Sziasztok kedves olvasók!
Meghoztam a következő részt. A további részekben lesz egy kis csavar egy felbukkanó idegen miatt. Kíváncsi vagyok tetszeni fog-e nektek. Jó olvasást!
- Na jó emberek, indulás gyakorlatozni! Nincs lazsálás! - nézett végig rajtunk komolyan Hablaty, de a szeme körül összehúzódó nevetőráncok elárulták őt.
- Remek, legalább mi is gyakoroljuk a repülést! - mondtam, majd felállás közben leporoltam magamról a port.
- Oké, akkor kezdjük egy szlalom versennyel a meredek sziklák között, a Süllyesztő szirtnél. - kezdte izgatottan Asztrid.
- Süllyesztő szirt? - lepődtem meg.
- Igen, ott vannak a legnagyobb örvények, és ott veszett el a legtöbb hajó. - válaszolta.
- Jellemző, hogy mindig is a veszélyes helyek vonzottak téged. - mondta reszketve Halvér.
- Hát jó. Végül is nem baj, ha megint én nyerek. - húzta ki magát Takonypóc, mire Asztrid belekönyökölt az oldalába.
- Egyszer nyertél még, és akkor is nem vett részt a versenyben Hablaty. Nekem meg el volt törve a kezem, és úgy repültem. - vágott vissza Asztrid.
- Akkor indulás. - mondta Hablaty miközben nyomott egy gyors puszit a lány arcára, aki még mindig mérgesen méregette Takonypócot, de erre elmosolyodott.
- Gyerünk már gerlepár. - unszolta őket Fafej.
- Figyelj Nimzáj. Neked nem muszáj jönnöd hiszen te még nem vagy elég gyakorlott a repülésben. - torpant meg Hablaty Asztrid kezét fogva.
- Már hogyne mennék. Ki nem maradok a versenyből. Vagy bénának tartasz engem? - fontam keresztbe a karom.
- Nem dehogy, csak veszélyes, és te még nem próbáltad ki. - magyarázkodott Hablaty.
- Egyszer mindent el kell kezdeni. - védett meg Asztrid.
- Az pedig most van. - határoztam el magam, miközben lepacsiztam Asztriddal.
Starthoz álltunk, és egyszerre indultunk el a parttól. A 3. helyen voltam, legelöl Takonypóc utána meg Hablaty. Egész jól ment. Leelőztem Hablatyot, de aztán a szlalomozás közben vissza előzött, mert kicsit instabilan ültem a sárkányom hátán, aki ezt megérezve lelassított. Aztán elértünk egy barlanghoz, ahol Fogatlan és Amira egymás mellett repültek. Mögöttünk volt Asztrid, utána az ikrek majd lemaradva leghátul Halvér jött.
- Na császtok lúzerek! - kiáltotta legelölről Takonypóc diadalittasan, majd kihúzott egy nagyobb gyökeret a barlang tetejéből aminek következtében beomlott mögötte a fal.
- Héj, ez csalás! - kiabálta kikelve magából Asztrid.
- Most mit csinálunk? - kérdezte aggódóan Halvér.
- Nyugi majd kitalálunk valamit. - felelte bizakodóan Hablaty.
- Ne már. Most itt fogunk ülni ahelyett, hogy robbantgatnánk hordókat, meg jakot borogatnánk? - ültek le csüggedten az ikrek.
- Ez az! - kiáltottam fel boldogan. - Robbantsuk ki magunkat innen. Majd a két fúria megteszi. - mondtam fellelkesülve.
- Jó ötlet.Mindenki hátra. - mondta Hablaty, majd a fülemet befogva néztem ahogyan a két plazmabomba bevilágítja az egész barlangot, majd a falról sárga, és lila szikrák szóródnak le.
- Beszorultam. Segítség! - kiáltozott Fafej.
- Majd mi segítünk neki Halvérrrel, és Kőfejjel. Ti menjetek, és intézzétek el Takonypócot. - mondta sóhajtozva Asztrid.
- Rendben. - szálltam fel Amira hátára, miközben támadt egy ötletem a földön talált kis békáról amit fel vettem, és vittem magammal.
Már suhantunk is ki a barlangból. Hamarosan be is értük a beképzelt viking fiút aki meglepődve nézett ránk.
- Hát ti mit csináltok itt? - kérdezte.
- Csak megnyerjük a versenyt. - mosolyogtam vissza, majd beledobtam a pólójába a kis kétéltűt.
Amint megérezte az állat nyálkás bőrét a hátán azonnal elkezdett ugrálni aminek következtében le is esett Kampó hátáról. Épp a tenger felé zuhant amikor a sárkánya elkapta, és letette egy picike szigetre a tenger közepén, és elkezdett halászni.
- Gyerünk már! Nyernünk kell te mihaszna hüllő. - ordítozta Takonypóc, de Kampó mintha meg sem hallotta volna sorra fogta tovább a halakat.
- Na nyerjen a gyorsabb. - mondta Hablaty, majd kezet fogtunk és egyszerre indultunk neki.
Le voltam maradva 1 m-rel Hablatytól. Kétségbe esve próbáltam nagyobb tempóra ösztökélni Amirát. Végül belátva, hogy ez a terv sikertelen új taktikát váltottam. Utat engedtem az ösztöneimnek. Behunytam a szemem, és csak élvezni akartam a repülést. Amira mintha erre várt volna egy hatalmas szárnycsapással rögtön Fogatlan mellé került. Egymás mellet repültünk majd belevetettük magunkat a végső hajrába. Sziklákat kerültünk ki, szlalomoztunk, majd pont úgy értünk be a célba, hogy Fogatlan feje a sárkányom oldalánál volt.
- Nem hiszem el. Nyertünk! - kiáltottam önfeledten.
- Gratulálok! De hova tűntetek? - kérdezte Hablaty.
- Itt vagyunk előtted. Várjunk csak. Akkor már repülve is tudunk láthatatlanok lenni. - örültem meg.
Leszálltunk, majd nem sokára meg is érkezett harmadiknak Asztrid, negyediknek Halvér, ötödiknek az ikrek, és végül utolsóként megérkezett Takonypóc aki mérgesen a földhöz vágta a sisakját.
2015. április 29., szerda
2015. április 27., hétfő
8.rész Egy csapatban
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog, és írjatok kommenteket, építő kritikákat! Örülnék neki. :)
Sétáltunk a főtéren, és amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy mindent jól szemügyre vegyek addig Amira az összes kis neszre fölkapta a fejét, megállt, morgott, majd jött utánam.
- Gyere már! - szóltam mikor megint megállt.
- Te talán észre vennéd a veszélyt a nagy nézelődésben? - mondta morcosan.
Ezután csendben lépdelt mellettem amíg elértünk Bélhangos műhelyéhez. Bementünk, körülnéztem, és megállapítottam, hogy egészen jó kis szerkentyűket találtak ki.
- Hű, nem is hittem volna, hogy így néz ki élőben. - csodálkoztam.
Oldalra néztem ahol Amira nagyon bökdösött valamit. Oda mentem, és megláttam egy világosbarna nyerget sötétebb árnyalatokkal szegélyezve. Rögtön megtetszett, és föl is próbáltam Amirára. A nyereg tökéletesen illet rá, rugalmas volt, ezért nem is zavarta a mozgásban a sárkányomat, aki pillanatok alatt hozzá is szokott.
- Ki vagy te? - kérdezte hirtelen egy hang a hátam mögött.
Megfordultam a tengelyem körül, és megláttam Hablatyot. Amira védelmezően mellém állt, majd ekkor megjelent Fogatlan a barátja mellett. Szúrós szemmel méregetett minket, és a két sárkány elkezdett közeledni egymáshoz. Megszaglászták a másikat, és egymással szemben leültek beszélgetni.
Én nem nagyon értettem, mert még nem sajátítottam el teljesen a sárkányok nyelvét.
- Hablaty vagyok a törzsfő fia. Amúgy ne ijedj meg csak beszélgetnek.
- Tudom, hogy mit csinálnak, és azt is ki vagy te. Én pedig Nimzáj vagyok.
- Tudsz a sárkányok nyelvén? Honnan ismersz engem? - kérdezte döbbenten.
- Igen tudok. Hát a történet kissé bonyolult, hogy honnan ismerlek, de elmondom.
Azzal elmondtam neki mindent, és megtudtam, hogy a szigeten ő tud egyedül sárkányul.
- Értem. Tessék itt egy kulcs a 3. házhoz. Maradj ameddig szeretnél, holnap pedig bemutatlak mindenkinek. A nyerget pedig neked adom ajándékba. - mutatott Amira hátára.
- Köszi, és jó éjszakát. - mosolyogtam.
- Jóéjt! - mondta ásítozás közben.
Bementem a házamba, lepakoltam és el is aludtam Amira szárnya alatt.
Reggel Fogatlan bökdösésére ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Hablatyot az ajtóban. Majd a sárkányomat is akin Fogatlan ugrált, hogy felkeltse.
- Tessék. Ezt Asztrid küldte. - nyomott a kezembe egy sötétkék felsőt, bézs színű nadrágot, fekete szegecses szoknyát és csizmát.
Kidörzsöltem az álmot a szememből, és nyomban fel is öltöztem.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte Asztrid belépve a házba.
- Köszönöm. Eltaláltad az ízlésem. - mosolyogtam rá.
- Akkor indulás már mindenki ránk vár. - sürgetett minket Hablaty, aki vállalta a körbevezető szerepét.
