2015. április 29., szerda

9.rész Elsőből utolsó

Sziasztok kedves olvasók!

Meghoztam a következő részt. A további részekben lesz egy kis csavar egy felbukkanó idegen miatt. Kíváncsi vagyok tetszeni fog-e nektek. Jó olvasást!


- Na jó emberek, indulás gyakorlatozni! Nincs lazsálás! - nézett végig rajtunk komolyan Hablaty, de a szeme körül összehúzódó nevetőráncok elárulták őt.

- Remek, legalább mi is gyakoroljuk a repülést! - mondtam, majd felállás közben leporoltam magamról a port.

- Oké, akkor kezdjük egy szlalom versennyel a meredek sziklák között, a Süllyesztő szirtnél. - kezdte izgatottan Asztrid.

- Süllyesztő szirt? - lepődtem meg.

- Igen, ott vannak a legnagyobb örvények, és ott veszett el a legtöbb hajó. - válaszolta.

- Jellemző, hogy mindig is a veszélyes helyek vonzottak téged. - mondta reszketve Halvér.

- Hát jó. Végül is nem baj, ha megint én nyerek. - húzta ki magát Takonypóc, mire Asztrid belekönyökölt az oldalába.

- Egyszer nyertél még, és akkor is nem vett részt a versenyben Hablaty. Nekem meg el volt törve a kezem, és úgy repültem. - vágott vissza Asztrid.

- Akkor indulás. - mondta Hablaty miközben nyomott egy gyors puszit a lány arcára, aki még mindig mérgesen méregette Takonypócot, de erre elmosolyodott.

- Gyerünk már gerlepár. - unszolta őket Fafej.

- Figyelj Nimzáj. Neked nem muszáj jönnöd hiszen te még nem vagy elég gyakorlott a repülésben. - torpant meg Hablaty Asztrid kezét fogva.

- Már hogyne mennék. Ki nem maradok a versenyből. Vagy bénának tartasz engem? - fontam keresztbe a karom.

- Nem dehogy, csak veszélyes, és te még nem próbáltad ki. - magyarázkodott Hablaty.

- Egyszer mindent el kell kezdeni. - védett meg Asztrid.

- Az pedig most van. - határoztam el magam, miközben lepacsiztam Asztriddal.

Starthoz álltunk, és egyszerre indultunk el a parttól. A 3. helyen voltam, legelöl Takonypóc utána meg Hablaty. Egész jól ment. Leelőztem Hablatyot, de aztán a szlalomozás közben vissza előzött, mert kicsit instabilan ültem a sárkányom hátán, aki ezt megérezve lelassított. Aztán elértünk egy barlanghoz, ahol Fogatlan és Amira egymás mellett repültek. Mögöttünk volt Asztrid, utána az ikrek majd lemaradva leghátul Halvér jött.

- Na császtok lúzerek! - kiáltotta legelölről Takonypóc diadalittasan, majd kihúzott egy nagyobb gyökeret a barlang tetejéből aminek következtében beomlott mögötte a fal.

- Héj, ez csalás! - kiabálta kikelve magából Asztrid.

- Most mit csinálunk? -  kérdezte aggódóan Halvér.

- Nyugi majd kitalálunk valamit. - felelte bizakodóan Hablaty.

- Ne már. Most itt fogunk ülni ahelyett, hogy robbantgatnánk hordókat, meg jakot borogatnánk? - ültek le csüggedten az ikrek.

- Ez az! - kiáltottam fel boldogan. - Robbantsuk ki magunkat innen. Majd a két fúria megteszi. - mondtam fellelkesülve. 

- Jó ötlet.Mindenki hátra. - mondta Hablaty, majd a fülemet befogva néztem ahogyan a két plazmabomba bevilágítja az egész barlangot, majd a falról sárga, és lila szikrák szóródnak le.

- Beszorultam. Segítség! - kiáltozott Fafej.

- Majd mi segítünk neki Halvérrrel, és Kőfejjel. Ti menjetek, és intézzétek el Takonypócot. - mondta sóhajtozva Asztrid.

- Rendben. - szálltam fel Amira hátára, miközben támadt egy ötletem a földön talált kis békáról amit fel vettem, és vittem magammal.

Már suhantunk is ki a barlangból. Hamarosan be is értük a beképzelt viking fiút aki meglepődve nézett ránk.

- Hát ti mit csináltok itt? - kérdezte.

- Csak megnyerjük a versenyt. - mosolyogtam vissza, majd beledobtam a pólójába a kis kétéltűt.

Amint megérezte az állat nyálkás bőrét a hátán azonnal elkezdett ugrálni aminek következtében le is esett Kampó hátáról. Épp a tenger felé zuhant amikor a sárkánya elkapta, és letette egy picike szigetre a tenger közepén, és elkezdett halászni.

- Gyerünk már! Nyernünk kell te mihaszna hüllő. - ordítozta Takonypóc, de Kampó mintha meg sem hallotta volna sorra fogta tovább a halakat.

- Na nyerjen a gyorsabb. - mondta Hablaty, majd kezet fogtunk és egyszerre indultunk neki. 

Le voltam maradva 1 m-rel Hablatytól. Kétségbe esve próbáltam nagyobb tempóra ösztökélni Amirát. Végül belátva, hogy ez a terv sikertelen új taktikát váltottam. Utat engedtem az ösztöneimnek. Behunytam a szemem, és csak élvezni akartam a repülést. Amira mintha erre várt volna egy hatalmas szárnycsapással rögtön Fogatlan mellé került. Egymás mellet repültünk majd belevetettük magunkat a végső hajrába. Sziklákat kerültünk ki, szlalomoztunk, majd pont úgy értünk be a célba, hogy Fogatlan feje a sárkányom oldalánál volt.

- Nem hiszem el. Nyertünk! - kiáltottam önfeledten.

- Gratulálok! De hova tűntetek? - kérdezte Hablaty.

- Itt vagyunk előtted. Várjunk csak. Akkor már repülve is tudunk láthatatlanok lenni. - örültem meg.

Leszálltunk, majd nem sokára meg is érkezett harmadiknak Asztrid, negyediknek Halvér, ötödiknek az ikrek, és végül utolsóként megérkezett Takonypóc aki mérgesen a földhöz vágta a sisakját.

 


 

4 megjegyzés: