7.rész Hibbant szigeten 2/2

Sziasztok! 

Itt is a 7.rész. Jó olvasást.


- Ez meg mire jó? - kérdeztem mikor nem láttam semmit a szárnyaitól.

Nem válaszolt csak koncentrált előre nézve. Én is kinéztem a picike résen amit az ujjaimmal csináltam a szárnyai között. Asztrid és Takonypóc jelent meg előttem lökdösődve. Olyan 16 éveseknek tűntek,én pedig 15 vagyok, szóval egy korosztály vagyunk. Nem sokkal voltak idősebbek mint a film első részében. De ekkor rájöttem, hogy nincs előttünk se bokor se fa, de nem vettek észre minket. Ezután megjelent Kőfej, Fafej és Halvér, de ők sem láttak minket.

- Na, megtaláltátok már? - kérdezte Asztrid.

- Nem, még nem. - válaszolta Halvér.

- Biztosan megint szigeteket ment felfedezni. - forgatta meg a szemét Takonypóc.

Aha. Akkor lehet, hogy Hablatyot keresik. Ekkor felpattantak a sárkányaikra, és elrepültek.

- Miért takartál el? - kérdeztem Amirát.

- Mert nem bízok bennük. Régen ők sárkányokat öltek.

- Most viszont barátságban élnek. Te is láthattad. De miért nem láttak minket?

- Azért mert láthatatlanná váltam, és mivel befedtelek a szárnyammal így te is. Viszont ha megtaláljuk az összhangot a földön, és fönt repülve akkor a hátamon is lehetsz az.

- De jó. Akkor találjuk meg. - mondtam lelkesen.

- Előtte egy barlangot kell találnunk, mert vihar közeleg. - szagolt bele a levegőbe.

Felém fordult, majd játékosan felkapott a hátára, és elkezdett rohanni velem együtt.

- Lassíts már! - kiáltoztam az éles kanyaroknál mikor a fák törzseit kerülgette.

- Meg akarod találni az összhangot, nem? - nevette.

- Hát jó, szóval így játszunk. - egyeztem bele.

Vissza emlékeztem a lovagló tudásomra ugyanis elég régóta lovagolok. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem koncentrálni. Na most megmutatom neki mit tudok. Megszorítottam a combommal és a térdemmel az oldalát, és elkezdtem figyelni a lépéseinek, elrugaszkodásainak, és az ugrásainak ritmusára. Könnyedén fel is vettem, majd ráeszméltem, hogy egyszerre lélegzünk, és egyformán dobog a szívünk. Teljes összhangban voltunk, és én csak élveztem a száguldást. A kanyaroknál bedőltem, az egyenes szakasznál pedig rásimultam, hogy még gyorsabban mehessen. Mikor megálltunk kissé döbbenten nézett rám.

- Hogy csináltad? - kérdezte.

- Érzésből.

- Hát a földön már lehetsz láthatatlan a hátamon. Már csak a levegőben kell megtalálnunk az összhangot. - mondta boldogan.

Elindultunk keresni valami fedett helyet ahol meghúzhatnánk magunkat a vihar elől. Hamarosan találtunk is egy kisebb barlangot, és bementünk.
Mihelyst beléptünk már el is kezdett esni az eső. Elborult az ég, és a gomolygó sötét felhőkből csak úgy áradtak mennydörgés kíséretében a szikrázó villámok hada. Lenézetem, és láttam, hogy a háborgó tenger habjai felfelé türemkedve nyaldosták az ég felé magasodó sziklák alját. Az összegyűlt esőcseppekből, pedig egy kicsi patakocska áradt meg, és zúdult le a hegyen lefelé. Pár óra múlva el is állt a vihar, és már csak egy kicsit szemerkélt az eső. Minden lenyugodott, és a nap is lemenőben volt, ami gyönyörű narancssárgás és lilás színeket varázsolt az ég aljára. Elindultunk egy felfedező útra, miközben Amira a szárnyát a fejem fölé tartva haladt mellettem, hogy még véletlenül se ázzak meg. Kiértünk az erdős részről, és megpillantottuk Hibbant sziget kicsiny falucskáját. Csak messziről szemléltük az ott történteket, mert nem tudtuk, hogy hogyan fogadnának minket. Hasonlított ugyan a sziget, de kicsit másabb volt mint a filmben. A vikingek, és a sárkányok együtt birkóztak meg a mindennapi teendőkkel. Ott volt az Aréna vagyis a sárkánysuli, az mellett pedig volt egy harci tér, ahol a felnőttek tanították a gyerekeket harcolni. Az Arénában ott volt az összes sárkánylovas, kivéve megint Hablatyot. A főtéren meg a kicsik játszottak a sárkánybébikkel, a többiek meg végezték a feladatukat. A sárkányverseny díszletei viszont olyanok voltak mint a filmben, de az egész sziget másabbnak és titokzatosabbnak tűnt. Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a helyet, és sokszor leszek majd itt, de a kalandozást Amirával sosem fogom elhanyagolni. Már kezdett esteledni, és csak néhol égett egy-egy lámpás az ablakokban. Úgy gondoltam körül nézek egy kicsit közelebbről is, mert már úgy is mindenki alszik.

Na mára ennyi volt. Remélem tetszett!