Bemutatott Pléhpofának, majd elmentünk az Arénába, ahol a többi sárkánylovas volt.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! - kiáltották kórusban, majd ledöbbentek mikor meglátták Amirát mögöttem.
- Ő a sárkányom Amira aki egy Fényfúria. Meséljek róla?
- Igen. - jöttek közelebb érdeklődve.
Elmeséltem róla szinte mindent csak azt nem, hogy tudunk gondolatban beszélni, meg persze a titkos dolgait. Eközben Halvér szorgosan jegyzetelt, de megkértem rá, hogy a különleges képességeit ne írja le, mert az csak Amirának van.
- Megmutatod, hogy lesz láthatatlan? Az olyan király. - álltak fel izgatottan az ikrek.
- Persze. - feleltem, majd felültem a sárkányom hátára.
A többiek csodálkozva nézték ahogyan mindketten eltűnünk. Majd mikor Amirával felemelkedtünk a levegőbe mindenkiből kitört a röhögés.
- Most meg mi van? - kérdeztem meglepetten.
- Mikor felszálltatok te láthatóvá váltál, de Amira még láthatatlan. Szóval úgy nézel ki, hogy terpeszben lebegsz fönt. - mondta fulladozva a nevetéstől Takonyóc.
- Ja, hát ez azért van, mert még repülésben nem találtuk meg a teljes összhangot. - motyogtam zavartan, majd elképzelve a jelenetet én is elnevettem magam.
Leszálltunk a földre, és Amira is visszaváltozott. Ekkor egy csoportos beszélgetés vette kezdetét, és sok mindent megtudtunk egymásról.
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog, és írjatok kommenteket, építő kritikákat! Örülnék neki. :)
Sétáltunk a főtéren, és amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy mindent jól szemügyre vegyek addig Amira az összes kis neszre fölkapta a fejét, megállt, morgott, majd jött utánam.
- Gyere már! - szóltam mikor megint megállt.
- Te talán észre vennéd a veszélyt a nagy nézelődésben? - mondta morcosan.
Ezután csendben lépdelt mellettem amíg elértünk Bélhangos műhelyéhez. Bementünk, körülnéztem, és megállapítottam, hogy egészen jó kis szerkentyűket találtak ki.
- Hű, nem is hittem volna, hogy így néz ki élőben. - csodálkoztam.
Oldalra néztem ahol Amira nagyon bökdösött valamit. Oda mentem, és megláttam egy világosbarna nyerget sötétebb árnyalatokkal szegélyezve. Rögtön megtetszett, és föl is próbáltam Amirára. A nyereg tökéletesen illet rá, rugalmas volt, ezért nem is zavarta a mozgásban a sárkányomat, aki pillanatok alatt hozzá is szokott.
- Ki vagy te? - kérdezte hirtelen egy hang a hátam mögött.
Megfordultam a tengelyem körül, és megláttam Hablatyot. Amira védelmezően mellém állt, majd ekkor megjelent Fogatlan a barátja mellett. Szúrós szemmel méregetett minket, és a két sárkány elkezdett közeledni egymáshoz. Megszaglászták a másikat, és egymással szemben leültek beszélgetni.
Én nem nagyon értettem, mert még nem sajátítottam el teljesen a sárkányok nyelvét.
- Hablaty vagyok a törzsfő fia. Amúgy ne ijedj meg csak beszélgetnek.
- Tudom, hogy mit csinálnak, és azt is ki vagy te. Én pedig Nimzáj vagyok.
- Tudsz a sárkányok nyelvén? Honnan ismersz engem? - kérdezte döbbenten.
- Igen tudok. Hát a történet kissé bonyolult, hogy honnan ismerlek, de elmondom.
Azzal elmondtam neki mindent, és megtudtam, hogy a szigeten ő tud egyedül sárkányul.
- Értem. Tessék itt egy kulcs a 3. házhoz. Maradj ameddig szeretnél, holnap pedig bemutatlak mindenkinek. A nyerget pedig neked adom ajándékba. - mutatott Amira hátára.
- Köszi, és jó éjszakát. - mosolyogtam.
- Jóéjt! - mondta ásítozás közben.
Bementem a házamba, lepakoltam és el is aludtam Amira szárnya alatt.
Reggel Fogatlan bökdösésére ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Hablatyot az ajtóban. Majd a sárkányomat is akin Fogatlan ugrált, hogy felkeltse.
- Tessék. Ezt Asztrid küldte. - nyomott a kezembe egy sötétkék felsőt, bézs színű nadrágot, fekete szegecses szoknyát és csizmát.
Kidörzsöltem az álmot a szememből, és nyomban fel is öltöztem.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte Asztrid belépve a házba.
- Köszönöm. Eltaláltad az ízlésem. - mosolyogtam rá.
- Akkor indulás már mindenki ránk vár. - sürgetett minket Hablaty, aki vállalta a körbevezető szerepét.
Bemutatott Pléhpofának, majd elmentünk az Arénába, ahol a többi sárkánylovas volt.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! - kiáltották kórusban, majd ledöbbentek mikor meglátták Amirát mögöttem.
- Ő a sárkányom Amira aki egy Fényfúria. Meséljek róla?
- Igen. - jöttek közelebb érdeklődve.
Elmeséltem róla szinte mindent csak azt nem, hogy tudunk gondolatban beszélni, meg persze a titkos dolgait. Eközben Halvér szorgosan jegyzetelt, de megkértem rá, hogy a különleges képességeit ne írja le, mert az csak Amirának van.
- Megmutatod, hogy lesz láthatatlan? Az olyan király. - álltak fel izgatottan az ikrek.
- Persze. - feleltem, majd felültem a sárkányom hátára.
A többiek csodálkozva nézték ahogyan mindketten eltűnünk. Majd mikor Amirával felemelkedtünk a levegőbe mindenkiből kitört a röhögés.
- Most meg mi van? - kérdeztem meglepetten.
- Mikor felszálltatok te láthatóvá váltál, de Amira még láthatatlan. Szóval úgy nézel ki, hogy terpeszben lebegsz fönt. - mondta fulladozva a nevetéstől Takonyóc.
- Ja, hát ez azért van, mert még repülésben nem találtuk meg a teljes összhangot. - motyogtam zavartan, majd elképzelve a jelenetet én is elnevettem magam.
Leszálltunk a földre, és Amira is visszaváltozott. Ekkor egy csoportos beszélgetés vette kezdetét, és sok mindent megtudtunk egymásról.
2015. április 25., szombat
7.rész Hibbant szigeten 2/2
Sziasztok!
Itt is a 7.rész. Jó olvasást.
- Ez meg mire jó? - kérdeztem mikor nem láttam semmit a szárnyaitól.
Nem válaszolt csak koncentrált előre nézve. Én is kinéztem a picike résen amit az ujjaimmal csináltam a szárnyai között. Asztrid és Takonypóc jelent meg előttem lökdösődve. Olyan 16 éveseknek tűntek,én pedig 15 vagyok, szóval egy korosztály vagyunk. Nem sokkal voltak idősebbek mint a film első részében. De ekkor rájöttem, hogy nincs előttünk se bokor se fa, de nem vettek észre minket. Ezután megjelent Kőfej, Fafej és Halvér, de ők sem láttak minket.
- Na, megtaláltátok már? - kérdezte Asztrid.
- Nem, még nem. - válaszolta Halvér.
- Biztosan megint szigeteket ment felfedezni. - forgatta meg a szemét Takonypóc.
Aha. Akkor lehet, hogy Hablatyot keresik. Ekkor felpattantak a sárkányaikra, és elrepültek.
- Miért takartál el? - kérdeztem Amirát.
- Mert nem bízok bennük. Régen ők sárkányokat öltek.
- Most viszont barátságban élnek. Te is láthattad. De miért nem láttak minket?
- Azért mert láthatatlanná váltam, és mivel befedtelek a szárnyammal így te is. Viszont ha megtaláljuk az összhangot a földön, és fönt repülve akkor a hátamon is lehetsz az.
- De jó. Akkor találjuk meg. - mondtam lelkesen.
- Előtte egy barlangot kell találnunk, mert vihar közeleg. - szagolt bele a levegőbe.
Felém fordult, majd játékosan felkapott a hátára, és elkezdett rohanni velem együtt.
- Lassíts már! - kiáltoztam az éles kanyaroknál mikor a fák törzseit kerülgette.
- Meg akarod találni az összhangot, nem? - nevette.
- Hát jó, szóval így játszunk. - egyeztem bele.
Vissza emlékeztem a lovagló tudásomra ugyanis elég régóta lovagolok. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem koncentrálni. Na most megmutatom neki mit tudok. Megszorítottam a combommal és a térdemmel az oldalát, és elkezdtem figyelni a lépéseinek, elrugaszkodásainak, és az ugrásainak ritmusára. Könnyedén fel is vettem, majd ráeszméltem, hogy egyszerre lélegzünk, és egyformán dobog a szívünk. Teljes összhangban voltunk, és én csak élveztem a száguldást. A kanyaroknál bedőltem, az egyenes szakasznál pedig rásimultam, hogy még gyorsabban mehessen. Mikor megálltunk kissé döbbenten nézett rám.
- Hogy csináltad? - kérdezte.
- Érzésből.
- Hát a földön már lehetsz láthatatlan a hátamon. Már csak a levegőben kell megtalálnunk az összhangot. - mondta boldogan.
