34.rész A romok fogságában

8, Hányféle anyag van a Jéglidérc tüskéjében?



u, egy


ú, kettő


í, három


- Tudtam, hogy nem stimmel veled valami. - kiáltott fel Josh.

- Akkor meg minek jelentkeztél amikor szavaztunk, hogy jöjjön e velünk vagy sem? - kérdezte unottan Fafej miközben a testvére haját ... ette?

- Mert gondoltam elvezet a házhoz, aztán meg lekopik. - válaszolta ingerülten.

- De legalább a bogyó finom volt. - szólalt meg Kőfej, miközben letörölte kezével a maszatos száját, majd Fafej ruhájába kente. - Héj, te meg mióta eszed a hajam? - kérdezte, majd fintorogva kicsavarta testvére kezéből a nyálas tincset.

- Jól van na, éhes vagyok! - szólt vissza Fafej durcásan.

- Te komolyan megetted azt a bogyót? - nézett Hablaty hüledezve Kőfejre.

- Miért? Csak mert te mérgezettet kaptál attól még én ehetek. - mondta a lány, és a szájába tömte az utolsó falatot.

- Szerintem is jó. - szólalt meg Léna, majd Takonypóc, és Halvér is bólogattak, miközben két oldalt csurgott a szájukból a lila gyümölcslé.

- Te jó ég! Nem vagytok normálisak. - fogta a fejét Hablaty.

- Nyugi, ez nem mérgező. - mondta Takonyóc.

- Honnan tudod? Múltkor is összeettél valami bogyót, és felduzzadt a nyelved.

- Az más ...

- Miben? Hogy nem te szedted, hanem valaki aki meg akar mérgezni minket? - kiabálta dühösen.

- Ez nem mérgező esküszöm. - mondta Alex, majd elvett két szem bogyót és bekapta. - Látjátok?

- De a másik az. Miért akartál minket eltüntetni láb alól? - kérdezte szigorúan Hablaty, úgy hogy én még nem hallottam ilyen határozottan beszélni. Biztos a barátai miatti aggódás hozta ki a sodrából. Eközben Amira megbökdöste a karom, és a tálamba tett néhány gyümölcsöt.

- Ez jó gyümölcs edd meg nyugodtan. - mondta, én meg köszönet képen megöleltem, és  elkezdtem falatozni. Aaronnak is adtam belőle, és Asztrid is megosztozott az övén Hablattyal, így mindenki ehetett.

- Figyeljetek, inkább menjünk aludni mielőtt még több összeesküvés elméleteket szőnétek ellenem. - mondta Alex szem forgatva.

- Miért inkább megfutamodsz? - kérdezte dühödten Josh.

- Nem az én hibám, hogy bele került a bokorba pár rossz szem. - emelte fel védekezésképp a kezét.

- Most komolyan. Szerinted ki hiszi el, hogy egy bokron két színű gyümölcs terem, és hogy az egyik finom a másik mérgező. Akkor inkább hazudtad volna azt, hogy egy másik bokorról szedted, és összekeverted valami másik bogyóval. - felelte Aaron karrba tett kézzel.

- Jó, mindegy. - mondta. - Amúgy sem a barátságotok kell. - morogta az orra alatt, de olyan halkan, hogy csak én hallottam a képességemnek köszönhetően.

Az éjszaka végtelen hosszúnak tűnt a kis hegyi barlangban ahol meghúzódtunk. A többiek néha elbóbiskoltak, volt aki mély álomba merült, de én nem tudtam aludni. Jó, mondjuk erre rásegített Takonypóc horkolása is. Hiába takart be Amira a szárnyával, vagy bújt oda hozzám Aaron megnyugtatás képen, de le sem hunytam a szemem. Tehetetlenül forgolódtam miközben a fejemben nyüzsögtek a gondolatok. Egyszer csak mozgást hallottam valamelyik sarokban, és oda néztem. Koncentráltam, mire kiélesedett a látásom, és a sötétben is remekül tájékozódtam. Alex a barlang szájánál állt, és lassan elindult. Kibújtam Amira szárnya alól, és óvatosan kihúztam Aaron kezéből a kezem, majd gyorsan felkeltem, és hangtalanul utána osontam. Kíváncsi vagyok hová megy vagy mit tervez, de nem tartottam annyira jó ötletnek egyedül elindulni, mert rossz előérzetem volt. De győzött a kíváncsiság, és végig követtem az erdőn, egy patak mentén, majd egy elhagyatott régi omladozó várhoz. Lassan nyikorogva nyitódott ki a vaskapu. Nehezen lehetett lenyomni a kilincsét ami abból is látszott, hogy rendesen neki kellett feszülnie Alexnek. Igazán rá férne egy kis felújítás meg olajozás, de gondolom senki nem használja már, ha ilyen állapotban van a vár. De szerencsére nem csukta be maga után az ajtót, így nem kellett zajt csapnom a bejutással. Egy kisebb folyosón haladtunk el ahol rengeteg kis zug volt, és sok szoba ahol nagyon jól lehetett volna bújócskázni. Aztán átmentünk a trónterembe ahol a függönyök le voltak szaggatva, és lyukasan lógtak le a függönykarnisról. Régi kőből faragott szobrok voltak az ajtónál, de azt már nem lehetett elmondani, hogy mit ábrázoltak, mert sok darab le volt törve belőle, és karmolások nyoma torzította el őket. A padló piszkos, és poros volt, ezért nagyon jól látszódtak a lábnyomok rajta. A terem közepén egy hatalmas királyi asztal volt, amin régi kopott ezüst tányérok, és evőeszközök voltak kelyhekkel amik még árasztották a bor szagát. Az asztalt székek vették körül amiket teljesen beborítottak a pókhálók. A terem végében volt egy díszes trónszék amin bíbor színű párna volt arany szegéllyel. A karfa pókhálós volt, és ahogy közelebb értem egy csontváz kar lógott le róla. Megkerültem a széket, és az akkori uralkodó csontváza ült benne egy koronával a fején, palásttal a hátán, és gyűrűkkel az ujjain nagyméretű ékkövekkel. Majdnem felsikoltottam, de gyorsan befogtam a szám. Ez a hely hátborzongató volt, kirázott a hideg, és éreztem ahogyan libabőrös leszek. Aztán lementünk egy korhadt kissé ingatag lépcsőn aminek pár foka hiányzott, és egy börtön szerű helységbe értünk. A hátsó eldugott részen biztos ott voltak az akkori foglyok csontvázai amikről rohadnak le a húsok, esetleg egyéb kínzóeszközök, de mi szerencsére megálltunk, és nem kellett tovább menni. Alex megfordult, mire én gyorsan elrejtőztem egy hordó mögé. Lépteket halottam amik egyre csak közeledtek, és ismerős alakok tűntek elő a fal árnyékából, majd bezárták maguk mögött a vasrácsot. 

