12. rész Titkok, és a fogoly

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Ebben egy másik szereplő szemszögéből is olvashattok, és lehet, hogy lesznek még ilyen részek. Írjatok véleményt, hogy szeretnétek - e még, ha beletennék néha más karakter szemszögéből íródó történeteket.



* Dagur szemszöge *

- Katonák, meg jött már Aaron? - kérdeztem egyre fogyó türelemmel.

- Itt vagyok. - szólalt meg mögöttem.

- Na végre Aaron. Remélem hoztál némi érdekes információt.

- Semmi különös nem történt. Most kapták meg a levelet, és gondolkodnak, hogy mit csináljanak.

-  Ennyi? Én úgy halottam van egy új lány a szigeten egy különös sárkánnyal.

- Nem nincs. Vagy talán érkezett egy lány egy siklóval. Hangának hívják, de ő nem sokáig marad, és nem jelent rád veszélyt.

- Rendben. Bemehetsz öt percre a sárkányodhoz Villámhoz. Ha jól teljesíted az utasításaimat, és véghez viszem a tervem az én ölvészemmel, és a tiéddel, akkor szabadon engedem.

- Mi lenne a terv?

- Majd idővel megtudod. Most menj.

Megvártam míg kilép a kapun, majd bementem egy titkos ajtón, és megnéztem hogy halad a terv megvalósításához készült csodafegyver készítése. A vasrácsok úgy látom már készen vannak. Már csak össze kell szerelni az alaplapokkal, és a résekbe beilleszteni az ölvész pikkelyeket.

- Mihez kell a ketrec Uram, ha kész lesz? - kérdezte az egyik hűséges katonám.

- Hát a ketreccel fogjuk el az éjfúriát. A ketrecre lő egy villámot az ölvész, és a résekbe rejtett pikkelyek végig vezeti az áramot a rácsokon, majd megcsapja a benne lévő állatot. Ha jól működik, akkor az áramütést követően rá fogom tudni venni a sárkányt, hogy engem szolgáljon. - magyaráztam a bizalmasomnak.

- Akkor nem lesz háború?

- Csak egy kis harc. Hablaty meg a sárkánya kell. A szigettel nincs különösebben bajom.


* Nimzáj szemszöge *

- Ki vagy te? - kérdeztem a Gyapjas Bömbölőtől.

- Amira egyik barátja. Nem rég ismerkedtünk össze, de már rólad mesélt, és olyan jó, hogy itt vagytok egymásnak. Kár, hogy nekem nincsen gazdám. A többi ember csak el akart fogni. 

- Nincs kedved csatlakozni hozzánk? - kérdeztem.

- Igen lenne. - örült meg.

- Oké! Legalább így majd sokszor találkozunk, ha velünk vagy. De gondolom még mindig szeretsz világot látni.

- Igen. Párszor majd el megyek, de nem messzire szóval bármikor hívhattok, ha szükségetek lesz rám.

- Remek. Három sárkánnyal már biztosan biztonságban leszek, ha jönne Dagur.

- Hát hogyne. Minket nem győzhet le senki. - húzta ki magát a két sárkány.

- Ki a harmadik? - kérdezte.

- Szikra, egy rettenetes rém.

- Ő szállítja az üzeneteket? Lehet, hogy tegnap már láttam.

- Igen. Amúgy szeretnél egy nevet?

- Persze.

- Hurrikán. Jó lesz?

- Igen. - mosolygott rám.

- Na akkor menjünk. Megmutatjuk a házunkat ahol majd lakni fogsz.

Azzal elindultunk sétálva miközben én a kilátásban gyönyörködtem. A hegyek vonulatai szépen kirajzolódtak, és a felettük lévő felhő gomolyagból csak félig látszott ki a nap korongja. A fák lombjain beszűrődő napfény megvilágította helyenként az erdőt, majd a levelek táncát néztem ahogyan a szellő tanította nekik a koreográfiát, és a smaragdzöld füvön visszatükröződtek az árnyak összemosódó játéka. 

- Van kedved repülni rajtam? - kérdezte hirtelen Hurrikán.

- Igen. Már mehetünk is. - pattantam fel a hátára.

- De vigyázz rá. - szólt határozottan Amira.

- Egyértelmű, hogy vigyázok, de te is gyere velünk. Mutatok egy helyet ahol nyüzsög a víz a kedvenc halaidtól. - kacsintott rá.

Elindultunk, és egész könnyű volt rajta repülni, mert meg lehetett kapaszkodni a hátán lévő bundában.Mikor leszálltunk figyeltem ahogy ott kergetőzött a két sárkány eszembe jutott, hogy már rég nem találkoztam Dorinával, a legjobb barátnőmmel. Na, majd kerítek rá alkalmat.

- Gyerünk. Indulnunk kell vissza az Arénába, mert még nem tudom a tervet.

Beértünk a faluba, majd míg elkalandozott a tekintetem szó szerint bele futottam valakibe.

- Aaron! Bocsi, nem figyeltem oda. 

- Semmi baj. - mosolygott. - Épp az Arénába megyek. Jössz?

- Persze, én is oda tartok.

- Menj előre. Otthon hagytam a szekercém. - jutott eszébe, és elrohant.

- Nimzáj, gyere be mutatjuk neked Hangát. - mondta Asztrid mikor beléptünk a kapun, és megláttam amint a lány leszáll a zöld siklója hátáról.

- Szia, Hanga vagyok. - mosolygott.

- Nimzáj. - biccentettem.

 - Jöttem segíteni a Dagur elleni harcban. A kiképzésen mi lányok négyen leszünk, és Aaron lesz velünk. - sóhajtozta elábrándulva, mire nagyra nyitottam a szemem, és kérdőn Asztridra néztem.

- Tetszik neki, de nem nagyon van esélye Aaronnál. - súgta a fülembe Asztrid, majd biztatóan elmosolyodott.

- Aaron! - sikította Hanga, majd odarohant, és beleugrott a nyakába.

A fiú viszonozta egy kicsit az ölelést, majd gyorsan lehámozta magáról a lány karjait.

- Neked is szia. - köszönt miközben eltávolodott Hangától.

- Na, akkor kezdjünk gyakorolni. - tapsolt egyet Hablaty, majd elővette a fegyvereket.