Elindultunk keresni valami fedett helyet ahol meghúzhatnánk magunkat a vihar elől. Hamarosan találtunk is egy kisebb barlangot, és bementünk.
Mihelyst beléptünk már el is kezdett esni az eső. Elborult az ég, és a gomolygó sötét felhőkből csak úgy áradtak mennydörgés kíséretében a szikrázó villámok hada. Lenézetem, és láttam, hogy a háborgó tenger habjai felfelé türemkedve nyaldosták az ég felé magasodó sziklák alját. Az összegyűlt esőcseppekből, pedig egy kicsi patakocska áradt meg, és zúdult le a hegyen lefelé. Pár óra múlva el is állt a vihar, és már csak egy kicsit szemerkélt az eső. Minden lenyugodott, és a nap is lemenőben volt, ami gyönyörű narancssárgás és lilás színeket varázsolt az ég aljára. Elindultunk egy felfedező útra, miközben Amira a szárnyát a fejem fölé tartva haladt mellettem, hogy még véletlenül se ázzak meg. Kiértünk az erdős részről, és megpillantottuk Hibbant sziget kicsiny falucskáját. Csak messziről szemléltük az ott történteket, mert nem tudtuk, hogy hogyan fogadnának minket. Hasonlított ugyan a sziget, de kicsit másabb volt mint a filmben. A vikingek, és a sárkányok együtt birkóztak meg a mindennapi teendőkkel. Ott volt az Aréna vagyis a sárkánysuli, az mellett pedig volt egy harci tér, ahol a felnőttek tanították a gyerekeket harcolni. Az Arénában ott volt az összes sárkánylovas, kivéve megint Hablatyot. A főtéren meg a kicsik játszottak a sárkánybébikkel, a többiek meg végezték a feladatukat. A sárkányverseny díszletei viszont olyanok voltak mint a filmben, de az egész sziget másabbnak és titokzatosabbnak tűnt. Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a helyet, és sokszor leszek majd itt, de a kalandozást Amirával sosem fogom elhanyagolni. Már kezdett esteledni, és csak néhol égett egy-egy lámpás az ablakokban. Úgy gondoltam körül nézek egy kicsit közelebbről is, mert már úgy is mindenki alszik.
Na mára ennyi volt. Remélem tetszett!
Itt is a 7.rész. Jó olvasást.
- Ez meg mire jó? - kérdeztem mikor nem láttam semmit a szárnyaitól.
Nem válaszolt csak koncentrált előre nézve. Én is kinéztem a picike résen amit az ujjaimmal csináltam a szárnyai között. Asztrid és Takonypóc jelent meg előttem lökdösődve. Olyan 16 éveseknek tűntek,én pedig 15 vagyok, szóval egy korosztály vagyunk. Nem sokkal voltak idősebbek mint a film első részében. De ekkor rájöttem, hogy nincs előttünk se bokor se fa, de nem vettek észre minket. Ezután megjelent Kőfej, Fafej és Halvér, de ők sem láttak minket.
- Na, megtaláltátok már? - kérdezte Asztrid.
- Nem, még nem. - válaszolta Halvér.
- Biztosan megint szigeteket ment felfedezni. - forgatta meg a szemét Takonypóc.
Aha. Akkor lehet, hogy Hablatyot keresik. Ekkor felpattantak a sárkányaikra, és elrepültek.
- Miért takartál el? - kérdeztem Amirát.
- Mert nem bízok bennük. Régen ők sárkányokat öltek.
- Most viszont barátságban élnek. Te is láthattad. De miért nem láttak minket?
- Azért mert láthatatlanná váltam, és mivel befedtelek a szárnyammal így te is. Viszont ha megtaláljuk az összhangot a földön, és fönt repülve akkor a hátamon is lehetsz az.
- De jó. Akkor találjuk meg. - mondtam lelkesen.
- Előtte egy barlangot kell találnunk, mert vihar közeleg. - szagolt bele a levegőbe.
Felém fordult, majd játékosan felkapott a hátára, és elkezdett rohanni velem együtt.
- Lassíts már! - kiáltoztam az éles kanyaroknál mikor a fák törzseit kerülgette.
- Meg akarod találni az összhangot, nem? - nevette.
- Hát jó, szóval így játszunk. - egyeztem bele.
Vissza emlékeztem a lovagló tudásomra ugyanis elég régóta lovagolok. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem koncentrálni. Na most megmutatom neki mit tudok. Megszorítottam a combommal és a térdemmel az oldalát, és elkezdtem figyelni a lépéseinek, elrugaszkodásainak, és az ugrásainak ritmusára. Könnyedén fel is vettem, majd ráeszméltem, hogy egyszerre lélegzünk, és egyformán dobog a szívünk. Teljes összhangban voltunk, és én csak élveztem a száguldást. A kanyaroknál bedőltem, az egyenes szakasznál pedig rásimultam, hogy még gyorsabban mehessen. Mikor megálltunk kissé döbbenten nézett rám.
- Hogy csináltad? - kérdezte.
- Érzésből.
- Hát a földön már lehetsz láthatatlan a hátamon. Már csak a levegőben kell megtalálnunk az összhangot. - mondta boldogan.
Elindultunk keresni valami fedett helyet ahol meghúzhatnánk magunkat a vihar elől. Hamarosan találtunk is egy kisebb barlangot, és bementünk.
Mihelyst beléptünk már el is kezdett esni az eső. Elborult az ég, és a gomolygó sötét felhőkből csak úgy áradtak mennydörgés kíséretében a szikrázó villámok hada. Lenézetem, és láttam, hogy a háborgó tenger habjai felfelé türemkedve nyaldosták az ég felé magasodó sziklák alját. Az összegyűlt esőcseppekből, pedig egy kicsi patakocska áradt meg, és zúdult le a hegyen lefelé. Pár óra múlva el is állt a vihar, és már csak egy kicsit szemerkélt az eső. Minden lenyugodott, és a nap is lemenőben volt, ami gyönyörű narancssárgás és lilás színeket varázsolt az ég aljára. Elindultunk egy felfedező útra, miközben Amira a szárnyát a fejem fölé tartva haladt mellettem, hogy még véletlenül se ázzak meg. Kiértünk az erdős részről, és megpillantottuk Hibbant sziget kicsiny falucskáját. Csak messziről szemléltük az ott történteket, mert nem tudtuk, hogy hogyan fogadnának minket. Hasonlított ugyan a sziget, de kicsit másabb volt mint a filmben. A vikingek, és a sárkányok együtt birkóztak meg a mindennapi teendőkkel. Ott volt az Aréna vagyis a sárkánysuli, az mellett pedig volt egy harci tér, ahol a felnőttek tanították a gyerekeket harcolni. Az Arénában ott volt az összes sárkánylovas, kivéve megint Hablatyot. A főtéren meg a kicsik játszottak a sárkánybébikkel, a többiek meg végezték a feladatukat. A sárkányverseny díszletei viszont olyanok voltak mint a filmben, de az egész sziget másabbnak és titokzatosabbnak tűnt. Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a helyet, és sokszor leszek majd itt, de a kalandozást Amirával sosem fogom elhanyagolni. Már kezdett esteledni, és csak néhol égett egy-egy lámpás az ablakokban. Úgy gondoltam körül nézek egy kicsit közelebbről is, mert már úgy is mindenki alszik.
Na mára ennyi volt. Remélem tetszett!
2015. április 23., csütörtök
6.rész Hibbant szigeten 2/1
Sziasztok!
Ne haragudjatok, de bünti miatt csak most tudok hozni részt. Egy héten többször is fogok írni részeket, ha nem jön közbe semmi. Ja, és szerintetek tegyek időnként képeket a részekbe? Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Az ajtó előtt állva csodálkoztam az előttem lévő jeleneten. Amira a takaróm alá bújva feküdt az ágyamon és közben nyalogatva tisztogatta magát. Amikor meglátott ártatlan szemekkel vigyorgott rám.
- Hát ezt nem hiszem el. Azonnal gyere ki az ágyamból a csupa sár mancsaiddal. - mondtam neki haragot tettetve magamba fojtva a nevetést.
Ebben a pillanatban kiugrott az ágyamból, és rám vetette magát, majd össze nyalogatott. Csakhogy a földet érés nem éppen volt hangtalan.
- Nimzáj! Mi folyik oda fent? - kérdezték a szüleim.
- Semmi, csak .... - kezdtem volna magyarázkodni, de ebben a pillanatban benyitottak a szobámba.
Anya elkezdett sikítozni, apa meg egy elemlámpát kapott fel védekezés képen.
- Nyugi ő csak Amira. - mutattam a sárkányomra vagyis csak a hűlt helyére hiszen eltűnt.
- Hová tűnt? - kérdezték riadtan anyáék.
Elkezdtem tapogatózni minden felé mire a szüleim elég furcsán néztek rám.
- Nimzáj, nem most kéne fantomin-eset játszani. - türelmetlenkedtek anyáék, de én ebben a pillanatban megtaláltam Amirát.
- Csak láthatatlan lett. - simogattam meg Amira fejét mire vissza változott, és összeszűkült szemekkel méregette őket.
Elmagyaráztam nekik mindent. A találkozásunkat, a repülést stb. majd a lelkükre kötöttem, hogy tartsák titokban.
- Rendben. De idebent nem lehet sárkány. - mondta anya a tisztaság, és a bútorok épségére ügyelve.
- Kérlek legalább a szobámban hagy legyen! Nem fog csinálni semmi rosszat.
