3. rész Ezek szerint létezik!

 Sziasztok!

Meghoztam a harmadik részt. Jó olvasást!



- Ki vagy te? - kérdezte a hang.

Ekkor elkezdtem össze vissza forogni, hogy megtaláljam, hogy ki szólt hozzám.

- Én szóltam itt előtted - mondta a hang.

De magam előtt csak a sárkányt láttam.

- Te szóltál hozzám, de az hogy lehet? - kérdeztem meglepetten.

- Gondolatban felvettem veled a kapcsolatot ami hirtelen fejfájással jár. 
 Ezentúl mindig képes leszel velem így is beszélni.

- Más sárkányokkal is tudok így kommunikálni?

- Ha tovább fejleszted ezt a képességet akkor igen.

- Értem, de honnan tudtad, hogy van ilyen képességem, vagy hogyan hoztad ezt ki belőlem?

- Nem tudtam, csak éreztem. A sárkányok általában megérzik, hogy ki lesz a társuk, a lovasuk.

- Tényleg? Akkor te leszel a sárkányom, én meg a lovasod? - kérdeztem hitetlenkedve. 

- Igen. - bólintott, mire teljesen elámultam, hogy tényleg velem történik meg ez a csodálatos dolog.

- De jó! Milyen sárkány vagy? - kíváncsiskodtam.

- Egy Fényfúria. Bár nem sokban térünk el az Éjfúriától. Visszatérve az első kérdésre, ki vagy? Mert csak annyit tudok rólad, hogy szőke hajú és kék szemű lány vagy.

- Nimzáj vagyok. Neked van neved?

- Nem nincs. Ha akarsz adhatsz.

- Oké akkor legyél mondjuk.......... Amira.

- Rendben - csillant föl a szeme.

- Viszont ideje lenne vissza indulnod mert már elég késő van.

- Rendben, de .... - állt el a szavam mikor az oldalához léptem és megpillantottam, hogy egy hosszú vágás éktelenkedett a jobb hátsó lábán.
Akkor már értettem, hogy miért volt véres a föld.

- Kitisztíthatom a sebedet? - kérdeztem

 De meg sem vártam a választ, elkezdtem a munkát.
 Mikor végeztem megsimogattam a hátát, amire az újdonsült barátom elmosolyodott, és dorombolni kezdett.

- Köszönöm. - nézett hálásan a szemembe Amira

- Kérhetek egy kis fúria nyálat? - kérdeztem.

Először furcsán nézett rám, de aztán megnyalta azt a kis rongyot amit a zsebemben találtam. A törölgetés után rögtön elkezdett gyógyulni a seb a fúriák gyógyító hatású nyálától. Megvakargattam a nyakát, az oldalát, a hasát, majd a háta egy részét mivel nem értem el az egészet mert nagyobb volt nálam. Egyre lejjebb hajolt majd végül a földön fekve élvezte a kényeztetést. Még azt is hagyta, hogy a hátára mászva folytassam a munkát.
Egy idő után már gondoltam ideje lenne haza menni mert a szüleim már biztosan aggódtak. Elindultam volna, de volt egy kis probléma. Korom sötét volt, és így nem tudtam merre kell haza menni. Amira mintha érezte volna a feszengésem elkezdett ragyogni, amivel bevilágította az egész erdőt.

- Szóval te adtad ki azt a vakító fényt amit múltkor láttam.

Amira bólintott majd várta, hogy bemenjek a házba. Nem tudtam, hogy hagyná-e, de végül megöleltem. Először megfeszültek majd jólesően elernyedtek az izmai, és búcsúzásképpen megnyalta az arcom majd eltűnt. Belopakodtam a hátsó kapun, hogy a szüleim ne vegyenek észre, de ekkor valaki megragadta a vállam, mire majdnem felsikítani.