13.rész Célozz és tűz!

Hablaty kiosztotta a fegyvereket, majd meghallgattuk ki melyik csapatban lesz, és elmondta a teendőket. Mikor végzett, mindenki elkezdett beszélgetni csoportokban. Kőfejjel, és Asztriddal ültem a padon miközben azt szuggeráltam, hogy Hanga leül Aaron mellé, és egyre többször ér a karjához. Szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg a lányt, de nem láthatott hiszen háttal volt nekem. Aaron viszont annál inkább, és találkozott a tekintetünk, de abban a pillanatban el is fordítottam a fejem. A fél szememmel még láttam, hogy elmosolyodott a jeleneten.

- Szerinted is jó ötlet? - fordult felém Asztrid.

- Micsoda? - kérdeztem értetlenkedve.

- Látom figyeltél. - bökött oldalba.

- Azt beszéltük, hogy megszívathatnánk Hangát. - mondta vigyorogva Kőfej.

- Benne vagyok. - mondtam. 

- Akkor holnap a repülés előtt csinálunk ezt azt. - dörzsölte össze a tenyerét Asztrid.

- Héj, lányok! Kezdődik az edzés. Nem érünk rá a sutyorgásaitokra. - szólt Hablaty, mire három oldalba bökést kapott tőlünk.

Sorba álltunk, és mindenki kapott szekercét. Először a célba dobást gyakoroltuk. Hanga rámászott Aaronra, és nem akarta engedni hogy másnak is segítsen, ezért megjátszotta a bénát. Hozzám odajött Asztrid, és vele gyakoroltam. Elmagyarázta, hogy hogyan találjam el a hordóra festett piros kört. Első próbálkozásra el se jutott a célpontig, hanem előtte egy méterre érkezett le a fegyver. A második dobás előtt körülnéztem, de nem kellett volna. Épp Aaront ölelte meg mosolyogva Hanga, mire elfogott a düh, és teljes erőből elhajítottam a szekercémet, ami pontosan beleérkezett a célpont közepébe, és reccsent pár deszka, mire mindenki felkapta a fejét. Tajonypóc elismerően füttyentett egyet, majd megpaskolta a vállam.

- Nem semmi dobás volt bébi. - vigyorogta, mire vissza kézből lekevertem neki. 

- Ne hívj így. - néztem rá mérgesen.

- Jól van na, csak vicc volt. De mi a baj? - kérdezte.

- Semmi. - válaszoltam majd tovább hajigáltam a szekercém a hordókba.

- Próbáld ki az íjászkodást is. - jött oda hozzám Halvér néhány nyíllal. 

- Köszi. - vettem el tőle, majd értetlenül néztem rá mire kapcsolt és megmutatta, hogyan kell fogni ezután otthagyott mert ki kellett szedni Fafejet, akinek a feje beleszorult a hordóba.

Beálltam a céltábla elé, és kezembe vettem az íjat. Célzásban mindig is jó voltam, de nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal a kevéske információval amit Halvér mondott. Végül is megpróbáltam, de nem volt benne elég erő, és épphogy nem esett ki a táblából a nyíl. De legalább a közepébe bele találtam.Elővettem egy másik nyilat, és készültem kilőni, de ebben a pillanatban valaki mögém lépett. Mindkét kezét a kezeimre helyezte, majd hátra húzta a vállaimat ezzel kényszerítve az egyenes testtartásra. Ránéztem, és Aaront láttam meg mögöttem mosolyogva.

- Ilyen legyen a testtartásod, és most erőből húzd ki az íjat. - mondta határozottan Aaron mire kilőttem a nyilat ami most már teljesen stabilan állt ki a fából.

Rámosolyogtam csillogó szemekkel amikből csak úgy ragyogott a boldogság. Visszamosolygott majd elkezdett közelíteni hozzám amitől lefagyott az arcomról a mosoly. Már nagyon közel állt, és azt hittem meg fog csókolni, de ellépett mellettem, és rárakta a kezét a vállamra.