- Hát jó, de ha le is jön a nappaliba töröld le mancsát. Ha valaki jön akkor meg maradjon láthatatlanul a szobádban, különben repül a házból. - mondta szigorúan apa.
- Köszönöm!! - ugrottam a nyakukba, Amira meg képen nyalta őket.
Vissza mentem a szobámba rendet rakni, majd én az ágyamon, Amira meg a szőnyegen álomra hajtottuk a fejünket. Reggel az ablakon beszűrődő nap sugarai keltettek, meg persze Amira bökdösése. Reggeli után kitaláltam, hogy menjünk el kirándulni, majd Amira hátán már szeltük is az eget.
- Hová megyünk? - kérdeztem.
- Hát arra biztos nem. - bökött fejével jobb oldalra.
- Miért?
- Régebben jártam arra felé, és ott vikingek élnek akik harcban állnak a sárkányokkal. Ott laktunk először a családommal, de meguntuk az örökös gyilkolászást és elköltöztünk.
- Hú, majd egyszer elviszel bemutatni? - kérdeztem izgatottan.
- Persze akár most is. - fordult meg gyorsan a másik irányba.
- De várjunk menjünk el előtte a vikingekhez. Kíváncsi vagyok rájuk.
- Előbb mondtam, hogy nem megyünk oda. Még a végén bajba keveredünk.
- Ugyan már. Akkor majd távolról nézzük meg őket. Nem hiszem el, hogy nincs benned is kalandvágy.
- Ó dehogy is nincs. Na jó menjünk. - adta meg magát, majd megint irányt változtatott.
- Most komolyan erre fogsz rászokni, hogy minden előjel nélkül fordulsz élesen más irányba? Kis-híján leesek rólad. - mondtam mogorván mikor már megint fordult egyet heccből.
- Tényleg? Nem vettem észre. - mondta ravasz tekintettel.
Aztán elkezdett forogni lefele meg felfele, de rajta maradtam.
- Há! Nem sikerült a terved. - gúnyolódtam
- Igazán? - kérdezte majd forgás után hassal felfelé kezdett el repülni.
Kezdtem egyre lejjebb csúszni. A lábammal már a levegőben kalimpáltam, és csak az egyre jobban zsibbadó kezemmel kapaszkodtam még a nyakába.
- Jól van, oké nyertél.
- Majd mindjárt. - vigyorgott, és rázott magán egyet, mire a kezeim lecsúsztak a nyakáról, és elkezdtem zuhanni lefelé. Először vártam, hogy elkapjon, de azt látva hogy nyugodtan szeli tovább az eget elkezdtem sikítozni. A tenger fölött pár méterrel megragadott majd újra a hátán találtam magam.
- Ezt többször ne csináld. - vettem akadozva a levegőt.
- Tudod jól, hogy elkapnálak. - mondta mosolyogva.
- Már a tengernél is vagyunk? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, és már meg is érkeztünk.
- Egy órás ide az út?
- Ekkora kitérővel amit most mentünk igen. De általában csak 10 perc. - mondta majd leszállt.
Elkezdtünk sétálni, és beértünk egy erdős részre. Mentünk egy darabig mire kiértünk onnan, és hihetetlen kilátás tárult elénk.
- Ez meseszép de ez ... - mondtam ámuldozva, majd rájöttem hol is vagyunk - ez Hibbant sziget.
Ekkor megjelent előttünk két alak, és rám ugrott Amira beterítve a szárnyával.
Ne haragudjatok, de bünti miatt csak most tudok hozni részt. Egy héten többször is fogok írni részeket, ha nem jön közbe semmi. Ja, és szerintetek tegyek időnként képeket a részekbe? Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Az ajtó előtt állva csodálkoztam az előttem lévő jeleneten. Amira a takaróm alá bújva feküdt az ágyamon és közben nyalogatva tisztogatta magát. Amikor meglátott ártatlan szemekkel vigyorgott rám.
- Hát ezt nem hiszem el. Azonnal gyere ki az ágyamból a csupa sár mancsaiddal. - mondtam neki haragot tettetve magamba fojtva a nevetést.
Ebben a pillanatban kiugrott az ágyamból, és rám vetette magát, majd össze nyalogatott. Csakhogy a földet érés nem éppen volt hangtalan.
- Nimzáj! Mi folyik oda fent? - kérdezték a szüleim.
- Semmi, csak .... - kezdtem volna magyarázkodni, de ebben a pillanatban benyitottak a szobámba.
Anya elkezdett sikítozni, apa meg egy elemlámpát kapott fel védekezés képen.
- Nyugi ő csak Amira. - mutattam a sárkányomra vagyis csak a hűlt helyére hiszen eltűnt.
- Hová tűnt? - kérdezték riadtan anyáék.
Elkezdtem tapogatózni minden felé mire a szüleim elég furcsán néztek rám.
- Nimzáj, nem most kéne fantomin-eset játszani. - türelmetlenkedtek anyáék, de én ebben a pillanatban megtaláltam Amirát.
- Csak láthatatlan lett. - simogattam meg Amira fejét mire vissza változott, és összeszűkült szemekkel méregette őket.
Elmagyaráztam nekik mindent. A találkozásunkat, a repülést stb. majd a lelkükre kötöttem, hogy tartsák titokban.
- Rendben. De idebent nem lehet sárkány. - mondta anya a tisztaság, és a bútorok épségére ügyelve.
- Kérlek legalább a szobámban hagy legyen! Nem fog csinálni semmi rosszat.
- Hát jó, de ha le is jön a nappaliba töröld le mancsát. Ha valaki jön akkor meg maradjon láthatatlanul a szobádban, különben repül a házból. - mondta szigorúan apa.
- Köszönöm!! - ugrottam a nyakukba, Amira meg képen nyalta őket.
Vissza mentem a szobámba rendet rakni, majd én az ágyamon, Amira meg a szőnyegen álomra hajtottuk a fejünket. Reggel az ablakon beszűrődő nap sugarai keltettek, meg persze Amira bökdösése. Reggeli után kitaláltam, hogy menjünk el kirándulni, majd Amira hátán már szeltük is az eget.
- Hová megyünk? - kérdeztem.
- Hát arra biztos nem. - bökött fejével jobb oldalra.
- Miért?
- Régebben jártam arra felé, és ott vikingek élnek akik harcban állnak a sárkányokkal. Ott laktunk először a családommal, de meguntuk az örökös gyilkolászást és elköltöztünk.
- Hú, majd egyszer elviszel bemutatni? - kérdeztem izgatottan.
- Persze akár most is. - fordult meg gyorsan a másik irányba.
- De várjunk menjünk el előtte a vikingekhez. Kíváncsi vagyok rájuk.
- Előbb mondtam, hogy nem megyünk oda. Még a végén bajba keveredünk.
- Ugyan már. Akkor majd távolról nézzük meg őket. Nem hiszem el, hogy nincs benned is kalandvágy.
- Ó dehogy is nincs. Na jó menjünk. - adta meg magát, majd megint irányt változtatott.
- Most komolyan erre fogsz rászokni, hogy minden előjel nélkül fordulsz élesen más irányba? Kis-híján leesek rólad. - mondtam mogorván mikor már megint fordult egyet heccből.
- Tényleg? Nem vettem észre. - mondta ravasz tekintettel.
Aztán elkezdett forogni lefele meg felfele, de rajta maradtam.
- Há! Nem sikerült a terved. - gúnyolódtam
- Igazán? - kérdezte majd forgás után hassal felfelé kezdett el repülni.
Kezdtem egyre lejjebb csúszni. A lábammal már a levegőben kalimpáltam, és csak az egyre jobban zsibbadó kezemmel kapaszkodtam még a nyakába.
- Jól van, oké nyertél.
- Majd mindjárt. - vigyorgott, és rázott magán egyet, mire a kezeim lecsúsztak a nyakáról, és elkezdtem zuhanni lefelé. Először vártam, hogy elkapjon, de azt látva hogy nyugodtan szeli tovább az eget elkezdtem sikítozni. A tenger fölött pár méterrel megragadott majd újra a hátán találtam magam.
- Ezt többször ne csináld. - vettem akadozva a levegőt.
- Tudod jól, hogy elkapnálak. - mondta mosolyogva.
- Már a tengernél is vagyunk? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, és már meg is érkeztünk.
- Egy órás ide az út?
- Ekkora kitérővel amit most mentünk igen. De általában csak 10 perc. - mondta majd leszállt.
Elkezdtünk sétálni, és beértünk egy erdős részre. Mentünk egy darabig mire kiértünk onnan, és hihetetlen kilátás tárult elénk.
- Ez meseszép de ez ... - mondtam ámuldozva, majd rájöttem hol is vagyunk - ez Hibbant sziget.
Ekkor megjelent előttünk két alak, és rám ugrott Amira beterítve a szárnyával.
2015. április 16., csütörtök
5.rész Az első repülés
Sziasztok! Hoztam is az 5. részt. Jó olvasást! :)
Két óra alvás után kipihenten pattantak ki a szemeim.
- Hoztam pár halat, épp az imént fogtam. Remélem szereted. - tolta elém Amira a már megsütött halakat.
- Köszönöm, már éhes voltam. - mondtam, majd jóízűen befaltam az összes halat.
Mikor befejeztem láttam, hogy Amira a faroktüskéivel játszik. Megfogott egy botot a szájával feldobta, a farkával magasra ütötte, majd mielőtt földet ért volna szempillantás alatt belelőtte a tüskét.
