8, Hányféle anyag van a Jéglidérc tüskéjében?
u, egy
ú, kettő
í, három
- Tudtam, hogy nem stimmel veled valami. - kiáltott fel Josh.
- Akkor meg minek jelentkeztél amikor szavaztunk, hogy jöjjön e velünk vagy sem? - kérdezte unottan Fafej miközben a testvére haját ... ette?
- Mert gondoltam elvezet a házhoz, aztán meg lekopik. - válaszolta ingerülten.
- De legalább a bogyó finom volt. - szólalt meg Kőfej, miközben letörölte kezével a maszatos száját, majd Fafej ruhájába kente. - Héj, te meg mióta eszed a hajam? - kérdezte, majd fintorogva kicsavarta testvére kezéből a nyálas tincset.
- Jól van na, éhes vagyok! - szólt vissza Fafej durcásan.
- Te komolyan megetted azt a bogyót? - nézett Hablaty hüledezve Kőfejre.
- Miért? Csak mert te mérgezettet kaptál attól még én ehetek. - mondta a lány, és a szájába tömte az utolsó falatot.
- Szerintem is jó. - szólalt meg Léna, majd Takonypóc, és Halvér is bólogattak, miközben két oldalt csurgott a szájukból a lila gyümölcslé.
- Te jó ég! Nem vagytok normálisak. - fogta a fejét Hablaty.
- Nyugi, ez nem mérgező. - mondta Takonyóc.
- Honnan tudod? Múltkor is összeettél valami bogyót, és felduzzadt a nyelved.
- Az más ...
- Miben? Hogy nem te szedted, hanem valaki aki meg akar mérgezni minket? - kiabálta dühösen.
- Ez nem mérgező esküszöm. - mondta Alex, majd elvett két szem bogyót és bekapta. - Látjátok?
- De a másik az. Miért akartál minket eltüntetni láb alól? - kérdezte szigorúan Hablaty, úgy hogy én még nem hallottam ilyen határozottan beszélni. Biztos a barátai miatti aggódás hozta ki a sodrából. Eközben Amira megbökdöste a karom, és a tálamba tett néhány gyümölcsöt.
- Ez jó gyümölcs edd meg nyugodtan. - mondta, én meg köszönet képen megöleltem, és elkezdtem falatozni. Aaronnak is adtam belőle, és Asztrid is megosztozott az övén Hablattyal, így mindenki ehetett.
- Figyeljetek, inkább menjünk aludni mielőtt még több összeesküvés elméleteket szőnétek ellenem. - mondta Alex szem forgatva.
- Miért inkább megfutamodsz? - kérdezte dühödten Josh.
- Nem az én hibám, hogy bele került a bokorba pár rossz szem. - emelte fel védekezésképp a kezét.
- Most komolyan. Szerinted ki hiszi el, hogy egy bokron két színű gyümölcs terem, és hogy az egyik finom a másik mérgező. Akkor inkább hazudtad volna azt, hogy egy másik bokorról szedted, és összekeverted valami másik bogyóval. - felelte Aaron karrba tett kézzel.
- Jó, mindegy. - mondta. - Amúgy sem a barátságotok kell. - morogta az orra alatt, de olyan halkan, hogy csak én hallottam a képességemnek köszönhetően.
Az éjszaka végtelen hosszúnak tűnt a kis hegyi barlangban ahol meghúzódtunk. A többiek néha elbóbiskoltak, volt aki mély álomba merült, de én nem tudtam aludni. Jó, mondjuk erre rásegített Takonypóc horkolása is. Hiába takart be Amira a szárnyával, vagy bújt oda hozzám Aaron megnyugtatás képen, de le sem hunytam a szemem. Tehetetlenül forgolódtam miközben a fejemben nyüzsögtek a gondolatok. Egyszer csak mozgást hallottam valamelyik sarokban, és oda néztem. Koncentráltam, mire kiélesedett a látásom, és a sötétben is remekül tájékozódtam. Alex a barlang szájánál állt, és lassan elindult. Kibújtam Amira szárnya alól, és óvatosan kihúztam Aaron kezéből a kezem, majd gyorsan felkeltem, és hangtalanul utána osontam. Kíváncsi vagyok hová megy vagy mit tervez, de nem tartottam annyira jó ötletnek egyedül elindulni, mert rossz előérzetem volt. De győzött a kíváncsiság, és végig követtem az erdőn, egy patak mentén, majd egy elhagyatott régi omladozó várhoz. Lassan nyikorogva nyitódott ki a vaskapu. Nehezen lehetett lenyomni a kilincsét ami abból is látszott, hogy rendesen neki kellett feszülnie Alexnek. Igazán rá férne egy kis felújítás meg olajozás, de gondolom senki nem használja már, ha ilyen állapotban van a vár. De szerencsére nem csukta be maga után az ajtót, így nem kellett zajt csapnom a bejutással. Egy kisebb folyosón haladtunk el ahol rengeteg kis zug volt, és sok szoba ahol nagyon jól lehetett volna bújócskázni. Aztán átmentünk a trónterembe ahol a függönyök le voltak szaggatva, és lyukasan lógtak le a függönykarnisról. Régi kőből faragott szobrok voltak az ajtónál, de azt már nem lehetett elmondani, hogy mit ábrázoltak, mert sok darab le volt törve belőle, és karmolások nyoma torzította el őket. A padló piszkos, és poros volt, ezért nagyon jól látszódtak a lábnyomok rajta. A terem közepén egy hatalmas királyi asztal volt, amin régi kopott ezüst tányérok, és evőeszközök voltak kelyhekkel amik még árasztották a bor szagát. Az asztalt székek vették körül amiket teljesen beborítottak a pókhálók. A terem végében volt egy díszes trónszék amin bíbor színű párna volt arany szegéllyel. A karfa pókhálós volt, és ahogy közelebb értem egy csontváz kar lógott le róla. Megkerültem a széket, és az akkori uralkodó csontváza ült benne egy koronával a fején, palásttal a hátán, és gyűrűkkel az ujjain nagyméretű ékkövekkel. Majdnem felsikoltottam, de gyorsan befogtam a szám. Ez a hely hátborzongató volt, kirázott a hideg, és éreztem ahogyan libabőrös leszek. Aztán lementünk egy korhadt kissé ingatag lépcsőn aminek pár foka hiányzott, és egy börtön szerű helységbe értünk. A hátsó eldugott részen biztos ott voltak az akkori foglyok csontvázai amikről rohadnak le a húsok, esetleg egyéb kínzóeszközök, de mi szerencsére megálltunk, és nem kellett tovább menni. Alex megfordult, mire én gyorsan elrejtőztem egy hordó mögé. Lépteket halottam amik egyre csak közeledtek, és ismerős alakok tűntek elő a fal árnyékából, majd bezárták maguk mögött a vasrácsot.
- Hol van? - kérdezte az alak, és most már a hang alapján is teljesen meggyőződtem, hogy Ő az.
- Nem tudom. Úgy láttam, hogy követett. Biztos a várban lehet valahol. - válaszolta kicsit félénken Alex.
- Katonák! Keressétek meg, és nélküle ne merjetek vissza jönni. - hasította ketté a levegőt Dagur hangos üvöltése, majd a kissé megszeppent fiú felé fordult, és egészen közel hajolt hozzá. - Ha miattad elbukik a terv, akkor az új otthonod a vad sárkányokkal teli tömlöc lesz. - suttogta neki, de azért én jól hallottam. Ezután sarkon fordult, és ránk zárta az ajtót. Alex nagyot nyelt, majd háttal neki dőlt a falnak miközben a fejét a vasrácsnak ütögette. Én csendben lapultam a rejtekhelyemen, és nem tudtam eldönteni, hogy elő jöjjek e vagy sem. A kardja nem volt nála csak egy kis tőr, szóval fegyver ügyileg én álltam jobban. De ha leleplezném magam akkor lehet, hogy kiabálna az őröknek és elfognának. Vagy egyáltalán kit akarnak elkapni? Hablatyék közül valakit, vagy engem? De amúgy is csapdában voltam. Nagyon jó tervvel kéne előrukkolnom, hogy megszabaduljak a rácstól, Alextől, meg Dagurtól és az embereitől. Kezdtem megunni a hosszú csöndes várakozást, és első lépésben ki kellett faggatnom a cella társamat. Lassan kibújtam a hordó takarásából, és megközelítettem mikor háttal állt előttem. Kihúztam a tőröm, és a nyakához szegeztem, a másik kezemmel pedig befogtam a száját. Nem akartam, és nem is tudnék ártani senkinek sem, de megfélemlítésül ezt muszáj volt.
- Maradj csöndben, különben nem lesz jó vége! - suttogtam a fülébe, és próbáltam minél ijesztőbben beszélni.
- Nem gondoltam volna, hogy itt vagy. - vigyorgott miután levettem a szájáról a kezem.
- Most pedig válaszolni fogsz néhány kérdésemre. - nyomtam jobban a nyakához a pengét.
- Nyugi. E nélkül is válaszolok, hiszen úgysem menekülhetsz meg innen. - mondta sokat sejtően, és ravaszkás fény csillogott a szemeiben.
- Kit akar Dagur?
- Hát téged.
- Akkor miért akartad elintézni Aaront, meg Hablatyot?
- Féltem, hogy lebuktatnak. Túlságosan gyanakvóan viselkedtek. De amúgy sem szerettem volna embert ölni. Az a bogyó szédülést, ájulást, hasfájást, és hányást okozott volna. Úgy gondoltam, hogy a többiek ott maradnak ápolni őket, addig én meg elvezettelek volna a csapdánkhoz.
- De miért? Miért dolgozol egy ilyen embernek mint Ő? Sőt még meg is kérdőjelezhetném, hogy ember, hiszen úgy viselkedik mint egy szörnyeteg.
- Az unokatesóm. Nem tehetek mást, és amúgy is megszoktam már. Tudod van benne jó is, csak ezt nagyon mélyen ködbe burkolózva elrejtette. Én itt élek, és a kérésére sem akartam az Ádázok szigetére költözni. Csak megígértem neki, hogy ebben az akcióban segítek neki.
- Igen. Talán mindenkiben van valami jó. De neki teljesen elhomályosítja a józan eszét az őrült rögeszméi. - gondolkodtam, de hirtelen kattant valami az agyamban. - Milyen akció? Mit terveztek? - gyanakodtam.
- Nem mondott sokat, csak annyit, hogy el kell fogni téged, mert te bírsz a legnagyobb erővel az Őrzők közül.
- Szerinted mit tervez? - engedtem le a fegyvert tartó kezemet, mire rögtön kapcsolt, és előrántotta az övét. Először csodálkozva néztem, majd szemöldököm felhúzva merészen álltam a farkasszemezést. Előrántottam a kardom, és titokzatosan, mélyen belenéztem a szemébe jelezve, hogy nem ajánlatos kikezdeni velem. Erre inkább visszatette a tőrt a tokjába, és megadóan felemelte a kezét. Én is vissza raktam a kardom a hüvelyébe, amin nem kicsit lepődött meg.
- Remélem nem töröd a fejed a közelharcban, mert akkor inkább előveszem a kardom.
- Miért? Ennyire béna vagy benne? - próbált bosszantani, mire letepertem, rá térdeltem, és hátracsavartam a kezét. Tök jó, hogy ilyet is tudok, pedig nem jártam önvédelemre, se sehova, csak Hibbanton gyakoroltunk harcolni, meg általában a tévében láttam, hogyan kell verekedni. Vizuálisan megjegyeztem sok mozdulatot, de nem hittem volna, hogy gyakorlatban, élőben is menni fog. Még jó, hogy olyan sok akció filmet néztem meg apával, pedig a nagy része nem is nagyon érdekelt.
- Megfelel a válasz? - kérdeztem vigyorogva, és örömittasan.
- Aha, de most már elengedhetsz. - szólt nyöszörögve. Lemásztam róla, és harcra felkészülten álltam előtte.
- Nem támadlak meg. - közölte nyugodtan. - Fáradt vagyok, meg amúgy sem bántok lányokat.
- Akkor segíthetnél megszökni is.
- Felejtsd el. Amúgy nem tudom, hogy észre vetted e, de én is be vagyok zárva ide.
- Merre lehetne legkönnyebben kijutni a várból? - próbálkoztam tovább, de Ő csak a fejét csóválva sóhajtott. - Kérlek! - szóltam sokkal barátságosabban ami eléggé meglepte.
- Ha kijutnál innen, a hátsó bejáratnál a legbiztonságosabb. Ott csak egy őr áll. Vagy itt az ablakon. - mutatott mögém. Odamentem, és lenéztem, de az ablakon rácsok voltak, és tíz méter magasan voltunk. Szóval ez kilőve.
- Merre van a hátsó kijárat? - kérdeztem hátha van egy kis szerencsém, és elmond pár hasznos infót.
2015. július 28., kedd
2015. július 21., kedd
33.rész Az idegenvezető
7, Mit mesélt Hablaty, hogy mire használták Hibbanton a pincéket?
n, Oda lehetett menekülni sárkánytámadások esetén, és az élelem raktározására.
m, Fegyverek, bundák, szőrmék tárolására.
l, Halottak hamvait tartották ott.
- Kik vagytok ti? - kérdezte valaki aki azt hiszem a katonák vezetője volt, majd rám szegezte a dárdáját, mert én álltam legelöl. De nem féltem, és nem is kellett hátrálnom, mert tábornok megtette helyettem Amira vészjósló közeledtét látva.
- Mi csak látogatóban vagyunk. A Gránit sziget vezetője kért meg minket, hogy hozzunk el néhány holmit a rokonától. - mondta Aaron.
- Hová valósiak vagytok?
- Hibbant szigetről. Az apám a törzsfő. - szólalt meg Hablaty.
