14.rész Csínyek, meg a szögek

 Sziasztok!

Megérkeztem a résszel. Remélem tetszeni fog, és hagytok magatok után nyomot, mert nagyon jól esik ha kommenteltek, és nagyon örülnék ha felíratkoznátok a blogra! Jó olvasást!



Megpróbáltam felállni, de ekkor végigvágott a lábszáramon az az éles valami. Lenéztem és egy hosszú szög volt ott. Nem is mozdultam meg, de megint kaparászásokat hallottam az ajtón, és hátrébb akartam vánszorogni ami nem volt túl jó ötlet. Beleszúrt a kezembe még egy szög. A fájdalom miatt már nem tudtam visszatartani a szememben felgyülemlett könnyeket, és hagytam hagy folyjanak végig az arcomon. A kezemre néztem amiből egy kis vér szivárgott, és egy cseppként összegyűlve gördült le a csuklómra a vörös folyadék. Az ujjamról lenyalva rögtön megéreztem fémes ízét ahogyan szétterjed a számban.

- Nimzáj! Mi történt? - döntötte ki az ajtót Amira, majd odarohant hozzám.

- Leestem az ágyról, és most itt vagyok. - tártam szét a karom. - De mi volt az a kaparászás az ajtón?

- Én voltam. Csak be akartam jönni. - jött mellém hirtelen Szikra, és bűnbánó arckifejezéssel nézett rám és hozzám bújt. - Nem akartalak meg ijeszteni. - mondta.

- Semmi baj. - simogattam meg, és ekkor belépett Hurrikán is. Na teljes volt a csapat.

- Ezek a szögek nem voltak itt. Valaki iderakta. - állapította meg Hurrikán.

- Ráadásul piszkosak. Így könnyen elfertőződhet a seb, de menj aludni én addig meggyógyítalak, és holnap megkeressük a tettest. 

Visszabújtam az ágyba miközben Amira gyógyító nyálával nyalogatta meg a kezem és a lábam. Reggel mikor felkeltem és megnéztem a sebem csodálkozva vettem észre, hogy csak egy kis halvány heg bizonyította a tegnap esti történéseket. 

- Tessék hoztam neked reggelit. - jött oda Hurrikán egy csomó hallal.

- Köszönöm. - elvettem, és meg is ettem a felét, a többit pedig a sárkányok el is pusztították megspékelve egy kosár lazaccal. Felöltöztem, és bementünk az Arénába. Pont ekkor érkezett meg Asztrid a karját simogatva fájdalmas grimasszal, és Kőfej a hátát fogva nyöszörgés közben.

- Veletek meg mi történt? - kérdeztem

- Belefeküdtem pár szögbe. - válaszolta Kőfej.

- Én meg ráestem karral a szögekre. - mondta Asztrid.

- Velem is ugyanez volt. - mutattam meg nekik a lábam. - Csak Amira meggyógyította. - majd elővettem két rongyot bekenve fúrianyállal, és odaadtam nekik.

- Köszi. - mondták letörölgetve a sebüket.

- Abban biztos vagyok, hogy ez nem volt véletlen. - szóltam közbe. - Mindhármunkkal ugyanez történt.

- Van is tippem ki lehetett az. - bökött Asztrid a fejével jobb oldalra.

Hanga állt éppen ott, és gúnyos mosollyal indult meg felénk.

- Mi történt veletek? Csak nem valaki szögeket csempészett be hozzátok? - kérdezte ártatlanul.

- Túl messzire mentél. Ezt még meg fogod bánni. - forgatta meg fenyegetően a szekercéjét Asztrid.

- Figyelem emberek! Ma a repülést fogjuk gyakorolni. Halvér a katapulttal birkákat fog dobálni amiket el kell kapni. Olyan mint a Sárkányverseny, csak most NEM versenyzünk. - mondta Hablaty.

- Ó, dehogy is nem. - vágtuk rá mi lányok majd egy emberként fordultunk Hanga felé.

- Győzzük le. - mondta vigyorogva Kőfej.

- Ja, és van egy ötletem. Most már mi is keményítsünk be a szívatásnál. - odament Asztrid Hanga sárkányához, és félig elvágta a nyereg hevederjét. - Ez egy idő után elszakad, és akkor lezuhan a sárkánya elkapja, de ki esik a versenyből. - mondta.

