Igen. Egy Fényfúria. Nyugi nem bánt. - mondtam, majd megvakargattam a sárkányom nyakát.
    



Lassan odajött Dorina, majd rám nézett, mire biztatóan biccentettem egyet. Odanyúlt hozzá, mire Amira megszagolta a kezét és lejjebb hajolt, hogy meg tudja simogatni.

- Hihetetlen, hogy léteznek sárkányok. - mondta elámulva. - Ne izgulj nem mondom el senkinek. - válaszolt mosolyogva a kérdésemre, amit most akartam feltenni

Ez a jó egy igaz barátban, hogy mindig megért, tudja mi jár a fejedben, és mindig ott van ha szükséged van rá. Számíthatsz rá, fél szavakból is megért téged, és letörli a könnycseppeket az arcodról. Megvigasztal ha szomorú vagy, és mindig felvidít.

- Szívesen elvinnélek repülni is, de be vagyok zárva a ház falai közé. - mondtam szomorúan.

- Hallottam róla! Majd elmegyünk máskor. - mondta.

Megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szobámba filmet nézni, de mihelyst elindítottuk a DVD - t valami neki csapódott az  ablaknak. Ijedten ugrottunk hátra az ágyamon, és alig pár centi választott el minket a földre landolástól. Odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyt, majd megláttam Szikrát, aki a mancsával kaparászva próbál bejönni. Nyúltam volna az ablak kilincséhez, hogy beengedjem, de döbbenten vettem észre. hogy nincs a helyén.

- Anya! Miért nincs kilincs az ablakomon? - kiabáltam le.

- Mert kicseréljük, és csak két nap múlva érkezik meg. - válaszolta.

- Na, hát ez remek. - mondtam, majd megláttam amint Szikra a lábát lengetve mutatja, hogy üzenetet hozott.



- Jaj, de édes! - jött oda Dorina is.

- Most mit csináljunk? - gondolkoztam.

- Kérdezd meg anyukádat, hogy kimehetünk - e sétálni, vagy, hogy kiviheted -e a szemetet.

- Ez jó ötlet! - mondtam, majd meg is kérdeztem.

- Mondtam, hogy nem mehetsz sehova. Már csak két nap van hátra bírd ki. - válaszolta anya mire csüggedten törtem tovább a fejem.

- Nem tudjuk behozni Szikrát. Inkább visszaküldöm hátha kitalálnak valamit Hablatyék. - mondtam, és kézjelekkel elmutogattam a kicsi sárkányomnak, hogy menjen vissza.

Néztük tovább a filmet, de nem nagyon kötött le, mert azon töprengtem mi lehetett a levélben. Mikor vége lett megcsörrent a telefonom, és ránéztem a képernyőre, de ismeretlen szám hívott.

- Haló? - vettem fel.

- Szia, Nimzáj. - szólt bele egy ismerős hang, majd hirtelen leesett ki az.

- Aaron? - kérdeztem meglepetten.

- Igen. Miért jött vissza Szikra?

- Mert nem tudtam behozni a házba. De te honnan tudod a számomat? - kérdeztem.

- Elkértem egy ismerőstől. Csak annyit akartunk mondani, hogy találj ki valamit, ami miatt nem jöhetsz ki a szobádból egy napig, és a szüleid ne fogjanak gyanút. Holnap érted megyünk.

- De hogyan gondoltátok, hogy kiszöktettek? Nem mehetek ki a házból, és anyáék itthon vannak egyfolytában.

- Azt majd mi megoldjuk, csak tedd amit mondtam.

- Jó, de hozzátok el Hurrikánt. Már van is egy ötletem. - válaszoltam, majd letettük. 

- Kíváncsi vagyok mit terveztek, de vigyázz magadra, oké? - aggódott Dorina.

- Persze. Viszont most aludjunk, mert holnap este energiámban kell lennem. - mondtam, majd elaludtunk miközben Amira betakart minket a szárnyával, majd arcon nyalt engem. Még egyszer megfordultam és megsimogattam, majd elnyomott az álom.