- Rendben. Ismerjük Pléhpofát, és szövetségesek is vagyunk mindkét szigettel, ezért átengedünk titeket. De vigyázzatok a sárkányaitokkal, mert nem mindenki tűri meg őket. - mondta, majd lassanként elmentek kivéve egyet aki oda sétált mellénk. Levette a kapucniját, és egy velünk körülbelül egy idős srác nézett ránk csábos mosollyal. Világos barna, enyhén szőkés árnyalatú kicsit a szemébe lógó haja volt. A szeme szinte már fekete olyan sötét, és komolyan, fürkészve nézett ránk. Kemény bőrmellénye volt és két vállvértje, ami hasonlított a hibbanti emberek öltözködési szokásához. Fekete nadrágját fekete öv tartotta amin egy kardhüvely lógott.
- Sziasztok! Hallottam amit beszéltetek, és szívesen állnék a rendelkezésetekre. Tudom merre van legközelebb az a régi ház. - kacsintott Asztridra, mire a lány felvonta a szemöldökét.
- Egyedül is el boldogulnunk, de köszi, hogy felajánlottad. - mondtam, mire közelebb jött hozzám, és kezet csókolt nekem.
- Egy ilyen szép hölgynek bármikor segítek. - mondta kajánul vigyorogva, miközben én fintorogva töröltem le a kezem.
- Szerintem sem kell a segítséged. - tolta arrébb Aaron, mire Hablaty hevesen bólogatni kezdett, mi meg Asztriddal össze vigyorogtunk. Csak nem féltékenyek a fiúk?
- Akkor szavazzunk! Tegye fel a kezét aki szerint jöjjön ... - kezdte Kőfej.
- Alex. - segítette ki a fiú, miközben az ujjaival idegesen dobolt a combján. Kicsit furán viselkedik, de Aszridot elnézve nem csak én láttam így. Az Ikrek, Léna, Josh, Takonypóc, és persze Halvér is jelentkezett aki nem szeretett volna sokat gyalogolni. Hát akkor leszavaztak minket.
- Úgy látszik megyek, ... - küldött egy puszit Lénának, aki kicsit elpirult, és lekapta a kezét.
- De jó, egy nőcsábásszal van dolgunk. - súgtam nem túl lelkesen Asztridnak.
- Nyugi, ahányszor hozzánk akar érni, annyiszor töröm el az egyik végtagját. - vigyorgott gonoszul.
- Jó terv, majd segítek! - nevettem fel.
Elindultunk, és folytattuk az utunkat a felfelé vezető kis kacskaringós úton. A kövek a lábunk alatt csúszósak, és jegesek voltak. Odafigyelve haladtunk, de párszor így is sikerült néhányunknak elesnie. Már láttam a kis kunyhó szürke poros oldalát, aminek mentén öt lombos fa húzódott. Egy kettőnek meglátszott az ágain, hogy milyen hóvihar is szokott erre elsöpörni. A ház tetejéről hiányzott néhány cserép, az ajtó fából készült ami már szinte korhadt volt, és volt egy kis ablaka aminek be volt törve az üvege. Már éppen kanyarodtam volna el a házhoz, de Alex rám szólt.
- Nem arra van. A ház a hegy tetején áll. - mondta.
- De hiszen ezt a címet adták meg. - mondtam hitetlenkedve.
- Akkor lehet, hogy elírták. - szólt türelmetlenül.
- Azért megpróbálom hátha nyitja a kulcs a zárat. - indultam volna el, de a csuklómnál megszorított, és vissza rántott.
- Mondom, hogy nem az. Nem érted, hogy arra kell menni! - szólt rám erélyesebben, miközben előre mutatott.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni betöröm az orrod. - közölte olyan nyugodtan Aaron, hogy az már félelmetes volt, és maga mellé húzott.
- Nyugi már. - mondta, majd felém fordult. - Ne haragudj, csak rossz napom volt ma. - szabadkozott bűnbánóan, de valahogy nem tudtam hinni neki.
- Inkább induljunk. - mondtam fapofával, és követtem a többieket.
Az út közben sokszor próbált velem beszélgetni Alex, de én unottan csak egy szavas válaszokat adtam: " Aha ", " Igen ", " Klassz ", " Érdekes ". Egyszerűen nem volt kedvem elviselni a társaságát, főleg nem az " izgalmas " sztorijait hallgatni a csatáiról, hogy melyik sebet honnan szerezte, hogy mennyit eddz naponta stb.
- Na, és milyen a könyv? Sok sárkány van benne? - kérdezte mire azonnal felkaptam a fejem.
- Mi? - kérdeztem csodálkozva.
- Semmi, semmi. Csak izé ... gondolom van valami könyvetek amibe jegyzeteltek - hadart, de rögtön feltűnt, hogy hazudik. Ezután nem nagyon beszéltünk, és kerülte a témát, de engem nem hagyott nyugodni az a kérdés. Biztos vagyok benne, hogy több van emögött és nagyon remélem, hogy nem a könyvemre gondolt. De az nem lehet, hiszen nem tudhat róla. Vagy még is? Ezen gondolkodtam egész úton, de aztán hirtelen megállt előttem Alex, én meg neki mentem és így tovább a többiek is egymásnak.
- Itt pihenjünk meg, még bőven van időnk oda érni, és megmutatnék nektek egy szép helyet. - mondta Alex, majd elindult az erdő közepe felé. Hát nem mondom szörnyen jó ötlet volt ez tőle. Alig tudtunk haladni, és percenként majdnem fel elestünk egy egy fa kiálló gyökerében. Rengeteg bucka volt, és nagyon szűk volt a hely, hogy a sárkányok is jöhessenek velünk ezért ők repülve tették meg az utat. Még Fogatlan is akinek a műfarok szárnyát kifeszítette Hablaty, így könnyedén pajkoskodott felettünk a többi barátjával. Vagy tíz perc elteltével végre oda értünk, de nem tudtam mi a szép itt vagy mit kéne nézni. A többiek is tanácstalanul forgolódtak. Alex elhúzta a fa ágait, és szemünk elé tárult egy ... aprócska piknikező helyhez hasonlító kis tisztás. Egy nagy farönk volt a közepén amire helyet foglaltunk, csakhogy nem fértünk el mind rajta, úgyhogy egymást próbáltuk lelökni. Tulajdonképpen Takonypóc, és Fafej volt az áldozat akik a két szélén ültek, így mi egy csapatként próbáltuk letaszigálni valamelyiket. Aztán Takonypóc csak úgy egyszerűen felállt, mire Fafej eleresztett egy győztes vigyort, majd a karjait összefonva maga előtt peckesen felemelte az állát. Ám a diadala nem sokáig tartott, ugyanis Takonypóc a hátához ment, és nemes egyszerűséggel lerúgta onnan a hóba.
- Héj, ezt még visszakapod! - kiáltott rá Fafej, majd a ruhájáról a fiúra szórta a havat. Aztán egy kis keresgélés után meglátott egy nagyobb lapos, és sima követ amire ráült. Szólni akartam neki, hogy nem ajánlatos, de persze egy két pillanat múlva fel is ugrott.
- Lefagyott a hátsóm. - jelentette ki, mire elröhögtük magunkat, majd helyet foglalt mellettünk egy fatuskón amit a fiúk rejtettek el heccből.
- Várjatok, hozok valami nagyon finomat. Ezen a szigeten különleges, és csak néha terem. - mondta, Alex azzal eltűnt a szemünk elől. Pár perc múlva ismét megjelent, és egy tálka formájúra összehajtogatott lapuleveleket hozott nekünk amiben pár virág alakú bogyó volt. Megnéztük egymásét, és mindenki világos lilát kapott, kivéve Aaront, és Hablatyot akik sötét kéket. Villám Aaron sárkánya megszagolta a kis gyümölcsöt, majd morogva, és fújtatva kilökte azt a gazdája kezéből.
- Mi ütött beléd? - kérdezte felvont szemöldökkel Aaron. Villám próbálta elmagyarázni, majd inkább rám nézett, és elmondta miért tette, mire csodálkozva meredtem rá. Villám várt még egy kicsit, de még mindig nem eszméltem föl, ezért elkezdett lökdösni, de az sem használt. Aztán megunva ezt egy kis villámot lőtt a lábam elé amitől rögtön megugrottam.
- Elmondanád végre nekik is? - kérdezte a sárkány.
- De ez nem lehet. Miért tenné?
- Higgy nekem. A mi szigetünkön is volt ilyen, de már elpusztítottuk, mert sok sárkányt megmérgezte. Nem hagyom, hogy ártson a gazdámnak, meg nektek. - mondta határozottan.
- Az a bogyó mérgező! - löktem ki Hablaty kezéből is aki most akart bekapni egy szemet. Fogatlan odament, és megszagolta, de ő sem volt jó véleménnyel. Fogát kimeresztette, és halálos tekintettel morgott Alexra, mintha azt sugallná, hogyha a haja szála is meggörbül a kis gazdájának akkor ő lesz a rémálmainak okozója.
- Ó, ne haragudjatok! Biztos véletlenül belekeveredett a bokor termései közé. - vágott ártatlan arcot. - Hallottam már olyanról, hogy a bokor termései között akad néhány mérgező is. De szerencsére nem történt semmi baj. - mosolygott, de a szája sarkában észre vettem egy apró fanyar grimaszt ami elárulta, hogy nagyon nem így gondolja. De miért tenne ilyet? Hiszen azért jött velünk, hogy segítsen, és a katonaság is bele egyezett, hogy velünk jöjjön. Vajon tudják, hogy áruló? Vagy lehet, hogy csupán ez egy véletlen baleset? De miért pont Aaront, meg Hablatyot szemelte ki? Van valami célja, vagy egyszerűen csak egy őrült, pszichopata? Nem tudom, de jobb elővigyázatosnak lenni, és én a magam részéről nem igazán bízom benne. Megpróbálom nyitva tartani a szemem hátha egy idő után válaszokat is kapok a kérdéseimre.
n, Oda lehetett menekülni sárkánytámadások esetén, és az élelem raktározására.
m, Fegyverek, bundák, szőrmék tárolására.
l, Halottak hamvait tartották ott.
- Kik vagytok ti? - kérdezte valaki aki azt hiszem a katonák vezetője volt, majd rám szegezte a dárdáját, mert én álltam legelöl. De nem féltem, és nem is kellett hátrálnom, mert tábornok megtette helyettem Amira vészjósló közeledtét látva.
- Mi csak látogatóban vagyunk. A Gránit sziget vezetője kért meg minket, hogy hozzunk el néhány holmit a rokonától. - mondta Aaron.
- Hová valósiak vagytok?
- Hibbant szigetről. Az apám a törzsfő. - szólalt meg Hablaty.
- Rendben. Ismerjük Pléhpofát, és szövetségesek is vagyunk mindkét szigettel, ezért átengedünk titeket. De vigyázzatok a sárkányaitokkal, mert nem mindenki tűri meg őket. - mondta, majd lassanként elmentek kivéve egyet aki oda sétált mellénk. Levette a kapucniját, és egy velünk körülbelül egy idős srác nézett ránk csábos mosollyal. Világos barna, enyhén szőkés árnyalatú kicsit a szemébe lógó haja volt. A szeme szinte már fekete olyan sötét, és komolyan, fürkészve nézett ránk. Kemény bőrmellénye volt és két vállvértje, ami hasonlított a hibbanti emberek öltözködési szokásához. Fekete nadrágját fekete öv tartotta amin egy kardhüvely lógott.
- Sziasztok! Hallottam amit beszéltetek, és szívesen állnék a rendelkezésetekre. Tudom merre van legközelebb az a régi ház. - kacsintott Asztridra, mire a lány felvonta a szemöldökét.
- Egyedül is el boldogulnunk, de köszi, hogy felajánlottad. - mondtam, mire közelebb jött hozzám, és kezet csókolt nekem.
- Egy ilyen szép hölgynek bármikor segítek. - mondta kajánul vigyorogva, miközben én fintorogva töröltem le a kezem.
- Szerintem sem kell a segítséged. - tolta arrébb Aaron, mire Hablaty hevesen bólogatni kezdett, mi meg Asztriddal össze vigyorogtunk. Csak nem féltékenyek a fiúk?
- Akkor szavazzunk! Tegye fel a kezét aki szerint jöjjön ... - kezdte Kőfej.
- Alex. - segítette ki a fiú, miközben az ujjaival idegesen dobolt a combján. Kicsit furán viselkedik, de Aszridot elnézve nem csak én láttam így. Az Ikrek, Léna, Josh, Takonypóc, és persze Halvér is jelentkezett aki nem szeretett volna sokat gyalogolni. Hát akkor leszavaztak minket.
- Úgy látszik megyek, ... - küldött egy puszit Lénának, aki kicsit elpirult, és lekapta a kezét.
- De jó, egy nőcsábásszal van dolgunk. - súgtam nem túl lelkesen Asztridnak.
- Nyugi, ahányszor hozzánk akar érni, annyiszor töröm el az egyik végtagját. - vigyorgott gonoszul.
- Jó terv, majd segítek! - nevettem fel.
Elindultunk, és folytattuk az utunkat a felfelé vezető kis kacskaringós úton. A kövek a lábunk alatt csúszósak, és jegesek voltak. Odafigyelve haladtunk, de párszor így is sikerült néhányunknak elesnie. Már láttam a kis kunyhó szürke poros oldalát, aminek mentén öt lombos fa húzódott. Egy kettőnek meglátszott az ágain, hogy milyen hóvihar is szokott erre elsöpörni. A ház tetejéről hiányzott néhány cserép, az ajtó fából készült ami már szinte korhadt volt, és volt egy kis ablaka aminek be volt törve az üvege. Már éppen kanyarodtam volna el a házhoz, de Alex rám szólt.
- Nem arra van. A ház a hegy tetején áll. - mondta.
- De hiszen ezt a címet adták meg. - mondtam hitetlenkedve.
- Akkor lehet, hogy elírták. - szólt türelmetlenül.
- Azért megpróbálom hátha nyitja a kulcs a zárat. - indultam volna el, de a csuklómnál megszorított, és vissza rántott.