- Ezt lődd le - dobtam felé egy kisebb fatörzs darabkát.
Meglátta Amira, és rögtön bele is szögelte az egyik fába.
- Ügyes. Amúgy neked hogy-hogy vannak tüskéid a farkadon?
- Köszi. Tudod nálunk minden 50. fényfúria aki alfa családból való kap különleges képességet. Az alfa fiának a lánya vagyok. Én ezt meg a láthatatlanná válást kaptam. Ezekben a tüskékben bénító méreg van. Akit meglövök velük több óráig vagy akár 1-2 napig is lebénulhat vagy eszméletét veszítheti. Majd egyszer elviszlek a fényfúriák rejtekhelyére. Annak a közelében van egy barlang ahol vannak írások a fúriák és lovasaik számára. Sok minden van feljegyezve a barlang falán de csak az a szöveg világít fel amit neked szántak. Minden lovasnak más küldetést és tudást szán a barlang. De viszont a helyet és amit ott bent találunk titokban kell tartanunk. Ezért senki sem tudja ki járt már ott és ki nem. - fejezte be a történetet amit én ámulattal hallgattam.
- Hihetetlen, hogy mik vannak ebben a világban, és hogy mi mindent tudsz, már alig várom, hogy felfedezzünk mindent. - mondtam izgatottan.
Ezután még beszélgettünk, és én is meséltem magamról. A távolba meredt, és ekkor cinkosan belecsíptem az oldalába.
- Na megállj, ezt még visszakapod. - mondta vigyorogva, majd elkezdett kergetni.
De hamar meg is torpantam mert egy patak keresztezte az utamat.
- Na mi az? - kérdezte önelégült vigyorral majd egyre közelített.
- Meg ne próbáld. - emeltem fel az ujjam fenyegetően, de erre elvigyorodott majd egy jól irányzott farok csapással belelökött a vízbe.
- Kössz. - kászálódtam ki csurom vizesen a patakból.
Kiálltam a napfényre és kitárt karokkal élveztem a meleg szellőt amitől hamarosan meg is száradtam.
- De jó lenne repülni - gondoltam.
- Hát akkor mire vársz? - kérdezte Amira, és lejjebb hajolt, hogy fel tudjak mászni a hátára.
Ekkor kissé bizonytalanul, de izgatottan felültem rá. Elrugaszkodott majd kitárt szárnyakkal a levegőbe emelkedett. Egész jól ment, de mikor Amira úgy gondolta tesz egy kanyart rögtön le is csúsztam a hátáról.
- Áááááááá - sikítoztam mikor azt láttam, hogy Amira ahelyett, hogy elkapna boldogan szelte tovább az eget. Pár méter választott már el a tengertől mikor újra rajta találtam magam.
- Már a tengernél is vagyunk? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, de ennél azért jobban kapaszkodj. - kérte nevetve.
Majd kipróbálta velem a zuhanó repülést aminek a következtében a farka végében kötöttem ki. Vissza másztam a hátára, és ráérősen repkedtünk még egy darabig. Megnéztem az időt és ekkor elkerekedett a szemem ugyanis 2 perc múlva 5 óra lesz.
- Te jó ég el fogunk késni! - mondtam ijedten.
Előhalásztam egy kötelet a táskámból amit szerencsére betettem, és a nyaka majd a mellső lábai között végig tekertem, és a tetejére kötöttem egy hurkot, hogy majd bele tudjak kapaszkodni.
- Na mutasd meg mit tudsz! - mondtam neki eltökélten.
- Te akartad, de akkor kapaszkodj erősen. - válaszolta.
Ekkor hirtelen hihetetlen sebességre váltott át. Egy idő után már nem is bírtam nyitva tartani a szememet a szembe jövő erőteljes széltől és az elképesztő száguldástól. Pont a vendégek előtt estünk be az ajtón. Amira fellopódzott a lépcsőn, és kiszagolta melyik az én szobám majd be ment oda.
A vendégek közben megérkeztek, és sajnos nekem is jelen kellett lennem. Ráadásul nem lehet elmondani róluk, hogy sietnek haza, és nem túl izgalmas társaság volt a szüleim munkatársai. Amikor végre elmentek felszaladtam a szobámba. Kinyitottam az ajtót, és a csodálkozástól leesett az állam.
Két óra alvás után kipihenten pattantak ki a szemeim.
- Hoztam pár halat, épp az imént fogtam. Remélem szereted. - tolta elém Amira a már megsütött halakat.
- Köszönöm, már éhes voltam. - mondtam, majd jóízűen befaltam az összes halat.
Mikor befejeztem láttam, hogy Amira a faroktüskéivel játszik. Megfogott egy botot a szájával feldobta, a farkával magasra ütötte, majd mielőtt földet ért volna szempillantás alatt belelőtte a tüskét.
- Ezt lődd le - dobtam felé egy kisebb fatörzs darabkát.
Meglátta Amira, és rögtön bele is szögelte az egyik fába.
- Ügyes. Amúgy neked hogy-hogy vannak tüskéid a farkadon?
- Köszi. Tudod nálunk minden 50. fényfúria aki alfa családból való kap különleges képességet. Az alfa fiának a lánya vagyok. Én ezt meg a láthatatlanná válást kaptam. Ezekben a tüskékben bénító méreg van. Akit meglövök velük több óráig vagy akár 1-2 napig is lebénulhat vagy eszméletét veszítheti. Majd egyszer elviszlek a fényfúriák rejtekhelyére. Annak a közelében van egy barlang ahol vannak írások a fúriák és lovasaik számára. Sok minden van feljegyezve a barlang falán de csak az a szöveg világít fel amit neked szántak. Minden lovasnak más küldetést és tudást szán a barlang. De viszont a helyet és amit ott bent találunk titokban kell tartanunk. Ezért senki sem tudja ki járt már ott és ki nem. - fejezte be a történetet amit én ámulattal hallgattam.
- Hihetetlen, hogy mik vannak ebben a világban, és hogy mi mindent tudsz, már alig várom, hogy felfedezzünk mindent. - mondtam izgatottan.
Ezután még beszélgettünk, és én is meséltem magamról. A távolba meredt, és ekkor cinkosan belecsíptem az oldalába.
- Na megállj, ezt még visszakapod. - mondta vigyorogva, majd elkezdett kergetni.
De hamar meg is torpantam mert egy patak keresztezte az utamat.
- Na mi az? - kérdezte önelégült vigyorral majd egyre közelített.
- Meg ne próbáld. - emeltem fel az ujjam fenyegetően, de erre elvigyorodott majd egy jól irányzott farok csapással belelökött a vízbe.
- Kössz. - kászálódtam ki csurom vizesen a patakból.
Kiálltam a napfényre és kitárt karokkal élveztem a meleg szellőt amitől hamarosan meg is száradtam.
- De jó lenne repülni - gondoltam.
- Hát akkor mire vársz? - kérdezte Amira, és lejjebb hajolt, hogy fel tudjak mászni a hátára.
Ekkor kissé bizonytalanul, de izgatottan felültem rá. Elrugaszkodott majd kitárt szárnyakkal a levegőbe emelkedett. Egész jól ment, de mikor Amira úgy gondolta tesz egy kanyart rögtön le is csúsztam a hátáról.
- Áááááááá - sikítoztam mikor azt láttam, hogy Amira ahelyett, hogy elkapna boldogan szelte tovább az eget. Pár méter választott már el a tengertől mikor újra rajta találtam magam.
- Már a tengernél is vagyunk? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, de ennél azért jobban kapaszkodj. - kérte nevetve.
Majd kipróbálta velem a zuhanó repülést aminek a következtében a farka végében kötöttem ki. Vissza másztam a hátára, és ráérősen repkedtünk még egy darabig. Megnéztem az időt és ekkor elkerekedett a szemem ugyanis 2 perc múlva 5 óra lesz.
- Te jó ég el fogunk késni! - mondtam ijedten.
Előhalásztam egy kötelet a táskámból amit szerencsére betettem, és a nyaka majd a mellső lábai között végig tekertem, és a tetejére kötöttem egy hurkot, hogy majd bele tudjak kapaszkodni.
- Na mutasd meg mit tudsz! - mondtam neki eltökélten.
- Te akartad, de akkor kapaszkodj erősen. - válaszolta.
Ekkor hirtelen hihetetlen sebességre váltott át. Egy idő után már nem is bírtam nyitva tartani a szememet a szembe jövő erőteljes széltől és az elképesztő száguldástól. Pont a vendégek előtt estünk be az ajtón. Amira fellopódzott a lépcsőn, és kiszagolta melyik az én szobám majd be ment oda.
A vendégek közben megérkeztek, és sajnos nekem is jelen kellett lennem. Ráadásul nem lehet elmondani róluk, hogy sietnek haza, és nem túl izgalmas társaság volt a szüleim munkatársai. Amikor végre elmentek felszaladtam a szobámba. Kinyitottam az ajtót, és a csodálkozástól leesett az állam.
2015. április 15., szerda
4.rész Fény derül a titokra
Sziasztok!
Meghoztam a negyedik részt. Jó olvasást, és köszönöm a kommenteket! :)
Ekkor hangos örömteli ugatás ütötte meg a fülem. Ribizli a kutyám körbe ugrált engem, és fogva tartómat. Hátra fordultam majd megláttam, hogy apa néz mérgesen farkasszemet velem a vállamat fogva.
- Ööö... bocsi a késésért csak hát... Ribizli elszökött és őt kellet keresnem az erdőben. Ezért jöttem ilyen későn. - találtam ki hirtelen.
A tekintete kezdett megenyhülni és szerencsére el is hitte amit mondtam. Hiszen nem mondhattam, hogy egy sárkánnyal beszélgettem.
- Rendben, de többet ne forduljon elő, és menj fel gyorsan aludni mert anya már nem lesz ilyen elnéző.
Felszaladtam a szobámba, és próbáltam elaludni. De nehezen ment a történtek után. Reggel éberen felpattantam az ágyból és lementem reggelit csinálni anyáéknak is hogy kicsit megpuhítsam a szívüket a tegnapi kis éjszakai kirándulás miatt. Mihelyst végeztem bepakoltam mindenféle dolgot egy kis táskába, amire a mai nap során még szükségem lehet.
- Elmegyek sétálni egyet Dorinával a barátnőmmel, jó? - kérdeztem, de persze máshová készültem.
- Rendben, de öt órára gyere haza mert vendégek jönnek.
Már éppen léptem volna ki az ajtón amikor Noémi a kis tesóm utánam szólt, hogy itt maradt a telefonom. Elvettem tőle majd, adtam neki egy puszit, és néztem ahogy nevetgélve vissza megy játszani. Majd végre el is indultam az erdő annak a részére ahol tegnap Amirával találkoztam. Odaértem de nem láttam egy árva lelket sem.
- Amira - kiáltottam, de erre csak egy csapat madár reppent fel a felhőktől gomolygó ég felé.
Végül gondolatban szóltam neki, és ekkor elkezdett mozogni egy fa lombja nem messze tőlem. Onnan ugrott le Amira aki úgy látszik láthatatlanul aludt, majd a földre leérve érdeklődően nézett rám.
- Szia. Mit szólnál ha ma egy kicsit megismerkednénk? - kérdeztem izgatottan.
- Rendben - mondta játékosan, és elkezdett szaladni.
Én meg utána loholtam. Egy-két perc után megállt, és a szárnyával felemelte a fáról lelógó ágak tömegét, és elém tárult egy barlang.
- Ez az én mostani otthonom.
Beléptünk, és egy kisebb tűzgolyóval meggyújtotta a bent lévő farakást.
- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdezte Amira
- Mindent. - csillant fel a szemem. - Először is hogyan kerültél ide?
- Olyan egy hónapja ahol éltem volt egy tornádó. Engem majdnem besszippantott, de még idejében el tudtam repülni onnan. Ám ekkor meghallottam a kishúgom kétségbeesett kiáltását. Vissza fordultam, és ekkor megpillantottam, hogy ott vergődik a tornádó fogságában. Utána mentem, és segítettem neki kijutni. A szél viszont felerősödött és az erőm is kezdett alábbhagyni ezért én benne maradtam. Így kerültem ide, és így szereztem a sebemet amit te múltkor meggyógyítottál. Aztán találkoztam veled, és a többit már te is tudod.
- Milyen a családod?
- Az apámat Hurrikánnak, az anyámat Zúzmarának hívják. Mindketten bátrak, kedvesek és szigorúak egyaránt. Két testvérem van. A kisebbik Holdfény, a nagyobbik Tépőfog. A többi rokonnal ritkán találkozok. Ja és van három legjobb barátom. Villám ő fényfúria, Csipkebogyó ő piros siklósárkány, és Blackbird ő lilás-fekete nyögdöc. - mesélte tovább.
- Hú, egyszer szívesen találkoznék velük! - ásítoztam.
- Fogsz is, de most aludj egyet, mert fáradt vagy. - állapította meg Amira.
- Rendben, de később még kérdezek. - mondtam.
Lehajtottam a fejem Amira mancsára, Ő pedig óvatosan betakart a szárnyával.
Meghoztam a negyedik részt. Jó olvasást, és köszönöm a kommenteket! :)
Ekkor hangos örömteli ugatás ütötte meg a fülem. Ribizli a kutyám körbe ugrált engem, és fogva tartómat. Hátra fordultam majd megláttam, hogy apa néz mérgesen farkasszemet velem a vállamat fogva.
- Ööö... bocsi a késésért csak hát... Ribizli elszökött és őt kellet keresnem az erdőben. Ezért jöttem ilyen későn. - találtam ki hirtelen.
A tekintete kezdett megenyhülni és szerencsére el is hitte amit mondtam. Hiszen nem mondhattam, hogy egy sárkánnyal beszélgettem.
- Rendben, de többet ne forduljon elő, és menj fel gyorsan aludni mert anya már nem lesz ilyen elnéző.
Felszaladtam a szobámba, és próbáltam elaludni. De nehezen ment a történtek után. Reggel éberen felpattantam az ágyból és lementem reggelit csinálni anyáéknak is hogy kicsit megpuhítsam a szívüket a tegnapi kis éjszakai kirándulás miatt. Mihelyst végeztem bepakoltam mindenféle dolgot egy kis táskába, amire a mai nap során még szükségem lehet.
- Elmegyek sétálni egyet Dorinával a barátnőmmel, jó? - kérdeztem, de persze máshová készültem.
- Rendben, de öt órára gyere haza mert vendégek jönnek.
Már éppen léptem volna ki az ajtón amikor Noémi a kis tesóm utánam szólt, hogy itt maradt a telefonom. Elvettem tőle majd, adtam neki egy puszit, és néztem ahogy nevetgélve vissza megy játszani. Majd végre el is indultam az erdő annak a részére ahol tegnap Amirával találkoztam. Odaértem de nem láttam egy árva lelket sem.
- Amira - kiáltottam, de erre csak egy csapat madár reppent fel a felhőktől gomolygó ég felé.
Végül gondolatban szóltam neki, és ekkor elkezdett mozogni egy fa lombja nem messze tőlem. Onnan ugrott le Amira aki úgy látszik láthatatlanul aludt, majd a földre leérve érdeklődően nézett rám.
- Szia. Mit szólnál ha ma egy kicsit megismerkednénk? - kérdeztem izgatottan.
- Rendben - mondta játékosan, és elkezdett szaladni.
Én meg utána loholtam. Egy-két perc után megállt, és a szárnyával felemelte a fáról lelógó ágak tömegét, és elém tárult egy barlang.
- Ez az én mostani otthonom.
Beléptünk, és egy kisebb tűzgolyóval meggyújtotta a bent lévő farakást.
- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdezte Amira
- Mindent. - csillant fel a szemem. - Először is hogyan kerültél ide?
- Olyan egy hónapja ahol éltem volt egy tornádó. Engem majdnem besszippantott, de még idejében el tudtam repülni onnan. Ám ekkor meghallottam a kishúgom kétségbeesett kiáltását. Vissza fordultam, és ekkor megpillantottam, hogy ott vergődik a tornádó fogságában. Utána mentem, és segítettem neki kijutni. A szél viszont felerősödött és az erőm is kezdett alábbhagyni ezért én benne maradtam. Így kerültem ide, és így szereztem a sebemet amit te múltkor meggyógyítottál. Aztán találkoztam veled, és a többit már te is tudod.
- Milyen a családod?
- Az apámat Hurrikánnak, az anyámat Zúzmarának hívják. Mindketten bátrak, kedvesek és szigorúak egyaránt. Két testvérem van. A kisebbik Holdfény, a nagyobbik Tépőfog. A többi rokonnal ritkán találkozok. Ja és van három legjobb barátom. Villám ő fényfúria, Csipkebogyó ő piros siklósárkány, és Blackbird ő lilás-fekete nyögdöc. - mesélte tovább.
- Hú, egyszer szívesen találkoznék velük! - ásítoztam.
- Fogsz is, de most aludj egyet, mert fáradt vagy. - állapította meg Amira.
- Rendben, de később még kérdezek. - mondtam.
Lehajtottam a fejem Amira mancsára, Ő pedig óvatosan betakart a szárnyával.
2015. április 14., kedd
3. rész Ezek szerint létezik!
Sziasztok!
Meghoztam a harmadik részt. Jó olvasást!
- Ki vagy te? - kérdezte a hang.
Ekkor elkezdtem össze vissza forogni, hogy megtaláljam, hogy ki szólt hozzám.
- Én szóltam itt előtted - mondta a hang.
De magam előtt csak a sárkányt láttam.
- Te szóltál hozzám, de az hogy lehet? - kérdeztem meglepetten.
- Gondolatban felvettem veled a kapcsolatot ami hirtelen fejfájással jár.
Ezentúl mindig képes leszel velem így is beszélni.
- Más sárkányokkal is tudok így kommunikálni?
- Ha tovább fejleszted ezt a képességet akkor igen.
- Értem, de honnan tudtad, hogy van ilyen képességem, vagy hogyan hoztad ezt ki belőlem?
- Nem tudtam, csak éreztem. A sárkányok általában megérzik, hogy ki lesz a társuk, a lovasuk.
- Tényleg? Akkor te leszel a sárkányom, én meg a lovasod? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. - bólintott, mire teljesen elámultam, hogy tényleg velem történik meg ez a csodálatos dolog.
- De jó! Milyen sárkány vagy? - kíváncsiskodtam.
- Egy Fényfúria. Bár nem sokban térünk el az Éjfúriától. Visszatérve az első kérdésre, ki vagy? Mert csak annyit tudok rólad, hogy szőke hajú és kék szemű lány vagy.
- Nimzáj vagyok. Neked van neved?
- Nem nincs. Ha akarsz adhatsz.
- Oké akkor legyél mondjuk.......... Amira.