- Oké. - bólintottunk, majd néztük ahogy Hanga oda megy a sárkányához, és fel akar szállni.













Elkezdődött a verseny, vagyis a gyakorlás és Halvér lenyomta a katapult karját, majd mindenki utána eredt a levegőbe szálló állatért. Az elsőt Asztrid kapta el, és beledobta a kosarába. Sorra repkedtek a birkák az égbe, mi meg nem győztük elkapni őket. Asztridnak, és nekem volt négy, a többieknek három, Hablaty pedig most szerezte meg a negyediket, és ő is velünk együtt az élre került. Ebben a pillanatban egy bőr elszakadását hallottuk. A többiek össze vissza nézelődtek keresve, hogy mi volt ez a hang. Mi pedig célirányosan Hanga felé néztünk aki a nyeregbe kapaszkodva zuhant a tenger felé. A sárkánya utána repült, elkapta, és kivitte a szárazföldre. Hablaty leszállt hozzá, mi pedig fölötte köröztünk a levegőben.

- Nyereg nélkül nem fojtathatod a gyakorlást, mert könnyen leeshetsz. - mondta Hablaty.

- Bizony kiestél a versenyből! - kiáltotta vigyorogva Kőfej.

- De így is tudok repülni. Kérlek! - nézett Hanga kérlelően Hablatyra.

- Nem. Így veszélyes. - mondta határozottan Hablaty, majd felrepült.

- Ezt meg fogom bosszulni. Nem ússzátok meg ennyivel. - szűrte ki a szavakat összeszorított fogai között a lány mérgesen ránk nézve.

- Majd meglátjuk. - szólt Asztrid.

Felrepültünk, és befejeztük a versenyt. A végére már egész barátságosan játszottunk és inkább lehetett nevezni gyakorlásnak mint versenynek aminek Hablaty igazán örült. Miután kipihentük magunkat úgy gondoltuk el megyünk horgászni. Ezen leginkább a fiúk voltak fellelkesülve, mi lányok csak unottan bólogatva egyeztünk bele. A horgászbotok egyszerű hajlított ágakból voltak, madzaggal és horoggal a végén.

- Ezt figyeljétek, ki a legjobb horgász. - szólt büszkélkedve Hanga.

Ekkor mögé osontam, és a szoknyája övébe akasztottam a horgot. Meglendítette a botot, és felhúzta a horgot a szoknyájával együtt. Ijedten kapott a szoknyája után, de a hirtelen mozdulattól elesett. Mérgesen nézett ki a vízből, arcára tapadt fekete vizes haja közül. Aztán kikerekedett a szeme, és sikítozva ugrált a vízben. Mikor háttal volt nekünk megláttuk az okát, ugyanis valami ficánkolt a pólójában. Odamentem hozzá, és kiszedtem a halat a ruhája alól.

- Jó fogás volt. - emeltem fel egyik kezemben a halat, majd vigyorogva felfelé tartottam a hüvelyk ujjam.

Kikapta a kezemből a halat beledobta a kosarába, majd kicsavarta a haját, és kiült a napra szárítkozni. De nem sokáig tartott ez a tevékenysége, mert egy nagy borús felhő takarta el a napot, és esni kezdett.

- Siessünk a Nagyterembe, vihar közeleg! - kapkodta fel a cuccokat Hablaty.

Felpattantunk a sárkányokra, és visszarepültünk a faluba. Már csurom vizesek voltunk, a ruháinkból facsarni lehetett az összegyűlt esőcseppeket. Leszálltunk, és fel néztünk az égre ahol látszott, hogy ma este nagy égi háború van készülőben. Ebben a pillanatban megjelent Aaron, és mindenkire terített egy egy meleg bundát, amitől kirázott a hideg. Megkönnyebbülésül hatott ahogy lágyan perzselte a ruha a bőrömet, és éreztem ahogyan a hideg cseppek eggyé olvadnak a bunda melegével. Indultunk bemenni a fedett helyre, ahol a többiek is meghúzódtak, de ekkor nagy fényvillanás jelent meg mögöttünk. Hátranéztünk, és a döbbenettől felkiáltottunk.