- Mondom, hogy nem az. Nem érted, hogy arra kell menni! - szólt rám erélyesebben, miközben előre mutatott.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni betöröm az orrod. - közölte olyan nyugodtan Aaron, hogy az már félelmetes volt, és maga mellé húzott.
- Nyugi már. - mondta, majd felém fordult. - Ne haragudj, csak rossz napom volt ma. - szabadkozott bűnbánóan, de valahogy nem tudtam hinni neki.
- Inkább induljunk. - mondtam fapofával, és követtem a többieket.
Az út közben sokszor próbált velem beszélgetni Alex, de én unottan csak egy szavas válaszokat adtam: " Aha ", " Igen ", " Klassz ", " Érdekes ". Egyszerűen nem volt kedvem elviselni a társaságát, főleg nem az " izgalmas " sztorijait hallgatni a csatáiról, hogy melyik sebet honnan szerezte, hogy mennyit eddz naponta stb.
- Na, és milyen a könyv? Sok sárkány van benne? - kérdezte mire azonnal felkaptam a fejem.
- Mi? - kérdeztem csodálkozva.
- Semmi, semmi. Csak izé ... gondolom van valami könyvetek amibe jegyzeteltek - hadart, de rögtön feltűnt, hogy hazudik. Ezután nem nagyon beszéltünk, és kerülte a témát, de engem nem hagyott nyugodni az a kérdés. Biztos vagyok benne, hogy több van emögött és nagyon remélem, hogy nem a könyvemre gondolt. De az nem lehet, hiszen nem tudhat róla. Vagy még is? Ezen gondolkodtam egész úton, de aztán hirtelen megállt előttem Alex, én meg neki mentem és így tovább a többiek is egymásnak.
- Itt pihenjünk meg, még bőven van időnk oda érni, és megmutatnék nektek egy szép helyet. - mondta Alex, majd elindult az erdő közepe felé. Hát nem mondom szörnyen jó ötlet volt ez tőle. Alig tudtunk haladni, és percenként majdnem fel elestünk egy egy fa kiálló gyökerében. Rengeteg bucka volt, és nagyon szűk volt a hely, hogy a sárkányok is jöhessenek velünk ezért ők repülve tették meg az utat. Még Fogatlan is akinek a műfarok szárnyát kifeszítette Hablaty, így könnyedén pajkoskodott felettünk a többi barátjával. Vagy tíz perc elteltével végre oda értünk, de nem tudtam mi a szép itt vagy mit kéne nézni. A többiek is tanácstalanul forgolódtak. Alex elhúzta a fa ágait, és szemünk elé tárult egy ... aprócska piknikező helyhez hasonlító kis tisztás. Egy nagy farönk volt a közepén amire helyet foglaltunk, csakhogy nem fértünk el mind rajta, úgyhogy egymást próbáltuk lelökni. Tulajdonképpen Takonypóc, és Fafej volt az áldozat akik a két szélén ültek, így mi egy csapatként próbáltuk letaszigálni valamelyiket. Aztán Takonypóc csak úgy egyszerűen felállt, mire Fafej eleresztett egy győztes vigyort, majd a karjait összefonva maga előtt peckesen felemelte az állát. Ám a diadala nem sokáig tartott, ugyanis Takonypóc a hátához ment, és nemes egyszerűséggel lerúgta onnan a hóba.
- Héj, ezt még visszakapod! - kiáltott rá Fafej, majd a ruhájáról a fiúra szórta a havat. Aztán egy kis keresgélés után meglátott egy nagyobb lapos, és sima követ amire ráült. Szólni akartam neki, hogy nem ajánlatos, de persze egy két pillanat múlva fel is ugrott.
- Lefagyott a hátsóm. - jelentette ki, mire elröhögtük magunkat, majd helyet foglalt mellettünk egy fatuskón amit a fiúk rejtettek el heccből.
- Várjatok, hozok valami nagyon finomat. Ezen a szigeten különleges, és csak néha terem. - mondta, Alex azzal eltűnt a szemünk elől. Pár perc múlva ismét megjelent, és egy tálka formájúra összehajtogatott lapuleveleket hozott nekünk amiben pár virág alakú bogyó volt. Megnéztük egymásét, és mindenki világos lilát kapott, kivéve Aaront, és Hablatyot akik sötét kéket. Villám Aaron sárkánya megszagolta a kis gyümölcsöt, majd morogva, és fújtatva kilökte azt a gazdája kezéből.
- Mi ütött beléd? - kérdezte felvont szemöldökkel Aaron. Villám próbálta elmagyarázni, majd inkább rám nézett, és elmondta miért tette, mire csodálkozva meredtem rá. Villám várt még egy kicsit, de még mindig nem eszméltem föl, ezért elkezdett lökdösni, de az sem használt. Aztán megunva ezt egy kis villámot lőtt a lábam elé amitől rögtön megugrottam.
- Elmondanád végre nekik is? - kérdezte a sárkány.
- De ez nem lehet. Miért tenné?
- Higgy nekem. A mi szigetünkön is volt ilyen, de már elpusztítottuk, mert sok sárkányt megmérgezte. Nem hagyom, hogy ártson a gazdámnak, meg nektek. - mondta határozottan.
- Az a bogyó mérgező! - löktem ki Hablaty kezéből is aki most akart bekapni egy szemet. Fogatlan odament, és megszagolta, de ő sem volt jó véleménnyel. Fogát kimeresztette, és halálos tekintettel morgott Alexra, mintha azt sugallná, hogyha a haja szála is meggörbül a kis gazdájának akkor ő lesz a rémálmainak okozója.
- Ó, ne haragudjatok! Biztos véletlenül belekeveredett a bokor termései közé. - vágott ártatlan arcot. - Hallottam már olyanról, hogy a bokor termései között akad néhány mérgező is. De szerencsére nem történt semmi baj. - mosolygott, de a szája sarkában észre vettem egy apró fanyar grimaszt ami elárulta, hogy nagyon nem így gondolja. De miért tenne ilyet? Hiszen azért jött velünk, hogy segítsen, és a katonaság is bele egyezett, hogy velünk jöjjön. Vajon tudják, hogy áruló? Vagy lehet, hogy csupán ez egy véletlen baleset? De miért pont Aaront, meg Hablatyot szemelte ki? Van valami célja, vagy egyszerűen csak egy őrült, pszichopata? Nem tudom, de jobb elővigyázatosnak lenni, és én a magam részéről nem igazán bízom benne. Megpróbálom nyitva tartani a szemem hátha egy idő után válaszokat is kapok a kérdéseimre.
2015. július 17., péntek
32.rész A Jéglidérc
6, Az Őrzők barlangjában milyen mintába kellett beletenni a kezünk/mancsunk?
x, háromszög
y, kör
z, négyzet
Ahogy haladtunk tovább, már teljesen megszoktuk, hogy Amirát egyszer elveszítjük a szemünk elől, máskor meg hirtelen felbukkan valahol. De most már vagy tíz perce nem láttam sehol, és komolyan aggódni kezdtem érte. Folyamatosan nézelődtem, és forogtam, hogy minden picikét is szokatlan dolgot észrevegyek hátha úgy előkerül a sárkányom. Akár egy sárdarabot a szinte már vakítóan fehér tiszta hótengerben, vagy a fa ágairól himbálódzó, letörni készülő gallyakat, de még a nagyobb hókupacokat is hátha rejtőzik benne valami. Ennek köszönhetően persze nem néztem a lábam alá, és sikeresen eltanyáztam. Nagyon rossz előérzetem volt, és kezdtem kétségbe esni, hogy valami fog történni Amirával, vagy akár velünk. Még mindig a havas földön üldögélve filóztam mikor egy kéz megragadott és felhúzott.
- Így meg fogsz fázni, gyere. - mondta Aaron biztatóan nézve, hogy nem lesz semmi baj.
- Ugyan már, lazíts egy kicsit. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, és fogadjunk Amira pár percen belül itt fog ugrálni melletted. - mondta Josh, és eddig ez volt a legkedvesebb megnyilvánulása.
Bár rájöttem, hogy csak azokkal ilyen arrogáns akiket nem ismer, és nem bízik meg bennük. De ahogyan egyre több időt töltünk egy társaságban egyre jobb fejnek tűnik.Gyorsan lehajoltam, hogy felkapjam a földre esett szütyőm, de eközben észre vettem egy kígyó farok szerű fehér valamit kilógni a hó mélyéből. Hozzá akartam érni, de hirtelen tüskék nőttek ki a bőrén ami megszúrta az ujjam ami lefagyott, és jéghideg lett aztán gyorsan eltűnt.
- Ööö, srácok! Azt hiszem megfagyott az ujjam. - mondtam miközben reménytelenül próbáltam megmozdítani.
- Miért nem hoztál kesztyűt, ha ilyen fázós vagy? - kérdezte Takonypóc.
- Mert mondjuk nem a hideg fagyasztotta le? - kérdeztem vissza.
- Mi történt? - jöttek közelebb a többiek miközben az jéggé dermedt ujjamat vizslatták.
- Valami kígyószerű fehér izének a tüskéje szúrt meg. - válaszoltam.
- Ez különös. Fürge fullánk nem lehet, hiszen az nem fehér hanem zöld színű, és az az egész testet lefagyasztja ha megszúrja a fullánkja. - gondolkodott Hablaty. Eközben idejöttek hozzám a sárkányok és elkezdték felmelegíteni az ujjam amit már nem is éreztem. Egy bő félóra után végre be tudtam hajlítani az ujjam, és elkezdtem érezni ahogyan az ereimben lüktető vér felmelegíti. Ekkor hirtelen támadt egy ötletem, és vissza szaladtam oda ahol találkoztam a lénnyel. Ott volt a halvány csík szerű nyoma ami megmutatta, hogy merre ment.
- Kövessük! Hátha rátalálunk Amirára is. - mondta Hablaty, mire mind bólintottunk, és figyelmesen pásztázva a földet elindultunk. Egy hosszú lejtőn kellett végig menni, aztán mikor leértünk az aljára jobbra kellett fordulni ahol viszont megszűnt a nyom. Egy nagy farakás, és bozótos állta el az utunkat.
- Én ajánanám, hogy inkább forduljunk vissza. - szólalt meg Halvér miközben félve nézett szét.
- Figyelj, gondolj bele, hogy lehet egy új sárkányt is felfedezhetünk erre. - győzködtem.
- Ahj, ezt utálom magamban. - mondta, majd ő is elindult velünk, és elkezdtük megmászni a farakást, majd átverekedtük magunkat a dzsumbujon. Felértünk a tetejére, majd elhelyezkedtünk lesben egy bokor takarásában. Hamarosan kiemelkedett a hó alól egy sárkány aminek a hátán és a farkán a gerince mentén éles tüskék sorakoztak amikre ráismertem hiszen egy olyan fagyasztotta le az ujjam. Közepes termetű volt, hosszú végtagokkal.
Lassan, óvatosan lépdelt előre, nagyon körültekintően és lesben állva, de nem értettük miért hiszen egyedül volt. Ekkor hirtelen megjelent Amira, aki mint kiderült végig ott volt csak láthatatlanul. De nem mozdult csak ott állt egy helyben és morgott. Szárnyát fenyegetően a magasba emelte miközben kilőtt a sárkányra néhány tüskét. A sárkány kikerülte majdnem az összeset, de az egyik eltalálta a farkát ami teljesen lebénult, és csak vonszolta maga után. Összeszűkült mérges szemekkel nézett Amirára, majd jégcsapokat lőtt Amirára, aki a szárnyával gyors mozdulattal elterelte a lövedék útját. A sárkányom felemelte az egyik mellső lábát, de a többit nem tudtam és ekkor megértettem, hogy le vannak fagyva a lábai ahogyan az én ujjam volt. Felálltam, és a jó reflexeim miatt nem tudtak utánam kapni, én meg a két sárkány közé rohantam. A sárkány megint tüzelt, de Amira a szárnyaival beterített, és egy plazma bombával válaszolt vissza. Nagy nehezen kikecmeregtem onnan, majd a többiekhez mentem akik ideszaladtak utánam.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Szerinted? Segítünk nektek. - válaszolták.
Ahogy jobban megnéztem a sárkányt beugrott egy kép az Őrzők könyvéből. Nagyjából átnéztem a sárkány fajokat, és némelyik megmaradt az elmémben. Szerencsére ez a sárkány is, és elkezdtem hangosan sorolni amire emlékeztem, hogy mit lehet tudni róla.
- Ha jól emlékszem a fajtája neve Jéglidérc. A tüskéi lefagyasztanak, és minél nagyobb a tüske annál több mérget tartalmaz. A tűz ereje jégcsap. Egyszerre akár hármat is ki tud lőni, és a lövések száma 10. A hó alól vadászik. Úgy ennyi maradt meg. - mondtam, de mivel nem válaszolt senki feléjük fordultam. Pislogás nélkül, és mozdulatlanul meredtek rám. - Mi az? Lefagyasztottak titeket? - kérdeztem viccelődve.
- Te ezt meg honnan tudod? - rázta meg értetlenül Hablaty a fejét.
- Az legyen az én titkom. - válaszoltam. - Nem mondhatok el mindent, így is elég, hogy tudjátok, hogy Őrző vagyok.
- Oké, akkor próbáljuk meg megszelídíteni. - javasolta Hablaty, majd lassan elkezdett közelíteni a sárkányhoz aki majdnem leharapta a kezét.
- Na, hamarosan műkéz is kell a műlábadhoz. - kuncogott fel Takonypóc, mire Asztrid jól belekönyökölt az oldalába, amitől fájdalmas arcot vágva rögtön elhallgatott.
A Jéglidérc oda jött hozzánk, majd öt méteres távolságban megkerült mindegyikünket, majd megállt előttem. Vicsorogva araszolt közelebb, mire Amira felüvöltött, és készenlétben állt, hogy lőhessen. Ahogy koncentráltam a jelem világítani kezdett, és utána olvastam a könyvemben, hogy ilyenkor az íriszem körvonala is halványan, sárgán világít. Ekkor odaugrott hozzám a sárkány és a szárnyai közé zárt. Nem sokkal utána el is engedett, és rögtön elhátrált. Nyilakat találtam a földön, és ez után hangos csatakiáltás kíséretében katonák kezdtek el rohanni felénk. Ránéztem a sárkányra aki már barátságosabban nézett rám, majd megköszöntem, hogy megmentett hiszen azok a nyilak a földön pont engem vettek célba. Hirtelen felkapott a hátára, majd a farkát meglegyintette, és Amira lefagyasztott lábaira ütötte amik rögtön ki is olvadtak.
- Szóval van ellenszere is a méregnek? - kérdeztem.
- Igen, a tüskémben két anyag van. A fagyasztó méreg, és az ellen széruma. - válaszolta.
- Van neved?
- Ha adsz lesz. - mondta, majd Hablatyék is felszálltak a sárkányaikra, Amira meg mellénk repült, és gyorsan elhúztuk onnan a csíkot.
- Legyen Jégvirág. - döntöttem végül, majd vissza néztem a katonákra akik világos barna bundában, lándzsával, és kardokkal szaladtak utánunk.
Nemsokára be is értünk a faluba, és mielőtt leszálltunk volna körül néztünk nem követtek e idáig a harcosok. Egy ösvényen haladtunk tovább ami egy dombon vezetett fel, és a fák között elrejtve kandikált ki annak a háznak a kéménye amelyiket mi keressük. Megálltunk a elletünk lévő bódénál, és forró teát szürcsölgetve pihentünk egy kicsit, mert a többiek nem akartak tovább menni. Eközben néhányan próbálták megsimogatni, vagy csak a közelébe menni Jégvirágnak aki a hátam mögött feküdt a hóban, de mindenkire morgott, és arrébb kúszott ha meg akarták közelíteni. Amira oldalának dőltem, aki időközben ide jött mellém, majd azon gondolkoztam, hogy kik támadhattak ránk az erdőben. De ezen nem kellett sokáig töprengenem, mert a következő pillanatban két kiáltozó emberre lettem figyelmes.
- Ott vannak a betolakodók! - kiáltották, majd hamarosan meg is jelent az a kisebb sereg akivel már volt szerencsénk találkozni. Körbe vettek, mire a sárkányok felugrottak, és védelmezően elénk léptek.
x, háromszög
y, kör
z, négyzet
Ahogy haladtunk tovább, már teljesen megszoktuk, hogy Amirát egyszer elveszítjük a szemünk elől, máskor meg hirtelen felbukkan valahol. De most már vagy tíz perce nem láttam sehol, és komolyan aggódni kezdtem érte. Folyamatosan nézelődtem, és forogtam, hogy minden picikét is szokatlan dolgot észrevegyek hátha úgy előkerül a sárkányom. Akár egy sárdarabot a szinte már vakítóan fehér tiszta hótengerben, vagy a fa ágairól himbálódzó, letörni készülő gallyakat, de még a nagyobb hókupacokat is hátha rejtőzik benne valami. Ennek köszönhetően persze nem néztem a lábam alá, és sikeresen eltanyáztam. Nagyon rossz előérzetem volt, és kezdtem kétségbe esni, hogy valami fog történni Amirával, vagy akár velünk. Még mindig a havas földön üldögélve filóztam mikor egy kéz megragadott és felhúzott.
- Így meg fogsz fázni, gyere. - mondta Aaron biztatóan nézve, hogy nem lesz semmi baj.
- Ugyan már, lazíts egy kicsit. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, és fogadjunk Amira pár percen belül itt fog ugrálni melletted. - mondta Josh, és eddig ez volt a legkedvesebb megnyilvánulása.
Bár rájöttem, hogy csak azokkal ilyen arrogáns akiket nem ismer, és nem bízik meg bennük. De ahogyan egyre több időt töltünk egy társaságban egyre jobb fejnek tűnik.Gyorsan lehajoltam, hogy felkapjam a földre esett szütyőm, de eközben észre vettem egy kígyó farok szerű fehér valamit kilógni a hó mélyéből. Hozzá akartam érni, de hirtelen tüskék nőttek ki a bőrén ami megszúrta az ujjam ami lefagyott, és jéghideg lett aztán gyorsan eltűnt.
- Ööö, srácok! Azt hiszem megfagyott az ujjam. - mondtam miközben reménytelenül próbáltam megmozdítani.
- Miért nem hoztál kesztyűt, ha ilyen fázós vagy? - kérdezte Takonypóc.
- Mert mondjuk nem a hideg fagyasztotta le? - kérdeztem vissza.
- Mi történt? - jöttek közelebb a többiek miközben az jéggé dermedt ujjamat vizslatták.
- Valami kígyószerű fehér izének a tüskéje szúrt meg. - válaszoltam.
- Ez különös. Fürge fullánk nem lehet, hiszen az nem fehér hanem zöld színű, és az az egész testet lefagyasztja ha megszúrja a fullánkja. - gondolkodott Hablaty. Eközben idejöttek hozzám a sárkányok és elkezdték felmelegíteni az ujjam amit már nem is éreztem. Egy bő félóra után végre be tudtam hajlítani az ujjam, és elkezdtem érezni ahogyan az ereimben lüktető vér felmelegíti. Ekkor hirtelen támadt egy ötletem, és vissza szaladtam oda ahol találkoztam a lénnyel. Ott volt a halvány csík szerű nyoma ami megmutatta, hogy merre ment.
- Kövessük! Hátha rátalálunk Amirára is. - mondta Hablaty, mire mind bólintottunk, és figyelmesen pásztázva a földet elindultunk. Egy hosszú lejtőn kellett végig menni, aztán mikor leértünk az aljára jobbra kellett fordulni ahol viszont megszűnt a nyom. Egy nagy farakás, és bozótos állta el az utunkat.
- Én ajánanám, hogy inkább forduljunk vissza. - szólalt meg Halvér miközben félve nézett szét.
- Figyelj, gondolj bele, hogy lehet egy új sárkányt is felfedezhetünk erre. - győzködtem.
- Ahj, ezt utálom magamban. - mondta, majd ő is elindult velünk, és elkezdtük megmászni a farakást, majd átverekedtük magunkat a dzsumbujon. Felértünk a tetejére, majd elhelyezkedtünk lesben egy bokor takarásában. Hamarosan kiemelkedett a hó alól egy sárkány aminek a hátán és a farkán a gerince mentén éles tüskék sorakoztak amikre ráismertem hiszen egy olyan fagyasztotta le az ujjam. Közepes termetű volt, hosszú végtagokkal.
Lassan, óvatosan lépdelt előre, nagyon körültekintően és lesben állva, de nem értettük miért hiszen egyedül volt. Ekkor hirtelen megjelent Amira, aki mint kiderült végig ott volt csak láthatatlanul. De nem mozdult csak ott állt egy helyben és morgott. Szárnyát fenyegetően a magasba emelte miközben kilőtt a sárkányra néhány tüskét. A sárkány kikerülte majdnem az összeset, de az egyik eltalálta a farkát ami teljesen lebénult, és csak vonszolta maga után. Összeszűkült mérges szemekkel nézett Amirára, majd jégcsapokat lőtt Amirára, aki a szárnyával gyors mozdulattal elterelte a lövedék útját. A sárkányom felemelte az egyik mellső lábát, de a többit nem tudtam és ekkor megértettem, hogy le vannak fagyva a lábai ahogyan az én ujjam volt. Felálltam, és a jó reflexeim miatt nem tudtak utánam kapni, én meg a két sárkány közé rohantam. A sárkány megint tüzelt, de Amira a szárnyaival beterített, és egy plazma bombával válaszolt vissza. Nagy nehezen kikecmeregtem onnan, majd a többiekhez mentem akik ideszaladtak utánam.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Szerinted? Segítünk nektek. - válaszolták.
Ahogy jobban megnéztem a sárkányt beugrott egy kép az Őrzők könyvéből. Nagyjából átnéztem a sárkány fajokat, és némelyik megmaradt az elmémben. Szerencsére ez a sárkány is, és elkezdtem hangosan sorolni amire emlékeztem, hogy mit lehet tudni róla.
- Ha jól emlékszem a fajtája neve Jéglidérc. A tüskéi lefagyasztanak, és minél nagyobb a tüske annál több mérget tartalmaz. A tűz ereje jégcsap. Egyszerre akár hármat is ki tud lőni, és a lövések száma 10. A hó alól vadászik. Úgy ennyi maradt meg. - mondtam, de mivel nem válaszolt senki feléjük fordultam. Pislogás nélkül, és mozdulatlanul meredtek rám. - Mi az? Lefagyasztottak titeket? - kérdeztem viccelődve.
- Te ezt meg honnan tudod? - rázta meg értetlenül Hablaty a fejét.
- Az legyen az én titkom. - válaszoltam. - Nem mondhatok el mindent, így is elég, hogy tudjátok, hogy Őrző vagyok.
- Oké, akkor próbáljuk meg megszelídíteni. - javasolta Hablaty, majd lassan elkezdett közelíteni a sárkányhoz aki majdnem leharapta a kezét.
- Na, hamarosan műkéz is kell a műlábadhoz. - kuncogott fel Takonypóc, mire Asztrid jól belekönyökölt az oldalába, amitől fájdalmas arcot vágva rögtön elhallgatott.
A Jéglidérc oda jött hozzánk, majd öt méteres távolságban megkerült mindegyikünket, majd megállt előttem. Vicsorogva araszolt közelebb, mire Amira felüvöltött, és készenlétben állt, hogy lőhessen. Ahogy koncentráltam a jelem világítani kezdett, és utána olvastam a könyvemben, hogy ilyenkor az íriszem körvonala is halványan, sárgán világít. Ekkor odaugrott hozzám a sárkány és a szárnyai közé zárt. Nem sokkal utána el is engedett, és rögtön elhátrált. Nyilakat találtam a földön, és ez után hangos csatakiáltás kíséretében katonák kezdtek el rohanni felénk. Ránéztem a sárkányra aki már barátságosabban nézett rám, majd megköszöntem, hogy megmentett hiszen azok a nyilak a földön pont engem vettek célba. Hirtelen felkapott a hátára, majd a farkát meglegyintette, és Amira lefagyasztott lábaira ütötte amik rögtön ki is olvadtak.
- Szóval van ellenszere is a méregnek? - kérdeztem.
- Igen, a tüskémben két anyag van. A fagyasztó méreg, és az ellen széruma. - válaszolta.
- Van neved?
- Ha adsz lesz. - mondta, majd Hablatyék is felszálltak a sárkányaikra, Amira meg mellénk repült, és gyorsan elhúztuk onnan a csíkot.
- Legyen Jégvirág. - döntöttem végül, majd vissza néztem a katonákra akik világos barna bundában, lándzsával, és kardokkal szaladtak utánunk.
Nemsokára be is értünk a faluba, és mielőtt leszálltunk volna körül néztünk nem követtek e idáig a harcosok. Egy ösvényen haladtunk tovább ami egy dombon vezetett fel, és a fák között elrejtve kandikált ki annak a háznak a kéménye amelyiket mi keressük. Megálltunk a elletünk lévő bódénál, és forró teát szürcsölgetve pihentünk egy kicsit, mert a többiek nem akartak tovább menni. Eközben néhányan próbálták megsimogatni, vagy csak a közelébe menni Jégvirágnak aki a hátam mögött feküdt a hóban, de mindenkire morgott, és arrébb kúszott ha meg akarták közelíteni. Amira oldalának dőltem, aki időközben ide jött mellém, majd azon gondolkoztam, hogy kik támadhattak ránk az erdőben. De ezen nem kellett sokáig töprengenem, mert a következő pillanatban két kiáltozó emberre lettem figyelmes.
- Ott vannak a betolakodók! - kiáltották, majd hamarosan meg is jelent az a kisebb sereg akivel már volt szerencsénk találkozni. Körbe vettek, mire a sárkányok felugrottak, és védelmezően elénk léptek.
2015. július 13., hétfő
31.rész A könyv, és a potyautasok
5, Kit/Mit kerestek Asztridék mikor először látta meg őket Nimzáj Hibbanton?
a, Hablatyot
b, Pléhpofát
c, Sárkányok könyvét
Most pedig következzen a várva várt folytatás! :)
Egy kis dobozka volt amiben egy könyv pihent, és egy másik nyelven az volt rá írva, hogy Az Őrzők Könyve. Karmazsin piros bőr borítóját arany motívumok ékesítették. De várjunk csak, én miért tudom elolvasni ezt a fura nyelvet?
- El kell mennem WC - re. Mindjárt jövök. - szóltam oda Hablatynak, majd a könyvet a pólóm alá csempészve lesurrantam. Azért ennél jobb kifogást is kitalálhattam volna, de azért remélem nem fog gyanakodni Hablaty. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a földre ülve a könyv fölé görnyedtem.Kinyitottam az első oldalt amin egy sikló sárkány volt. Nem sorrendben, osztály szerint vagy betűrendben voltak leírva a fajok hanem össze vissza éppen úgy ahogyan felfedezték őket. Átlapoztam az egész könyvet, és észre vettem, hogy két részre van felosztva meg egy lapra. Az utolsó lapon le volt írva, hogy négy ilyen könyv van amik Őrzőről Őrzőre szállnak. Más nem tudja kinyitni, és nem érti a nyelvét, mert ebben le van írva minden amit a sárkányokról lehet tudni. Olyan titkok amik nem kerülhetnek rossz kezekbe, mert abból katasztrófa sülne ki, ezért mi őrizzük. Ez egy mágikus könyv hiszen minden tulajdonosa, minden Őrző fel van jegyezve benne. Egy kép róla, meg szöveg a tetteiről ami csak akkor kerül bele, ha tulajdonosa meghal, és az utódjához, a következő Őrzőhöz száll. Az első felében le van jegyezve az összes létező, kihalt, vagy éppen még meg nem született sárkány faj. Ott volt még egy mondat, hogy amelyik sárkány megöl egy Őrzőt annak a faja örökre kihal, de ilyen még szerencsére nem volt hiszen védelmezik egymást. A másodikban információk vannak a különleges fegyverekről, gyógyító növényekről amik a halálos sebet is képesek meggyógyítani, a jelek megfejtéséről, a démoni füstről, a barlangunkról, és még sok más dologról amit nem volt időm elolvasni, mert Hablaty kiabált nekem. Gyorsan beszaladtam a szobámba és egy kép mögé, ott pedig két deszka közé becsúsztattam a könyvem ami így biztonságban el volt rejtve. Visszarohantam, majd Hablaty sietősen felhúzott, és nagyon lapozgatni kezdett egy könyvben.
- Szerinted ezek milyen fajtájú sárkányok? - bökött két képre.
- Ez egy Gnúvad, az mellett pedig egy Viharszelő. - mondtam, és hozzátettem, hogy ezt egy filmből tudom, majd kielemeztem őket. Nem semmi, hogy én is mondhatok újat sárkányokról Hablatynak, de ha megtanulom a többi titokzatos fajt a könyvemből akkor majd csak úgy pislog, hogy mennyit ismerek. Bár mondjuk nem mondanám el, mert azt már tényleg nem szabadna. Így is elég, hogy tudja, hogy Őrzők vagyunk. Aztán Hablatynak mennie kellett, de nemsokára megint kopogtak, és mikor ajtót nyitottam Josh meg Aaron csörtetett be.
- Remélem elkészültél, mert indulunk. - mondta határozottan Josh, én pedig pislogás nélkül meredtem rá.
- Az az őrült ötlete támadt, hogy most éjjel vágjunk neki az útnak, hogy Hablatyék ne tudjanak velünk jönni. - magyarázta Aaron.
- Miért vagy ennyire ellene, hogy ők is csatlakozzanak? - kérdeztem.
- Nem vagyok ellene, de azért ez mégis csak a mi feladatunk. - válaszolta. - Öt perc múlva találkozunk a főtéren. - tette hozzá Josh, majd kiviharzott a házból.
- Minimum két pulcsit vegyél fel, meg egy jól kibélelt kabátot, mert szörnyen hideg lesz ott. Mindent hó borít, és nagyon ritka mikor nincsen ott fagyás. Az év tizenkét hónapjában állandóan havazik, csak néha marad ki egy egy időszak mikor süt egy kicsit a nap. - mondta Aaron.
- Nyugi, tettem el ruhát meg kabátot is. - válaszoltam, de nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Fogadjunk, hogy nem lesz olyan fagyhalál mint amilyennek a többiek mesélik. - Muszáj ma este indulni? Mindjárt elalszok. - jelentettem ki, majd hanyatt dőltem az ágyamon mert még ülni is alig bírtam. Ekkor megéreztem, hogy kissé besüpped mellettem az ágy, majd pár másodperc múlva Aaron ölelő karjait is az oldalamon.
- Nem vagyok álmos, de így szívesen elaludnék. - suttogta a fülembe, mire szembefordultam vele, és mosolyogva adtam neki egy puszit.
- Na gyere. - fogta meg a kezem, és felhúzott az ágyról. Megakartam fogni a táskámat, hogy kivigyem, de Aaron megelőzött és elvette előlem.
- Egyáltalán nem nehéz. Viszem én. - erősködtem.
- Nem baj. - válaszolta mosolyogva, majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
Felpakoltunk a sárkányokra, majd csendben elindultunk. Én személy szerint nem igazán rajongtam az ötletért, miszerint induljunk el az éjszaka közepén egy ismeretlen szigetre Hablatyék idegenvezetése nélkül. Repültünk tovább, majd Amira hátára dőlve hason fekve elhelyezkedtem egy kényelmes pozícióba, és lehunyva a szemem próbáltam elaludni.
- Ha leesnék álmomban légyszi kapj el. - szóltam Amirának, aki oda dörgölőzött a nyakánál félig lelógó kezemhez.
De mielőtt átléphettem volna álomország kapuját hangos szárnycsapások, és két vitatkozó hang ütötte meg a fülem. Felültem a nyeregben és elkezdtem nézelődni hátha megpillantom a hang tulajdonosait.
- Mi az? - néztek rám furán, csak Aaron értette meg a nézésemből, hogy valami nem stimmel. Hamarosan feltűnt mögöttünk öt sárkány, de rajtam kívül senki sem látta, hogy vannak lovasaik is, mert még elég messze voltak.
- Megérkeztek Hablatyék! - közöltem, mire tágra nyílt szemekkel fordultak felém, majd hátra ahol már majdnem beértek minket.
- Ti meg hogy kerültök ide? - kérdezte Josh Hablatytól, miközben még mindig nem ocsúdott fel a döbbenetből.
- Gondoltam, hogy nem vártok meg minket, ezért este terepszemlét tartottunk és láttuk, hogy most indultatok. - válaszolta a fiú.
- Remek, akkor máskor még a lopakodást is be kell vetnünk. - mormogta az orra alatt Josh.
- Én azért örülök, hogy itt vagytok. - súgtam oda Asztridéknak.
- Egy csapat vagyunk, nem? - kérdezte Hablaty, mire mosolyogva bólintottam.
- Párszor már próbáltam megszökni előlük például az Éjszigetre ahol azt hittem lesznek Éjfúriák, és nem voltak csak a Számkivetettek csapdája volt, de végül örültem, hogy követtek engem, mert így kimentettek a pácból. - mesélte tovább. - Együtt erősebbek vagyunk, úgyhogy te sem szabadulsz meg tőlünk. - tette hozzá Hablaty.
- Nem is akarok. - nevettem el magam. Aztán szép lassan sikerült elaludnom, és olyan mélyen, hogy az egész utat végig aludtam, ami legalább hét órás volt. Így is arra keltem fel, hogy rettenetesen fázok, és a nagy vacogásban már alig éreztem az ujjaimat.
- Mondtam, hogy nagyon hideg lesz itt. - szállt mellém Aaron egy nagy vastag pulcsit tartva a kezében. Ahogy elvettem meglepődve vettem, észre, hogy ez az én pulcsim amit ott hagytam Hibbanton a többi nem olyan szükséges holmimmal együtt.
- Tudtam, hogy kelleni fog még. - tette hozzá mosolyogva, majd adott egy puszit a jéghideg arcomra. Ránéztem, és a szemében visszatükröződve megláttam magam. Az arcom a szokottnál is fehérebb volt, és a szám pedig lilára fagyva remegett. Felvettem a ruhadarabot, majd előkotortam a nagy bundás kabátom, aminek rögtön fel is tettem szőrmés kapucniját, majd a téli csizma, és a kesztyű következett utána.
- Remélem nem fáztál annyira. Próbáltalak melegen tartani, és az összes belső hőmet a hátamra irányítottam ahol aludtál. Ja, és nem estél le csak kétszer majdnem ledőltél, de én úgy fordultam hogy le ne pottyanj. - mesélte Amira, majd megnyalta az arcom.
- Köszönöm! Te vagy a legjobb sárkány a világon! - öleltem meg szorosan miközben szó szerint ráfagyott a mosoly a fejemre.
- Na készüljetek a leszállásra. Megérkeztünk! - jelentette ki Josh, és Hablaty egyszerre. Komolyan mintha repülőn lettünk volna, ők pedig a pilóták. Összenéztek, majd Josh nem túl barátságosan elfordította a fejét.
- Ne legyél már mérges. Sok mindenben segíthetünk nektek, és ígérem nem fogunk hátráltatni titeket ha ettől félsz. - mondta Hablaty kicsit szerényen, mire Josh egy fújtatás kíséretében megadta magát.
- Rendben. - válaszolta pár fokkal kedvesebben.
Hablaty meg én nem túl szerencsésen értünk földet, ugyanis mind a ketten izgatottan ugrottunk le a sárkányaink hátáról, míg a többiek megvárták hogy leszálljanak a hátasaik biztonságosan a hóba. Hablaty a földre érkezés után rögtön megcsúszott a jégen, de szerencsére Fogatlan elkapta.
Én pedig nem számítottam arra, hogy az ugrást követően egy nagy hókupac kellős közepében találom magam, ahol épp hogy kilátszott a fejem. A többiek csak térdig süppedtek, miközben nevetve tanulmányoztak engem.
- Ha kiröhögtétek magatokat esetleg segíthetnétek is. - mondtam, mire nagy nehezen ide kászálódtak, és kiástak engem, csak egyedül Takonypóc nem jött aki ég mindig a hasát fogva hahotázott a szinte hóember kinézetemen. Gyorsan leporoltam magamról a még rajtam maradt temérdek havat, majd eszelősen ránéztem a vihogó fiúra. Na majd mindjárt én is ilyen jót fogok szórakozni rajta, mint ő rajtam. - gondoltam, majd egy jókora hógolyót gyúrtam, és egyenesen a nyakába dobtam.
- Ááá, szedjétek ki, szedjétek ki! - kiáltozott, miközben úgy ugrált mint egy bakkecske. Szerencsétlenségére senki sem segített neki, sőt még Asztrid meg is toldotta még egy adag hóval ami ismételten célba talált.
- Hát jó, ha ezt akartátok akkor legyen. - mondta fenyegetőzve Takonypóc, de mi csak szakadtunk a röhögéstől. Felegyenesedett, és kirázta a pólóját ami alól peregve hullottak ki a hógolyó darabkái. Ezután jól belemarkolt a hóba, majd gonoszan vigyorogva elkezdte hajigálni felénk a golyókat. A fák mögé rejtőztünk az egyre sűrűbben érkező lövedékek elől, miközben Asztriddal, és Lénával csupán szemkontaktussal megtárgyaltuk, hogy szép kis hócsatába keveredtünk, pedig éppen egy keresés közepén tartottunk. Mindenki mindenki ellen volt, és még erre rá tett egy lapáttal, hogy a sárkányok is beszálltak a játékba ami miatt néha ki se láttunk a rengeteg hóból. Egyszer csak ott termett előttem Amira, és a szárnyait összezárva a fejem fölé tartotta. Elmosolyodott, és felnézett, mire követtem a tekintetét, de kár volt. Ugyanis a következő másodpercben szét tárta a szárnyait amiből rengeteg hó zúdult rám. Birkóztunk egy ideig, majd egyszer csak megszólalt Asztrid.
- Szerintem hagyjuk abba mielőtt teljesen átáznak a ruháink. - mondta.
- Egyet értek. Amúgy is éppen felfedező expedíción vagyunk. - értettem egyet, de a többiek csak nagy nehezen egyeztek bele. Csak az Ikreknek sajgott a szívük, nekünk meg a fülünk a sok óbégatásuktól.
- Ne már! Játszunk még, pont most kezdtünk bele jönni. - nyafogták felváltva.
- Ha nem fejezitek be, játékból a földön fogjátok találni magatokat. - szólt rájuk fenyegetően Asztrid, de nem nagyon hatotta meg őket, ezért megragadta Fafejet a nyakánál fogva és belenyomta a fejét a hóba.
- Ez király volt még egyszer! - utasította Kőfejet, aki szó nélkül újra csinálta Asztrid mozdulatát.
- Agyfagyás! - jelentette ki Fafej kissé megmerevedett vigyorgó arccal, mire odament Böff és Töff majd elkezdték lehelgetni, mire majdnem lángra kapott a haja. Ezután csendesen baktattak mellettünk ami eléggé ritka számban fordult elő, és csak néha szólaltak meg úgy mint mi is. A sárkányok mind előttünk mentek, és kitaposták előttünk az utat, néha meg belelökték egymást játékosan a hóba. Kivéve persze Amirát, aki egy idő után ezt megunta, és inkább élvezte a táj adottságait. Össze vissza ugrált miközben azt játszotta, hogy eltűnik a szemünk elől a hóba feküdve, hiszen fehér bőrével teljesen beleolvadt a környezetébe.
a, Hablatyot
b, Pléhpofát
c, Sárkányok könyvét
Most pedig következzen a várva várt folytatás! :)
Egy kis dobozka volt amiben egy könyv pihent, és egy másik nyelven az volt rá írva, hogy Az Őrzők Könyve. Karmazsin piros bőr borítóját arany motívumok ékesítették. De várjunk csak, én miért tudom elolvasni ezt a fura nyelvet?
- El kell mennem WC - re. Mindjárt jövök. - szóltam oda Hablatynak, majd a könyvet a pólóm alá csempészve lesurrantam. Azért ennél jobb kifogást is kitalálhattam volna, de azért remélem nem fog gyanakodni Hablaty. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a földre ülve a könyv fölé görnyedtem.Kinyitottam az első oldalt amin egy sikló sárkány volt. Nem sorrendben, osztály szerint vagy betűrendben voltak leírva a fajok hanem össze vissza éppen úgy ahogyan felfedezték őket. Átlapoztam az egész könyvet, és észre vettem, hogy két részre van felosztva meg egy lapra. Az utolsó lapon le volt írva, hogy négy ilyen könyv van amik Őrzőről Őrzőre szállnak. Más nem tudja kinyitni, és nem érti a nyelvét, mert ebben le van írva minden amit a sárkányokról lehet tudni. Olyan titkok amik nem kerülhetnek rossz kezekbe, mert abból katasztrófa sülne ki, ezért mi őrizzük. Ez egy mágikus könyv hiszen minden tulajdonosa, minden Őrző fel van jegyezve benne. Egy kép róla, meg szöveg a tetteiről ami csak akkor kerül bele, ha tulajdonosa meghal, és az utódjához, a következő Őrzőhöz száll. Az első felében le van jegyezve az összes létező, kihalt, vagy éppen még meg nem született sárkány faj. Ott volt még egy mondat, hogy amelyik sárkány megöl egy Őrzőt annak a faja örökre kihal, de ilyen még szerencsére nem volt hiszen védelmezik egymást. A másodikban információk vannak a különleges fegyverekről, gyógyító növényekről amik a halálos sebet is képesek meggyógyítani, a jelek megfejtéséről, a démoni füstről, a barlangunkról, és még sok más dologról amit nem volt időm elolvasni, mert Hablaty kiabált nekem. Gyorsan beszaladtam a szobámba és egy kép mögé, ott pedig két deszka közé becsúsztattam a könyvem ami így biztonságban el volt rejtve. Visszarohantam, majd Hablaty sietősen felhúzott, és nagyon lapozgatni kezdett egy könyvben.
- Szerinted ezek milyen fajtájú sárkányok? - bökött két képre.
- Ez egy Gnúvad, az mellett pedig egy Viharszelő. - mondtam, és hozzátettem, hogy ezt egy filmből tudom, majd kielemeztem őket. Nem semmi, hogy én is mondhatok újat sárkányokról Hablatynak, de ha megtanulom a többi titokzatos fajt a könyvemből akkor majd csak úgy pislog, hogy mennyit ismerek. Bár mondjuk nem mondanám el, mert azt már tényleg nem szabadna. Így is elég, hogy tudja, hogy Őrzők vagyunk. Aztán Hablatynak mennie kellett, de nemsokára megint kopogtak, és mikor ajtót nyitottam Josh meg Aaron csörtetett be.
- Remélem elkészültél, mert indulunk. - mondta határozottan Josh, én pedig pislogás nélkül meredtem rá.
- Az az őrült ötlete támadt, hogy most éjjel vágjunk neki az útnak, hogy Hablatyék ne tudjanak velünk jönni. - magyarázta Aaron.
- Miért vagy ennyire ellene, hogy ők is csatlakozzanak? - kérdeztem.
- Nem vagyok ellene, de azért ez mégis csak a mi feladatunk. - válaszolta. - Öt perc múlva találkozunk a főtéren. - tette hozzá Josh, majd kiviharzott a házból.
- Minimum két pulcsit vegyél fel, meg egy jól kibélelt kabátot, mert szörnyen hideg lesz ott. Mindent hó borít, és nagyon ritka mikor nincsen ott fagyás. Az év tizenkét hónapjában állandóan havazik, csak néha marad ki egy egy időszak mikor süt egy kicsit a nap. - mondta Aaron.
- Nyugi, tettem el ruhát meg kabátot is. - válaszoltam, de nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Fogadjunk, hogy nem lesz olyan fagyhalál mint amilyennek a többiek mesélik. - Muszáj ma este indulni? Mindjárt elalszok. - jelentettem ki, majd hanyatt dőltem az ágyamon mert még ülni is alig bírtam. Ekkor megéreztem, hogy kissé besüpped mellettem az ágy, majd pár másodperc múlva Aaron ölelő karjait is az oldalamon.
- Nem vagyok álmos, de így szívesen elaludnék. - suttogta a fülembe, mire szembefordultam vele, és mosolyogva adtam neki egy puszit.
- Na gyere. - fogta meg a kezem, és felhúzott az ágyról. Megakartam fogni a táskámat, hogy kivigyem, de Aaron megelőzött és elvette előlem.
- Egyáltalán nem nehéz. Viszem én. - erősködtem.
- Nem baj. - válaszolta mosolyogva, majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
Felpakoltunk a sárkányokra, majd csendben elindultunk. Én személy szerint nem igazán rajongtam az ötletért, miszerint induljunk el az éjszaka közepén egy ismeretlen szigetre Hablatyék idegenvezetése nélkül. Repültünk tovább, majd Amira hátára dőlve hason fekve elhelyezkedtem egy kényelmes pozícióba, és lehunyva a szemem próbáltam elaludni.
- Ha leesnék álmomban légyszi kapj el. - szóltam Amirának, aki oda dörgölőzött a nyakánál félig lelógó kezemhez.
De mielőtt átléphettem volna álomország kapuját hangos szárnycsapások, és két vitatkozó hang ütötte meg a fülem. Felültem a nyeregben és elkezdtem nézelődni hátha megpillantom a hang tulajdonosait.
- Mi az? - néztek rám furán, csak Aaron értette meg a nézésemből, hogy valami nem stimmel. Hamarosan feltűnt mögöttünk öt sárkány, de rajtam kívül senki sem látta, hogy vannak lovasaik is, mert még elég messze voltak.
- Megérkeztek Hablatyék! - közöltem, mire tágra nyílt szemekkel fordultak felém, majd hátra ahol már majdnem beértek minket.
- Ti meg hogy kerültök ide? - kérdezte Josh Hablatytól, miközben még mindig nem ocsúdott fel a döbbenetből.
- Gondoltam, hogy nem vártok meg minket, ezért este terepszemlét tartottunk és láttuk, hogy most indultatok. - válaszolta a fiú.
- Remek, akkor máskor még a lopakodást is be kell vetnünk. - mormogta az orra alatt Josh.
- Én azért örülök, hogy itt vagytok. - súgtam oda Asztridéknak.
- Egy csapat vagyunk, nem? - kérdezte Hablaty, mire mosolyogva bólintottam.
- Párszor már próbáltam megszökni előlük például az Éjszigetre ahol azt hittem lesznek Éjfúriák, és nem voltak csak a Számkivetettek csapdája volt, de végül örültem, hogy követtek engem, mert így kimentettek a pácból. - mesélte tovább. - Együtt erősebbek vagyunk, úgyhogy te sem szabadulsz meg tőlünk. - tette hozzá Hablaty.
- Nem is akarok. - nevettem el magam. Aztán szép lassan sikerült elaludnom, és olyan mélyen, hogy az egész utat végig aludtam, ami legalább hét órás volt. Így is arra keltem fel, hogy rettenetesen fázok, és a nagy vacogásban már alig éreztem az ujjaimat.
- Mondtam, hogy nagyon hideg lesz itt. - szállt mellém Aaron egy nagy vastag pulcsit tartva a kezében. Ahogy elvettem meglepődve vettem, észre, hogy ez az én pulcsim amit ott hagytam Hibbanton a többi nem olyan szükséges holmimmal együtt.
- Tudtam, hogy kelleni fog még. - tette hozzá mosolyogva, majd adott egy puszit a jéghideg arcomra. Ránéztem, és a szemében visszatükröződve megláttam magam. Az arcom a szokottnál is fehérebb volt, és a szám pedig lilára fagyva remegett. Felvettem a ruhadarabot, majd előkotortam a nagy bundás kabátom, aminek rögtön fel is tettem szőrmés kapucniját, majd a téli csizma, és a kesztyű következett utána.
- Remélem nem fáztál annyira. Próbáltalak melegen tartani, és az összes belső hőmet a hátamra irányítottam ahol aludtál. Ja, és nem estél le csak kétszer majdnem ledőltél, de én úgy fordultam hogy le ne pottyanj. - mesélte Amira, majd megnyalta az arcom.
- Köszönöm! Te vagy a legjobb sárkány a világon! - öleltem meg szorosan miközben szó szerint ráfagyott a mosoly a fejemre.
- Na készüljetek a leszállásra. Megérkeztünk! - jelentette ki Josh, és Hablaty egyszerre. Komolyan mintha repülőn lettünk volna, ők pedig a pilóták. Összenéztek, majd Josh nem túl barátságosan elfordította a fejét.
- Ne legyél már mérges. Sok mindenben segíthetünk nektek, és ígérem nem fogunk hátráltatni titeket ha ettől félsz. - mondta Hablaty kicsit szerényen, mire Josh egy fújtatás kíséretében megadta magát.
- Rendben. - válaszolta pár fokkal kedvesebben.
Hablaty meg én nem túl szerencsésen értünk földet, ugyanis mind a ketten izgatottan ugrottunk le a sárkányaink hátáról, míg a többiek megvárták hogy leszálljanak a hátasaik biztonságosan a hóba. Hablaty a földre érkezés után rögtön megcsúszott a jégen, de szerencsére Fogatlan elkapta.
Én pedig nem számítottam arra, hogy az ugrást követően egy nagy hókupac kellős közepében találom magam, ahol épp hogy kilátszott a fejem. A többiek csak térdig süppedtek, miközben nevetve tanulmányoztak engem.
- Ha kiröhögtétek magatokat esetleg segíthetnétek is. - mondtam, mire nagy nehezen ide kászálódtak, és kiástak engem, csak egyedül Takonypóc nem jött aki ég mindig a hasát fogva hahotázott a szinte hóember kinézetemen. Gyorsan leporoltam magamról a még rajtam maradt temérdek havat, majd eszelősen ránéztem a vihogó fiúra. Na majd mindjárt én is ilyen jót fogok szórakozni rajta, mint ő rajtam. - gondoltam, majd egy jókora hógolyót gyúrtam, és egyenesen a nyakába dobtam.
- Ááá, szedjétek ki, szedjétek ki! - kiáltozott, miközben úgy ugrált mint egy bakkecske. Szerencsétlenségére senki sem segített neki, sőt még Asztrid meg is toldotta még egy adag hóval ami ismételten célba talált.
- Hát jó, ha ezt akartátok akkor legyen. - mondta fenyegetőzve Takonypóc, de mi csak szakadtunk a röhögéstől. Felegyenesedett, és kirázta a pólóját ami alól peregve hullottak ki a hógolyó darabkái. Ezután jól belemarkolt a hóba, majd gonoszan vigyorogva elkezdte hajigálni felénk a golyókat. A fák mögé rejtőztünk az egyre sűrűbben érkező lövedékek elől, miközben Asztriddal, és Lénával csupán szemkontaktussal megtárgyaltuk, hogy szép kis hócsatába keveredtünk, pedig éppen egy keresés közepén tartottunk. Mindenki mindenki ellen volt, és még erre rá tett egy lapáttal, hogy a sárkányok is beszálltak a játékba ami miatt néha ki se láttunk a rengeteg hóból. Egyszer csak ott termett előttem Amira, és a szárnyait összezárva a fejem fölé tartotta. Elmosolyodott, és felnézett, mire követtem a tekintetét, de kár volt. Ugyanis a következő másodpercben szét tárta a szárnyait amiből rengeteg hó zúdult rám. Birkóztunk egy ideig, majd egyszer csak megszólalt Asztrid.
- Szerintem hagyjuk abba mielőtt teljesen átáznak a ruháink. - mondta.
- Egyet értek. Amúgy is éppen felfedező expedíción vagyunk. - értettem egyet, de a többiek csak nagy nehezen egyeztek bele. Csak az Ikreknek sajgott a szívük, nekünk meg a fülünk a sok óbégatásuktól.
- Ne már! Játszunk még, pont most kezdtünk bele jönni. - nyafogták felváltva.
- Ha nem fejezitek be, játékból a földön fogjátok találni magatokat. - szólt rájuk fenyegetően Asztrid, de nem nagyon hatotta meg őket, ezért megragadta Fafejet a nyakánál fogva és belenyomta a fejét a hóba.
- Ez király volt még egyszer! - utasította Kőfejet, aki szó nélkül újra csinálta Asztrid mozdulatát.
- Agyfagyás! - jelentette ki Fafej kissé megmerevedett vigyorgó arccal, mire odament Böff és Töff majd elkezdték lehelgetni, mire majdnem lángra kapott a haja. Ezután csendesen baktattak mellettünk ami eléggé ritka számban fordult elő, és csak néha szólaltak meg úgy mint mi is. A sárkányok mind előttünk mentek, és kitaposták előttünk az utat, néha meg belelökték egymást játékosan a hóba. Kivéve persze Amirát, aki egy idő után ezt megunta, és inkább élvezte a táj adottságait. Össze vissza ugrált miközben azt játszotta, hogy eltűnik a szemünk elől a hóba feküdve, hiszen fehér bőrével teljesen beleolvadt a környezetébe.
2015. július 6., hétfő
Díj, és kérlek szavazz!
Sziasztok!
Gondoltam megosztom veletek, hogy jelentkeztem egy versenyre két kategóriából a Life with the twins című blogon, és megosztom veletek is a hírt. A legjobb fanfiction #2 kategóriában első helyezést értem el amit nagyon köszönök T. Vickynek! Itt megtekinthetitek. A másik a legjobb író kategória amit szavazással döntenek el, úgyhogy arra kérnélek titeket hogyha megérdemlem, és tetszenek az irományaim akkor légyszi szavazzatok rám! Itt lehet szavazni az oldalsávban!
Ui.: Hamarosan jön a következő rész is, csak nagyon elvagyok foglalva ezen a héten, de ígérem sietek! :)
Gondoltam megosztom veletek, hogy jelentkeztem egy versenyre két kategóriából a Life with the twins című blogon, és megosztom veletek is a hírt. A legjobb fanfiction #2 kategóriában első helyezést értem el amit nagyon köszönök T. Vickynek! Itt megtekinthetitek. A másik a legjobb író kategória amit szavazással döntenek el, úgyhogy arra kérnélek titeket hogyha megérdemlem, és tetszenek az irományaim akkor légyszi szavazzatok rám! Itt lehet szavazni az oldalsávban!
Ui.: Hamarosan jön a következő rész is, csak nagyon elvagyok foglalva ezen a héten, de ígérem sietek! :)
2015. július 2., csütörtök
30.rész A titokzatos padlás. Meg pince is?
Sziasztok!
Ma három kérdést fogok feltenni a játékhoz a következő részeknél pedig kettőt, hogy jobban haladjunk vele, de a rész végén lenne pár kérdésem a bloghoz kapcsolódóan. Remélem válaszoltok majd rá! :)
2, Hol találkoztam először Szikrával?
b, folyóparton
n, tisztáson
f, erdőben
3, Milyen színű szeme van Tépőfognak?
e, fekete
i, barna
c, sárga
4, Kit mentett ki Amira a tornádóból?
é, a húgát Holdfényt
e, engem Nimzájt
i, Hurrikánt
Most pedig következzen a folytatás! Jó olvasást!
- Hát, akkor adódott egy aprócska baleset. - kezdett bele a történetbe Léna. - A sárkányom gyomrát felkavarta valami, és véletlenül rám hányt, és még utána le is savazta a ruhámat ami kis híján leégett rólam. Ezért elmentem lemosdani egy közeli patakhoz, és átcseréltem a ruhámat. Még szerencse, hogy vittem magammal váltó ruhát. - mondta.
- Héj, figyeljetek megérkeztünk! - kiáltottam mikor a felhők takarásából előtűnt Hibbant sziget. Örömmel szálltunk le, és elindultunk haza összepakolni, mert holnap este készültünk felderíteni az elhagyatott házat. Beléptem a küszöbön, és rögtön megütött a kis hibbanti házam jellegzetes szaga ami leginkább a fa, a tűz füstje, és a növények illatából vegyült össze. Levágtam magam az ágyamra, és nagyokat lélegezve próbáltam kipihenni magam. Élveztem a nyugtató csendet, amibe néhány beszélgetés foszlány, és sárkány hangok is kerültek a ház falain túlról. Elgondolkoztam, hogy mennyire megváltoztak a napjaim amióta a legtöbb időmet Hablatyékkal, az Őrzőkkel, meg a sárkányokkal töltöm. Olyan sok mindent átéltem velük, és még elképzelni sem tudom mennyi minden vár még ránk. Megéreztem a halál félelmet mikor le akart rám csapni Dagur, a szerelmet mikor megismertem Aaront,a barátaimat akik mindig ki állnak mellettem, és a sárkányokat akik az életük árán is megvédenének minket. Több kalandban volt részem itt egy hét alatt mint a fél életemben otthon. Hiányzik az is, de bele gondolva, hogy bármikor haza mehetek, és eltölthetek egy nyugodt délutánt a mamámmal teázgatva, a testvéremmel játszva, és a szüleimmel kirándulva szép lassan elkezdtem megnyugodni. Jól esett egy kis pihenés, de sajnos nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban valakik berontottak a házba szinte kiszedve az ajtót a falból, majd rám vetették magukat és össze nyalogattak.
- Nimzáj! Végre, hogy megjöttél! - üdvözölt a két másik kedves sárkány barátom Hurrikán, és Szikra. Megsimogattam őket, majd ahogy leszálltak rólam megint magamon találtam valakit, aki először megölelt, majd jól vállon ütött.
- Jó, hogy itt vagy! Hová tűntetek? - kérdezte Asztrid.
- Ezt, majd inkább elmondom ha a többiek is itt lesznek, mert elég hosszú lenne egyesével elmesélni. - válaszoltam, mire megjelentek a többiek is.
- Itt vagyunk! Már kezdhetitek is a beszámolót. - szólalt meg Hablaty, mire elmeséltük az egész történetet onnantól kezdve, hogy elindultunk, és végig amíg vissza nem értünk. Ez mostantól a mi, a sárkánylovasok titka marad, hiszen Hablatyékon kívül senki sem tudja, hogy mi vagyunk az Őrzők. Ja persze még Dagur. Hogy is felejthettem el?
- Megnézhetem a címet? - kérdezte Hablaty, mire odanyújtottam neki a papírcetlit. Eközben odaült mögém Aaron, és hátulról átölelte a derekam én meg a mellkasára dőlve hozzá bújtam. Hablaty elgondolkodva tanulmányozta a kezében lévő kis papír darabkát, majd hirtelen megvilágosodott az arca és továbbadta Asztridnak.
- Ez nem az a ... ? - kérdezte Asztrid.
- De igen. - bólogatott Hablaty.
- A Nyaktörőlábnál jobbra.
- Annál a hatalmas sziklánál pedig balra. - mosolyogtak össze, majd vidáman összepacsiztak.
- Ööö, velünk is megosztanátok, hogy miről van szó? - kérdeztem, de közben figyeltem, hogy milyen aranyosak ahogyan egymás kezét fogva közelebb csúsznak egymáshoz.
- A Fagyos szigetről beszélünk. Ott lehet valahol a ház. - magyarázta Hablaty, miközben Asztriddal titkosan összenéztünk.
- Oké, akkor este mehetünk is. - állt fel Josh.
- De nem holnap megyünk? - kérdeztem.
- Héj, és minket nem akartok vinni? - kérdezte Takonypóc.
- Elég ha csak mi megyünk. Ne keltsünk nagy feltűnést egy csoporttal.
- Pedig a segítségünkre lehetnének. - mondtam, mire Asztridék hevesen bólogatni kezdtek.
- Hát jó, akkor még is inkább holnap este induljunk. - egyezett bele Josh, de volt valami furcsa az arckifejezésében, mintha még lenne valami a mondata mögött amit nem akart volna az orrunkra kötni.
- Ó, te jó ég! Akkor rohanok is haza készülődni. - pattant fel Halvér mire felvont szemöldökkel meredtünk rá. - Most mi van? Kell meleg ruha, ceruzák, notesz, fegyver, kötél, és még rengeteg más dolog ami kelleni fog, ha találunk egy új sárkány fajt. - lelkesült fel teljesen, és úgy hadart akár egy daráló.
- Rendben, akkor induljunk haza, és kezdjünk el bepakolni. - nézett rám szigorúan Josh, mire kérdőn Aaronra néztem aki csak megvonta a vállát.
- Szerinted ebbe meg mi ütött? - fordultam Amirához gondolatban, hogy a többiek ne hallják.
- Nem tudom. Lehet, hogy tervez valamit. - válaszolta, és hamarosan a többiek is szedelőzködni kezdtek. Lassan baktattunk vissza a kis házamhoz, és nagyon jó volt ez az esti séta, mert teljesen felfrissültem tőle. Ami viszont azért kár, mert sehogy sem tudtam elaludni, ezért előkerestem egy nagyobb táskát ami a többieknek is van. Azért praktikus ez, mert hozzá lehet kötni a nyereghez, és több rejtett zsebe is van, ha valami értékeset akarnánk benne eldugni. Beletettem néhány ruhát, fegyvert, ceruzát egy füzettel, kötelet, vízzel teli palackot meg még pár dolgot. Aztán eszembe jutott a sziget neve, hogy Fagyos szóval elég hideg lehet ott, ezért eltettem magamnak, még egy nagy szőrös bundát is. Miután végeztem fel alá mászkáltam a házban. Lementem, és begyújtottam a kandallót, majd fel mentem vissza a szobámba ahol a sárkányom próbált éppen aludni csak nem nagyon sikerült neki miattam. Aztán gondolt egyet, és a mancsaival befogta a fülét, a szárnyával meg betakarta a fejét és már el is szundított. - Legalább ő tud aludni. - gondoltam, majd megint lementem a kis nappaliba, de észrevettem egy lépcsőfok felett egy falból kiálló kis fém darabkát. Hozzányúltam, és észrevettem, hogy ez egy kilincs. Oldalra húztam mire kinyílt egy ajtó onnan. Már azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnék fel oda, de hirtelen kopogtattak az ajtómon. Gyorsan visszacsuktam a kis ajtót, és a kilincset visszahajtottam a helyére, majd lesiettem a lépcsőn, és ajtót nyitottam.
- Szia. - jött be Hablaty. - Csak azért jöttem, hogy szóljak tegyél el meleg ruhákat, mert borzalmasan hideg van ott. Asztriddal egyszer jártunk arra, de majdnem megfagytunk, csak a helyiek adtak szerencsére bundával kibélelt kabátokat.
- Én is olyat tettem el. De köszi, hogy szóltál. - mondtam mire biccentett, és az asztalom felé sétált amin néhány rajzom pihent.
- Ezeket te rajzoltad? - mutatott a lapokra, amik sárkányokat ábrázoltak leginkább Amirát, meg egy nyereg rajzot mert fel akartam turbózni a nyergemet.
- Igen, de nem nagy szám.
- Pedig szerintem nagyon szépek. - mondta. - Ezek meg tök jó ötletek a nyereghez. - tette hozzá, majd elkezdtünk beszélgetni azon, hogyan fejleszthetnénk ki a legjobb nyerget.
- Öm, és figyelj csak. - kezdtem bele. - Ezekben a házakban szokott lenni padlás vagy ilyesmi? - kérdeztem.
- Nem nagyon szokott lenni. Általában föld alá vezető titkos ajtók vannak, amiket akkor találtunk ki mikor sárkánytámadások voltak. Oda menekültünk, vagy ott tároltuk az élelmet. De neked is van. - mondta, majd négykézlábra ereszkedett, és elkezdett keresni valamit.
- Te most mit csinálsz? - próbáltam elfojtani a kitörni készülő nevetésemet.
- Á, meg is van. - mondta, majd a lépcső mellett a földből kinyitott egy ajtót.
- Lemegyünk? - kérdeztem. - Persze. - vágta rá, majd elindultunk le a lépcsőn. Vittem a kezemben egy lámpást, mert nagyon sötét volt. Leértünk a pince szerű helységbe, és körülnéztem. Nem volt berendezve, csak egy két fegyvert találtam a sarokban, meg egy hordót.
- Minden pincébe rakunk pár dolgot mikor megépítjük a házat. - válaszolta, majd visszamentünk.
- Mutatok valamit. - mondtam, majd odavezettem a lépcsőhöz, és kinyitottam a falba épített ajtót.
- Másszunk fel. Hátha találunk valami érdekeset. Néha hagynak itt régi könyveket, meg pár cuccot aminek még hasznát lehet venni. - mondta a nyílást nézve.
- Nem semmi házak vannak itt. - mondtam hitetlenkedve csóválva a fejem.
- Gyere már! Vagy félsz? - próbált heccelni, de nem sikerült neki.
- Inkább örülök, hogy van mit felfedezni. - válaszoltam, majd bakot tartott és feltolt a padlásra. Nem volt olyan sötét, mert a deszkák közötti vékony nyíláson néhol bekukucskált egy kis fény. Szemem hozzá szokott a félhomályhoz, és tovább akartam sétálni, de Hablaty felkiáltott.
- Héj, és velem mi lesz? Segíts már. - kapaszkodott fel mire megfogtam a kezét és felhúztam. Elkezdtük felderíteni a helyet, majd megakadt a szemünk valamin.
- Szerinted az mi lehet? - kérdezte miközben összeszűkült szemekkel nézett a hátsó sarokban nyugvó szőrmével betakart dobozra. Elkezdtem fókuszálni, majd a látásom megélesedett, és remekül láttam a sötétben is mint a sárkányok. Az egy láda volt aminek a mintái jól kirajzolódtak, és kacskaringós növényekből álltak. Különböző sárkányok osztálya volt rá festve ezüsttel a sötétbarna színű fára.
- Na mit látsz? - kérdezte türelmetlenül. - Beavatnál engem is, mert tudod nekem nincs sárkányos képességem.
- Jól van na. Egy ezüst mintás doboz, de kicsit rémisztő az a pókhálós sarok.
- Gyere, majd ketten oda megyünk. - mondta, majd egymásba karolva lassan elindultunk. A padló alattunk egy kicsit megnyikordult, mire rémülten kaptuk fel a fejünket. Tovább araszoltunk, majd óvatosan leemeltük a bundát a kis ládáról, és megláttunk egy kis vörös szempárt aminek a tulajdonosára árnyék vetődött. Hátrahőköltünk, és egy apró kiáltás kíséretében elestünk egymás lábában mire kiugrott egy kisegér és cincogva elspurizott mellettünk, majd néztük ahogyan gyorsan kimenekül a házból.
- Most komolyan egy kis egértől féltünk ennyire? - kérdeztem.
- Hát ez is csak a mi formánk lehet. - válaszolta mire elröhögtük magunkat.
Megpróbáltuk kinyitni a ládát, de lakatra volt zárva. Nem akartuk feladni, és egyesével próbálkoztunk újra, míg ki nem merültünk. Még egyszer hozzá nyúltam, és koncentráltam. Próbáltam kifeszegetni tetejét sikertelenül, majd csüggedten támaszkodtam meg a tetején. Ekkor a jelem felvilágított, és egy kis fény csóva jött elő a kezemből ami odakúszott a zárhoz akár mint egy arany fonál, és ekkor kattant a zár. Ijedten kaptam vissza a kezem, de mikor már harmadjára vizsgáltam meg alaposan a csuklóm, tenyerem, kézfejem, és az ujjaimat és nem találtam rajtuk semmi változást vagy valami különöset, kezdtem azt hinni, hogy hallucináltam. Hablaty úgy sem láthatta, hiszen végig a térdére hajtotta a fejét. Óvatosan megbökdöstem, mire rám nézett, én meg a ládára mutattam.
- Ez hogyan történt? - kérdezte csodálkozva.
- Fogalmam sincs. De nyissuk ki. - mondtam, majd lassan megemeltük a tetejét. Könyvek voltak benne amik enyhén dohos szagúak voltak. A legtöbbjük sárkányokról szóltak, de akadt pár gyógynövényes, és fegyveres könyv is. De ahogy kutakodtam az alján megláttam valamit amit gyorsan kivettem, és elrejtettem a kabát alá. Nem akartam megmutatni a többieknek, hogy mi az amíg én sem tudom, és legfőképpen azért mert elég titkosnak tűnt, és NEKEM szólt.
Na mára ennyi volt, és remélem tetszett! Most pedig a harmincadik rész alkalmából feltennék néhány kérdést, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
1, Melyik rész tetszett eddig a legjobban?
2, Milyen részekből szeretnétek többet a történetbe? ( pl.: romantikus, horrorisztikus, kalandos, új sárkányok stb. )
3, Kik a kedvenc szereplőid, és miért?
4, Szerinted ki a legunszimpatikusabb karakter, és miért? ( ha nincs akkor írd azt, hogy nincs )
5, Ki a kedvenc sárkányod a történetben?
Ma három kérdést fogok feltenni a játékhoz a következő részeknél pedig kettőt, hogy jobban haladjunk vele, de a rész végén lenne pár kérdésem a bloghoz kapcsolódóan. Remélem válaszoltok majd rá! :)
2, Hol találkoztam először Szikrával?
b, folyóparton
n, tisztáson
f, erdőben
3, Milyen színű szeme van Tépőfognak?
e, fekete
i, barna
c, sárga
4, Kit mentett ki Amira a tornádóból?