- Rendben - csillant föl a szeme.
- Viszont ideje lenne vissza indulnod mert már elég késő van.
- Rendben, de .... - állt el a szavam mikor az oldalához léptem és megpillantottam, hogy egy hosszú vágás éktelenkedett a jobb hátsó lábán.
Akkor már értettem, hogy miért volt véres a föld.
- Kitisztíthatom a sebedet? - kérdeztem
De meg sem vártam a választ, elkezdtem a munkát.
Mikor végeztem megsimogattam a hátát, amire az újdonsült barátom elmosolyodott, és dorombolni kezdett.
- Köszönöm. - nézett hálásan a szemembe Amira
- Kérhetek egy kis fúria nyálat? - kérdeztem.
Először furcsán nézett rám, de aztán megnyalta azt a kis rongyot amit a zsebemben találtam. A törölgetés után rögtön elkezdett gyógyulni a seb a fúriák gyógyító hatású nyálától. Megvakargattam a nyakát, az oldalát, a hasát, majd a háta egy részét mivel nem értem el az egészet mert nagyobb volt nálam. Egyre lejjebb hajolt majd végül a földön fekve élvezte a kényeztetést. Még azt is hagyta, hogy a hátára mászva folytassam a munkát.
Egy idő után már gondoltam ideje lenne haza menni mert a szüleim már biztosan aggódtak. Elindultam volna, de volt egy kis probléma. Korom sötét volt, és így nem tudtam merre kell haza menni. Amira mintha érezte volna a feszengésem elkezdett ragyogni, amivel bevilágította az egész erdőt.
- Szóval te adtad ki azt a vakító fényt amit múltkor láttam.
Amira bólintott majd várta, hogy bemenjek a házba. Nem tudtam, hogy hagyná-e, de végül megöleltem. Először megfeszültek majd jólesően elernyedtek az izmai, és búcsúzásképpen megnyalta az arcom majd eltűnt. Belopakodtam a hátsó kapun, hogy a szüleim ne vegyenek észre, de ekkor valaki megragadta a vállam, mire majdnem felsikítani.
Meghoztam a harmadik részt. Jó olvasást!
- Ki vagy te? - kérdezte a hang.
Ekkor elkezdtem össze vissza forogni, hogy megtaláljam, hogy ki szólt hozzám.
- Én szóltam itt előtted - mondta a hang.
De magam előtt csak a sárkányt láttam.
- Te szóltál hozzám, de az hogy lehet? - kérdeztem meglepetten.
- Gondolatban felvettem veled a kapcsolatot ami hirtelen fejfájással jár.
Ezentúl mindig képes leszel velem így is beszélni.
- Más sárkányokkal is tudok így kommunikálni?
- Ha tovább fejleszted ezt a képességet akkor igen.
- Értem, de honnan tudtad, hogy van ilyen képességem, vagy hogyan hoztad ezt ki belőlem?
- Nem tudtam, csak éreztem. A sárkányok általában megérzik, hogy ki lesz a társuk, a lovasuk.
- Tényleg? Akkor te leszel a sárkányom, én meg a lovasod? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. - bólintott, mire teljesen elámultam, hogy tényleg velem történik meg ez a csodálatos dolog.
- De jó! Milyen sárkány vagy? - kíváncsiskodtam.
- Egy Fényfúria. Bár nem sokban térünk el az Éjfúriától. Visszatérve az első kérdésre, ki vagy? Mert csak annyit tudok rólad, hogy szőke hajú és kék szemű lány vagy.
- Nimzáj vagyok. Neked van neved?
- Nem nincs. Ha akarsz adhatsz.
- Oké akkor legyél mondjuk.......... Amira.
- Rendben - csillant föl a szeme.
- Viszont ideje lenne vissza indulnod mert már elég késő van.
- Rendben, de .... - állt el a szavam mikor az oldalához léptem és megpillantottam, hogy egy hosszú vágás éktelenkedett a jobb hátsó lábán.
Akkor már értettem, hogy miért volt véres a föld.
- Kitisztíthatom a sebedet? - kérdeztem
De meg sem vártam a választ, elkezdtem a munkát.
Mikor végeztem megsimogattam a hátát, amire az újdonsült barátom elmosolyodott, és dorombolni kezdett.
- Köszönöm. - nézett hálásan a szemembe Amira
- Kérhetek egy kis fúria nyálat? - kérdeztem.
Először furcsán nézett rám, de aztán megnyalta azt a kis rongyot amit a zsebemben találtam. A törölgetés után rögtön elkezdett gyógyulni a seb a fúriák gyógyító hatású nyálától. Megvakargattam a nyakát, az oldalát, a hasát, majd a háta egy részét mivel nem értem el az egészet mert nagyobb volt nálam. Egyre lejjebb hajolt majd végül a földön fekve élvezte a kényeztetést. Még azt is hagyta, hogy a hátára mászva folytassam a munkát.
Egy idő után már gondoltam ideje lenne haza menni mert a szüleim már biztosan aggódtak. Elindultam volna, de volt egy kis probléma. Korom sötét volt, és így nem tudtam merre kell haza menni. Amira mintha érezte volna a feszengésem elkezdett ragyogni, amivel bevilágította az egész erdőt.
- Szóval te adtad ki azt a vakító fényt amit múltkor láttam.
Amira bólintott majd várta, hogy bemenjek a házba. Nem tudtam, hogy hagyná-e, de végül megöleltem. Először megfeszültek majd jólesően elernyedtek az izmai, és búcsúzásképpen megnyalta az arcom majd eltűnt. Belopakodtam a hátsó kapun, hogy a szüleim ne vegyenek észre, de ekkor valaki megragadta a vállam, mire majdnem felsikítani.
2015. április 13., hétfő
2.rész A felfedezés
Sziasztok!
Itt is a második rész. Kétnaponta, de minimum hetente hozom a részeket!
Remélem tetszeni fog!
Ugyanúgy vittem útitársamnak Ribizlit. Már kezdett sötétedni és a nap sugarai csak gyéren sütöttek át a fák lombjai között. Mindent csend borított, és csak a lépteim zaja, meg a kutyám lihegése hallatszott. Körül néztem, és ekkor elsuhant mellettem egy fehér árny ami hasonlított egy szellemhez. Aztán hallottam némi zörgést az egyik távolabbi bokorból. A zörgés egyre csak közelített erre a kutyám meg elfutott. Hát még ő is itt hagy ilyenkor. Remek.
- Van ott valaki? - kérdeztem rémülten.
Nem válaszolt senki. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hiszen egyedül voltam itt az erdőben. Ekkor hirtelen elém ugrott egy.....egy fehér éjfúria.
Nem hittem a szememnek. Hegyes fehér és szürke tüskékkel borított farkát rám szegezte. Ráadásul kétszer akkora volt mint egy éjfúria De hogy lehet hogy tüskés? Vagy lehet, hogy egy másik fajta fúria? Ám ezen nem volt időm gondolkodni. Elugrottam, és egy hosszú fadarabot kaptam fel a földről, és védekezés képen magam elé tartottam. De egy jól irányzott sárga plazma bombával kilőtte a kezeim közül ami darabokra törve hamuvá égett. Nem mintha egy bottal megtudtam volna védeni magam egy sárkány elől úgy hogy eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi teremtmény. Felemeltem a fejem és belenéztem gyönyörű kékes-zöldes szemébe ami rögtön elvarázsolt. Biztosan megőrültem, de közelebb léptem hozzá egy lépést erre meg eltűnt. Csak úgy felszívódott. Kinyújtottam a kezem és léptem pár lépést előre, ekkor megéreztem pikkelyes bőrét. Ijedten hátra ugrottam. Ekkor vissza változott és rájöttem, hogy láthatatlan volt. De király képesség. Főleg az lenne, ha nem akarna megtámadni.
- Nem foglak bántani, meg bízhatsz bennem - mondtam neki.
Leültem egy nagyobb kőre ő pedig velem szemben.Ezek szerint nem akart megtámadni. Egy ideig így néztük egymást majd gondoltam kipróbálom a filmben lévő Hablaty módszerét. Elfordítottam a fejem és kinyújtottam a karom. Ekkor hozzáérintette az orrát a kezemhez. Mosolyogva felnéztem rá és ő jó mélyen belenézett a szemembe. Ekkor egy éles fájdalom nyilallt a fejembe ami miatt térdre rogytam és meghallottam egy hangot a fejemben.
Itt is a második rész. Kétnaponta, de minimum hetente hozom a részeket!
Remélem tetszeni fog!
Ugyanúgy vittem útitársamnak Ribizlit. Már kezdett sötétedni és a nap sugarai csak gyéren sütöttek át a fák lombjai között. Mindent csend borított, és csak a lépteim zaja, meg a kutyám lihegése hallatszott. Körül néztem, és ekkor elsuhant mellettem egy fehér árny ami hasonlított egy szellemhez. Aztán hallottam némi zörgést az egyik távolabbi bokorból. A zörgés egyre csak közelített erre a kutyám meg elfutott. Hát még ő is itt hagy ilyenkor. Remek.
- Van ott valaki? - kérdeztem rémülten.
Nem válaszolt senki. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hiszen egyedül voltam itt az erdőben. Ekkor hirtelen elém ugrott egy.....egy fehér éjfúria.