- Ügyes célzás. - mondta ravaszkás vigyorral, majd odament a többiekhez, én meg ott álltam megilletődve, majd rosszallóan megráztam a fejem egy mosoly kíséretében.

- Na most figyelj. Remekül fogunk szórakozni. - jött oda hozzám Kőfej, és Hangára mutatott.

A lány éppen egy szekercét akart eldobni, de mikor meglendítette a fegyver feje leesett a háta mögé és csak a nyele repült egyedül a célponthoz. A fiúk szakadtak a röhögéstől, kivéve Hablaty aki oda ment összeszerelni a fegyvert. Mi lányok is ott fuldokoltunk a nevetéstől főleg mikor megláttuk a méregtől vörösen izzó arcát.

- Ez még csak az első fázis volt. Lesznek ennél még jobbak is. - mondta vigyorogva Kőfej.

- Rendben, de egy feladatot én mindenképpen elvállalok. - mondtam izgatottan.

- Oké. Elmondom a terveket. - mondta Asztrid, majd megsúgta mit terveznek holnap.

- Remek ötlet. - mosolyodtam el elégedetten.

Megbeszéltük, hogy a 2. fázist Asztrid fogja megcsinálni, én pedig a harmadikat. Elmentünk Bélhangos műhelyéhez ahol felszerelkeztünk. Asztrid mindenkinek adott egy tőrt amiket elrejtettük az övünkbe. Remek, már volt íjam, szekercém, tőröm, és egy kardom amit most nyomott a kezembe Kőfej. De még éreztem, hogy valami hiányzik.

- Nézzetek nyugodtan körül. Nekünk bármit ellehet vinni, mert mi szoktunk segíteni Bélhangosnak. Ettől fogva néha neked is be kell majd szállni Nimzáj. - mondta Asztrid. 

- Kezdheted is ezzel. - jött be az ajtón Bélhangos, majd a kezembe nyomott egy doboz holmit.

- Mit csináljak vele?

- El kéne rakni azokra a polcokra a szerszámokat, késeket, meg a bőrdarabokat. - mutatott a hátam mögé.

- Rendben. - bólintottam, majd nekiláttam.

Már szinte az öszes eszközt elpakoltam, de mikor a bőrdarabokat rakosgattam a kezembe került valami. Egy hosszú sötétbarna ostor volt ami gondosan össze volt tekerve. Fölemeltem a markolatánál fogva mire lehullott csigavonalban, és kitekerődött. A végét éles pengék borították, ami nem kis sebet tud okozni az áldozatnak.

- Nem könnyű használni. Vigyázni kell vele. - szólalt meg mellettem Bélhangos. - De nyugodtan próbáld ki.

Megfogtam az ostort, és suhintottam vele egyet, mire a mellettem lévő polcon sorakozó vázákat mind darabokra törte.

- Végre valaki aki elpusztította ezeket az ocsmányságokat. - sóhajtott fel Bélhangos.

- Ó, akkor remélem nem baj. De feltakarítom. - álltam neki a söprésnek.

- Nem, sőt örülök neki. - válaszolta. - Az ostort pedig elviheted, ha szeretnéd.

- Igen. Köszönöm. - örültem neki, mert úgy éreztem mintha nekem csinálták volna. 

Majd mikor végeztünk elindultunk haza. Én nyomban beszaladtam, és bezártam az ajtót, majd elterülve az ágyon aludni készültem. De rájöttem át kéne öltözni pizsibe. A ruha a takaró alatt volt, és az ágyon vettem föl, mert már ahhoz lusta voltam, hogy lekászálódjak. Mikor a gatyánál tartottam muszáj volt felállnom, ezért az ágyon ugrálva rángattam föl magamra a ruhát. Ekkor valaki vagy valami elkezdte kaparászni az ajtót amitől ijedtemben leestem. Földet értem, majd egyből felsikítottam mikor megéreztem a bőrömbe hatoló éles tárgyat.