é, a húgát Holdfényt
e, engem Nimzájt
i, Hurrikánt
Most pedig következzen a folytatás! Jó olvasást!
- Hát, akkor adódott egy aprócska baleset. - kezdett bele a történetbe Léna. - A sárkányom gyomrát felkavarta valami, és véletlenül rám hányt, és még utána le is savazta a ruhámat ami kis híján leégett rólam. Ezért elmentem lemosdani egy közeli patakhoz, és átcseréltem a ruhámat. Még szerencse, hogy vittem magammal váltó ruhát. - mondta.
- Héj, figyeljetek megérkeztünk! - kiáltottam mikor a felhők takarásából előtűnt Hibbant sziget. Örömmel szálltunk le, és elindultunk haza összepakolni, mert holnap este készültünk felderíteni az elhagyatott házat. Beléptem a küszöbön, és rögtön megütött a kis hibbanti házam jellegzetes szaga ami leginkább a fa, a tűz füstje, és a növények illatából vegyült össze. Levágtam magam az ágyamra, és nagyokat lélegezve próbáltam kipihenni magam. Élveztem a nyugtató csendet, amibe néhány beszélgetés foszlány, és sárkány hangok is kerültek a ház falain túlról. Elgondolkoztam, hogy mennyire megváltoztak a napjaim amióta a legtöbb időmet Hablatyékkal, az Őrzőkkel, meg a sárkányokkal töltöm. Olyan sok mindent átéltem velük, és még elképzelni sem tudom mennyi minden vár még ránk. Megéreztem a halál félelmet mikor le akart rám csapni Dagur, a szerelmet mikor megismertem Aaront,a barátaimat akik mindig ki állnak mellettem, és a sárkányokat akik az életük árán is megvédenének minket. Több kalandban volt részem itt egy hét alatt mint a fél életemben otthon. Hiányzik az is, de bele gondolva, hogy bármikor haza mehetek, és eltölthetek egy nyugodt délutánt a mamámmal teázgatva, a testvéremmel játszva, és a szüleimmel kirándulva szép lassan elkezdtem megnyugodni. Jól esett egy kis pihenés, de sajnos nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban valakik berontottak a házba szinte kiszedve az ajtót a falból, majd rám vetették magukat és össze nyalogattak.
- Nimzáj! Végre, hogy megjöttél! - üdvözölt a két másik kedves sárkány barátom Hurrikán, és Szikra. Megsimogattam őket, majd ahogy leszálltak rólam megint magamon találtam valakit, aki először megölelt, majd jól vállon ütött.
- Jó, hogy itt vagy! Hová tűntetek? - kérdezte Asztrid.
- Ezt, majd inkább elmondom ha a többiek is itt lesznek, mert elég hosszú lenne egyesével elmesélni. - válaszoltam, mire megjelentek a többiek is.
- Itt vagyunk! Már kezdhetitek is a beszámolót. - szólalt meg Hablaty, mire elmeséltük az egész történetet onnantól kezdve, hogy elindultunk, és végig amíg vissza nem értünk. Ez mostantól a mi, a sárkánylovasok titka marad, hiszen Hablatyékon kívül senki sem tudja, hogy mi vagyunk az Őrzők. Ja persze még Dagur. Hogy is felejthettem el?
- Megnézhetem a címet? - kérdezte Hablaty, mire odanyújtottam neki a papírcetlit. Eközben odaült mögém Aaron, és hátulról átölelte a derekam én meg a mellkasára dőlve hozzá bújtam. Hablaty elgondolkodva tanulmányozta a kezében lévő kis papír darabkát, majd hirtelen megvilágosodott az arca és továbbadta Asztridnak.
- Ez nem az a ... ? - kérdezte Asztrid.
- De igen. - bólogatott Hablaty.
- A Nyaktörőlábnál jobbra.
- Annál a hatalmas sziklánál pedig balra. - mosolyogtak össze, majd vidáman összepacsiztak.
- Ööö, velünk is megosztanátok, hogy miről van szó? - kérdeztem, de közben figyeltem, hogy milyen aranyosak ahogyan egymás kezét fogva közelebb csúsznak egymáshoz.
- A Fagyos szigetről beszélünk. Ott lehet valahol a ház. - magyarázta Hablaty, miközben Asztriddal titkosan összenéztünk.
- Oké, akkor este mehetünk is. - állt fel Josh.
- De nem holnap megyünk? - kérdeztem.
- Héj, és minket nem akartok vinni? - kérdezte Takonypóc.
- Elég ha csak mi megyünk. Ne keltsünk nagy feltűnést egy csoporttal.
- Pedig a segítségünkre lehetnének. - mondtam, mire Asztridék hevesen bólogatni kezdtek.
- Hát jó, akkor még is inkább holnap este induljunk. - egyezett bele Josh, de volt valami furcsa az arckifejezésében, mintha még lenne valami a mondata mögött amit nem akart volna az orrunkra kötni.
- Ó, te jó ég! Akkor rohanok is haza készülődni. - pattant fel Halvér mire felvont szemöldökkel meredtünk rá. - Most mi van? Kell meleg ruha, ceruzák, notesz, fegyver, kötél, és még rengeteg más dolog ami kelleni fog, ha találunk egy új sárkány fajt. - lelkesült fel teljesen, és úgy hadart akár egy daráló.
- Rendben, akkor induljunk haza, és kezdjünk el bepakolni. - nézett rám szigorúan Josh, mire kérdőn Aaronra néztem aki csak megvonta a vállát.
- Szerinted ebbe meg mi ütött? - fordultam Amirához gondolatban, hogy a többiek ne hallják.
- Nem tudom. Lehet, hogy tervez valamit. - válaszolta, és hamarosan a többiek is szedelőzködni kezdtek. Lassan baktattunk vissza a kis házamhoz, és nagyon jó volt ez az esti séta, mert teljesen felfrissültem tőle. Ami viszont azért kár, mert sehogy sem tudtam elaludni, ezért előkerestem egy nagyobb táskát ami a többieknek is van. Azért praktikus ez, mert hozzá lehet kötni a nyereghez, és több rejtett zsebe is van, ha valami értékeset akarnánk benne eldugni. Beletettem néhány ruhát, fegyvert, ceruzát egy füzettel, kötelet, vízzel teli palackot meg még pár dolgot. Aztán eszembe jutott a sziget neve, hogy Fagyos szóval elég hideg lehet ott, ezért eltettem magamnak, még egy nagy szőrös bundát is. Miután végeztem fel alá mászkáltam a házban. Lementem, és begyújtottam a kandallót, majd fel mentem vissza a szobámba ahol a sárkányom próbált éppen aludni csak nem nagyon sikerült neki miattam. Aztán gondolt egyet, és a mancsaival befogta a fülét, a szárnyával meg betakarta a fejét és már el is szundított. - Legalább ő tud aludni. - gondoltam, majd megint lementem a kis nappaliba, de észrevettem egy lépcsőfok felett egy falból kiálló kis fém darabkát. Hozzányúltam, és észrevettem, hogy ez egy kilincs. Oldalra húztam mire kinyílt egy ajtó onnan. Már azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnék fel oda, de hirtelen kopogtattak az ajtómon. Gyorsan visszacsuktam a kis ajtót, és a kilincset visszahajtottam a helyére, majd lesiettem a lépcsőn, és ajtót nyitottam.
- Szia. - jött be Hablaty. - Csak azért jöttem, hogy szóljak tegyél el meleg ruhákat, mert borzalmasan hideg van ott. Asztriddal egyszer jártunk arra, de majdnem megfagytunk, csak a helyiek adtak szerencsére bundával kibélelt kabátokat.
- Én is olyat tettem el. De köszi, hogy szóltál. - mondtam mire biccentett, és az asztalom felé sétált amin néhány rajzom pihent.
- Ezeket te rajzoltad? - mutatott a lapokra, amik sárkányokat ábrázoltak leginkább Amirát, meg egy nyereg rajzot mert fel akartam turbózni a nyergemet.
- Igen, de nem nagy szám.
- Pedig szerintem nagyon szépek. - mondta. - Ezek meg tök jó ötletek a nyereghez. - tette hozzá, majd elkezdtünk beszélgetni azon, hogyan fejleszthetnénk ki a legjobb nyerget.
- Öm, és figyelj csak. - kezdtem bele. - Ezekben a házakban szokott lenni padlás vagy ilyesmi? - kérdeztem.
- Nem nagyon szokott lenni. Általában föld alá vezető titkos ajtók vannak, amiket akkor találtunk ki mikor sárkánytámadások voltak. Oda menekültünk, vagy ott tároltuk az élelmet. De neked is van. - mondta, majd négykézlábra ereszkedett, és elkezdett keresni valamit.
- Te most mit csinálsz? - próbáltam elfojtani a kitörni készülő nevetésemet.
- Á, meg is van. - mondta, majd a lépcső mellett a földből kinyitott egy ajtót.
- Lemegyünk? - kérdeztem. - Persze. - vágta rá, majd elindultunk le a lépcsőn. Vittem a kezemben egy lámpást, mert nagyon sötét volt. Leértünk a pince szerű helységbe, és körülnéztem. Nem volt berendezve, csak egy két fegyvert találtam a sarokban, meg egy hordót.
- Minden pincébe rakunk pár dolgot mikor megépítjük a házat. - válaszolta, majd visszamentünk.
- Mutatok valamit. - mondtam, majd odavezettem a lépcsőhöz, és kinyitottam a falba épített ajtót.
- Másszunk fel. Hátha találunk valami érdekeset. Néha hagynak itt régi könyveket, meg pár cuccot aminek még hasznát lehet venni. - mondta a nyílást nézve.
- Nem semmi házak vannak itt. - mondtam hitetlenkedve csóválva a fejem.
- Gyere már! Vagy félsz? - próbált heccelni, de nem sikerült neki.
- Inkább örülök, hogy van mit felfedezni. - válaszoltam, majd bakot tartott és feltolt a padlásra. Nem volt olyan sötét, mert a deszkák közötti vékony nyíláson néhol bekukucskált egy kis fény. Szemem hozzá szokott a félhomályhoz, és tovább akartam sétálni, de Hablaty felkiáltott.
- Héj, és velem mi lesz? Segíts már. - kapaszkodott fel mire megfogtam a kezét és felhúztam. Elkezdtük felderíteni a helyet, majd megakadt a szemünk valamin.
- Szerinted az mi lehet? - kérdezte miközben összeszűkült szemekkel nézett a hátsó sarokban nyugvó szőrmével betakart dobozra. Elkezdtem fókuszálni, majd a látásom megélesedett, és remekül láttam a sötétben is mint a sárkányok. Az egy láda volt aminek a mintái jól kirajzolódtak, és kacskaringós növényekből álltak. Különböző sárkányok osztálya volt rá festve ezüsttel a sötétbarna színű fára.
- Na mit látsz? - kérdezte türelmetlenül. - Beavatnál engem is, mert tudod nekem nincs sárkányos képességem.
- Jól van na. Egy ezüst mintás doboz, de kicsit rémisztő az a pókhálós sarok.
- Gyere, majd ketten oda megyünk. - mondta, majd egymásba karolva lassan elindultunk. A padló alattunk egy kicsit megnyikordult, mire rémülten kaptuk fel a fejünket. Tovább araszoltunk, majd óvatosan leemeltük a bundát a kis ládáról, és megláttunk egy kis vörös szempárt aminek a tulajdonosára árnyék vetődött. Hátrahőköltünk, és egy apró kiáltás kíséretében elestünk egymás lábában mire kiugrott egy kisegér és cincogva elspurizott mellettünk, majd néztük ahogyan gyorsan kimenekül a házból.
- Most komolyan egy kis egértől féltünk ennyire? - kérdeztem.
- Hát ez is csak a mi formánk lehet. - válaszolta mire elröhögtük magunkat.
Megpróbáltuk kinyitni a ládát, de lakatra volt zárva. Nem akartuk feladni, és egyesével próbálkoztunk újra, míg ki nem merültünk. Még egyszer hozzá nyúltam, és koncentráltam. Próbáltam kifeszegetni tetejét sikertelenül, majd csüggedten támaszkodtam meg a tetején. Ekkor a jelem felvilágított, és egy kis fény csóva jött elő a kezemből ami odakúszott a zárhoz akár mint egy arany fonál, és ekkor kattant a zár. Ijedten kaptam vissza a kezem, de mikor már harmadjára vizsgáltam meg alaposan a csuklóm, tenyerem, kézfejem, és az ujjaimat és nem találtam rajtuk semmi változást vagy valami különöset, kezdtem azt hinni, hogy hallucináltam. Hablaty úgy sem láthatta, hiszen végig a térdére hajtotta a fejét. Óvatosan megbökdöstem, mire rám nézett, én meg a ládára mutattam.
- Ez hogyan történt? - kérdezte csodálkozva.
- Fogalmam sincs. De nyissuk ki. - mondtam, majd lassan megemeltük a tetejét. Könyvek voltak benne amik enyhén dohos szagúak voltak. A legtöbbjük sárkányokról szóltak, de akadt pár gyógynövényes, és fegyveres könyv is. De ahogy kutakodtam az alján megláttam valamit amit gyorsan kivettem, és elrejtettem a kabát alá. Nem akartam megmutatni a többieknek, hogy mi az amíg én sem tudom, és legfőképpen azért mert elég titkosnak tűnt, és NEKEM szólt.
Na mára ennyi volt, és remélem tetszett! Most pedig a harmincadik rész alkalmából feltennék néhány kérdést, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
1, Melyik rész tetszett eddig a legjobban?
2, Milyen részekből szeretnétek többet a történetbe? ( pl.: romantikus, horrorisztikus, kalandos, új sárkányok stb. )
3, Kik a kedvenc szereplőid, és miért?
4, Szerinted ki a legunszimpatikusabb karakter, és miért? ( ha nincs akkor írd azt, hogy nincs )
5, Ki a kedvenc sárkányod a történetben?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)