Nem hittem a szememnek. Hegyes fehér és szürke tüskékkel borított farkát rám szegezte. Ráadásul kétszer akkora volt mint egy éjfúria De hogy lehet hogy tüskés? Vagy lehet, hogy egy másik fajta fúria? Ám ezen nem volt időm gondolkodni. Elugrottam, és egy hosszú fadarabot kaptam fel a földről, és védekezés képen magam elé tartottam. De egy jól irányzott sárga plazma bombával kilőtte a kezeim közül ami darabokra törve hamuvá égett. Nem mintha egy bottal megtudtam volna védeni magam egy sárkány elől úgy hogy eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi teremtmény. Felemeltem a fejem és belenéztem gyönyörű kékes-zöldes szemébe ami rögtön elvarázsolt. Biztosan megőrültem, de közelebb léptem hozzá egy lépést erre meg eltűnt. Csak úgy felszívódott. Kinyújtottam a kezem és léptem pár lépést előre, ekkor megéreztem pikkelyes bőrét. Ijedten hátra ugrottam. Ekkor vissza változott és rájöttem, hogy láthatatlan volt. De király képesség. Főleg az lenne, ha nem akarna megtámadni.- Nem foglak bántani, meg bízhatsz bennem - mondtam neki.
Leültem egy nagyobb kőre ő pedig velem szemben.Ezek szerint nem akart megtámadni. Egy ideig így néztük egymást majd gondoltam kipróbálom a filmben lévő Hablaty módszerét. Elfordítottam a fejem és kinyújtottam a karom. Ekkor hozzáérintette az orrát a kezemhez. Mosolyogva felnéztem rá és ő jó mélyen belenézett a szemembe. Ekkor egy éles fájdalom nyilallt a fejembe ami miatt térdre rogytam és meghallottam egy hangot a fejemben.
2015. április 12., vasárnap
1.rész Az erdő titka
Sziasztok!
Meghoztam az első részt, remélem tetszeni fog nektek!
Ez a nap is úgy indult mint szokott. Reggel korán kelés, suli, tanulás majd hazatérés. Aztán szabad vagyok vagy a szüleimnek kell segítenem. De valami mégis különös volt a mai napban. Mikor hazaértem elvittem a kutyámat Ribizlit sétáltatni. Éppen elértük az erdő szélét, amikor halk, suhanó árnyat véltem felfedezni fák között. Közelebb mentem, eleinte Ribizli is izgatottan jött mellettem, de pár méter után elkezdett visszafelé húzni. A civakodás miatt elestem egy faágban és a földön kötöttem ki, rajtam pedig Ribizli. Ekkor megpillantottam pár véres foltot a fűben. Elkezdtem mászni a vöröses folyadékhoz, hogy jobban szemügyre vehessem, de ekkor hirtelen vakító fénycsóva árasztott el mindent egy furcsa üvöltő hang kíséretében. Felpattantam és elkezdtem rohanni hazafelé, magammal rángatva Ribizlit. Kifulladva és lihegve érkeztünk meg, majd azon kaptam magam, hogy ez a hang amit az erdőben hallottam nagyon is ismerős volt számomra. Majd hirtelen beugrott, hogy ez egy éjfúria üvöltés volt. De úgy gondoltam, hogy ez lehetetlen hiszen sárkányok nincsenek. Ezért inkább beléptem házba. Megebédeltem,tanultam sőt még fel is söpörtem, de úrrá lett rajtam a kíváncsiság, ezért elindultam vissza az erdőbe, hogy megtaláljam a hang forrását, hogy kiderítsem tényleg van-e ott valami vagy csak képzelődtem.
Meghoztam az első részt, remélem tetszeni fog nektek!
Ez a nap is úgy indult mint szokott. Reggel korán kelés, suli, tanulás majd hazatérés. Aztán szabad vagyok vagy a szüleimnek kell segítenem. De valami mégis különös volt a mai napban. Mikor hazaértem elvittem a kutyámat Ribizlit sétáltatni. Éppen elértük az erdő szélét, amikor halk, suhanó árnyat véltem felfedezni fák között. Közelebb mentem, eleinte Ribizli is izgatottan jött mellettem, de pár méter után elkezdett visszafelé húzni. A civakodás miatt elestem egy faágban és a földön kötöttem ki, rajtam pedig Ribizli. Ekkor megpillantottam pár véres foltot a fűben. Elkezdtem mászni a vöröses folyadékhoz, hogy jobban szemügyre vehessem, de ekkor hirtelen vakító fénycsóva árasztott el mindent egy furcsa üvöltő hang kíséretében. Felpattantam és elkezdtem rohanni hazafelé, magammal rángatva Ribizlit. Kifulladva és lihegve érkeztünk meg, majd azon kaptam magam, hogy ez a hang amit az erdőben hallottam nagyon is ismerős volt számomra. Majd hirtelen beugrott, hogy ez egy éjfúria üvöltés volt. De úgy gondoltam, hogy ez lehetetlen hiszen sárkányok nincsenek. Ezért inkább beléptem házba. Megebédeltem,tanultam sőt még fel is söpörtem, de úrrá lett rajtam a kíváncsiság, ezért elindultam vissza az erdőbe, hogy megtaláljam a hang forrását, hogy kiderítsem tényleg van-e ott valami vagy csak képzelődtem.
2015. április 11., szombat
Bevezető, és Prológus
Sziasztok!
Ez a történet az Így neveld a sárkányodat című filmhez fog kapcsolódni. A főszereplő Nimzáj szemszögéből lesz megírva.
A történetben megtudhatjátok:
Hogyan ismeri meg a sárkányát? Kiben bízhat meg és kiben nem? Mi fog történni ha egyszer túl messzire repülnek? Mi várja őt egy sötét erdőben? Milyen kalandokat él át a társaival?
Ha velem tartotok ezt mind megtudhatjátok, és még ennél is többet!
Prológus
Csak mentem a sötét erdőben, egyedül, magamra hagyva, és nem számíthattam senkire. Körülnéztem a fény egy aprócska szikráját keresve, de csak vakon tekintettem föl a korom fekete égre. Leültem egy kidőlt fa törzsére, ahol az arcomról lepotyogó könnyeket szemléltem, amik a korhadt ágakon végig folyva érkeztek le a földre ami magába szívva elnyelte azokat. Miért voltam ilyen meggondolatlan, hogy eljövök otthonról sötétben csak mert látni akartam igaz - e a lény létezése? Hallgattam volna inkább a józan eszemre, ami azt diktálta, hogy maradjak otthon, és csináljam azt amit eddig is szoktam, de nem. Lehet, hogy életem legfantasztikusabb kalandjába keveredtem ezzel. Az ég kitisztult, és a viharfelhők tovább álltak, amik mögül kiragyogtak a csillagok. Ekkor egy szellemnek látszó árny suhant el mellettem, ami mintha azt sugallta volna: Nem vagy egyedül, nem kell félned. Leszállt, majd felém közeledve megláttam, hogy egy sárkány. Fehér pikkelyein halványan visszatükröződött a Hold fénye. Belenézve Zafír kék színű szemeibe láthattam azt a kedves csillogást, hogy védelmezni fog, és a barátom lesz. Tekintetében volt még valami titokzatos ami feltörni készül. Felszállva rá elrepített, és éreztem, hogy még csak most kezdődik az igazi élet. Egy másik világ izgalmai a földi életemhez kapcsolódva. A titokzatos lények, a harcok, a felfedezések, a viking barátok. Ezek most már hozzám is tartoznak.
Ez a történet az Így neveld a sárkányodat című filmhez fog kapcsolódni. A főszereplő Nimzáj szemszögéből lesz megírva.
A történetben megtudhatjátok:
Hogyan ismeri meg a sárkányát? Kiben bízhat meg és kiben nem? Mi fog történni ha egyszer túl messzire repülnek? Mi várja őt egy sötét erdőben? Milyen kalandokat él át a társaival?
Ha velem tartotok ezt mind megtudhatjátok, és még ennél is többet!
Prológus
Csak mentem a sötét erdőben, egyedül, magamra hagyva, és nem számíthattam senkire. Körülnéztem a fény egy aprócska szikráját keresve, de csak vakon tekintettem föl a korom fekete égre. Leültem egy kidőlt fa törzsére, ahol az arcomról lepotyogó könnyeket szemléltem, amik a korhadt ágakon végig folyva érkeztek le a földre ami magába szívva elnyelte azokat. Miért voltam ilyen meggondolatlan, hogy eljövök otthonról sötétben csak mert látni akartam igaz - e a lény létezése? Hallgattam volna inkább a józan eszemre, ami azt diktálta, hogy maradjak otthon, és csináljam azt amit eddig is szoktam, de nem. Lehet, hogy életem legfantasztikusabb kalandjába keveredtem ezzel. Az ég kitisztult, és a viharfelhők tovább álltak, amik mögül kiragyogtak a csillagok. Ekkor egy szellemnek látszó árny suhant el mellettem, ami mintha azt sugallta volna: Nem vagy egyedül, nem kell félned. Leszállt, majd felém közeledve megláttam, hogy egy sárkány. Fehér pikkelyein halványan visszatükröződött a Hold fénye. Belenézve Zafír kék színű szemeibe láthattam azt a kedves csillogást, hogy védelmezni fog, és a barátom lesz. Tekintetében volt még valami titokzatos ami feltörni készül. Felszállva rá elrepített, és éreztem, hogy még csak most kezdődik az igazi élet. Egy másik világ izgalmai a földi életemhez kapcsolódva. A titokzatos lények, a harcok, a felfedezések, a viking barátok. Ezek most már hozzám is tartoznak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)