- Hol van? - kérdezte az alak, és most már a hang alapján is teljesen meggyőződtem, hogy Ő az.

- Nem tudom. Úgy láttam, hogy követett. Biztos a várban lehet valahol. - válaszolta kicsit félénken Alex.

- Katonák! Keressétek meg, és nélküle ne merjetek vissza jönni. - hasította ketté a levegőt Dagur hangos üvöltése, majd a kissé megszeppent fiú felé fordult, és egészen közel hajolt hozzá. - Ha miattad elbukik a terv, akkor az új otthonod a vad sárkányokkal teli tömlöc lesz. - suttogta neki, de azért én jól hallottam. Ezután sarkon fordult, és ránk zárta az ajtót. Alex nagyot nyelt, majd háttal neki dőlt a falnak miközben a fejét a vasrácsnak ütögette. Én csendben lapultam a rejtekhelyemen, és nem tudtam eldönteni, hogy elő jöjjek e vagy sem. A kardja nem volt nála csak egy kis tőr, szóval fegyver ügyileg én álltam jobban. De ha leleplezném magam akkor lehet, hogy kiabálna az őröknek és elfognának. Vagy egyáltalán kit akarnak elkapni? Hablatyék közül valakit, vagy engem? De amúgy is csapdában voltam. Nagyon jó tervvel kéne előrukkolnom, hogy megszabaduljak a rácstól, Alextől, meg Dagurtól és az embereitől. Kezdtem megunni a hosszú csöndes várakozást, és első lépésben ki kellett faggatnom a cella társamat. Lassan kibújtam a hordó takarásából, és megközelítettem mikor háttal állt előttem. Kihúztam a tőröm, és a nyakához szegeztem, a másik kezemmel pedig befogtam a száját. Nem akartam, és nem is tudnék ártani senkinek sem, de megfélemlítésül ezt muszáj volt.

- Maradj csöndben, különben nem lesz jó vége! - suttogtam a fülébe, és próbáltam minél ijesztőbben beszélni.

- Nem gondoltam volna, hogy itt vagy. - vigyorgott miután levettem a szájáról a kezem.

- Most pedig válaszolni fogsz néhány kérdésemre. - nyomtam jobban a nyakához a pengét.

- Nyugi. E nélkül is válaszolok, hiszen úgysem menekülhetsz meg innen. - mondta sokat sejtően, és ravaszkás fény csillogott a szemeiben.

- Kit akar Dagur?

- Hát téged.

- Akkor miért akartad elintézni Aaront, meg Hablatyot?

- Féltem, hogy lebuktatnak. Túlságosan gyanakvóan viselkedtek. De amúgy sem szerettem volna embert ölni. Az a bogyó szédülést, ájulást, hasfájást, és hányást okozott volna. Úgy gondoltam, hogy a többiek ott maradnak ápolni őket, addig én meg elvezettelek volna a csapdánkhoz.

- De miért? Miért dolgozol egy ilyen embernek mint Ő? Sőt még meg is kérdőjelezhetném, hogy ember, hiszen úgy viselkedik mint egy szörnyeteg.

- Az unokatesóm. Nem tehetek mást, és amúgy is megszoktam már. Tudod van benne jó is, csak ezt nagyon mélyen ködbe burkolózva elrejtette. Én itt élek, és a kérésére sem akartam az Ádázok szigetére költözni. Csak megígértem neki, hogy ebben az akcióban segítek neki.

- Igen. Talán mindenkiben van valami jó. De neki teljesen elhomályosítja a józan eszét az őrült rögeszméi. - gondolkodtam, de hirtelen kattant valami az agyamban. - Milyen akció? Mit terveztek? - gyanakodtam.

- Nem mondott sokat, csak annyit, hogy el kell fogni téged, mert te bírsz a legnagyobb erővel az Őrzők közül.

- Szerinted mit tervez? - engedtem le a fegyvert tartó kezemet, mire rögtön kapcsolt, és előrántotta az övét. Először csodálkozva néztem, majd szemöldököm felhúzva merészen álltam a farkasszemezést. Előrántottam a kardom, és titokzatosan, mélyen belenéztem a szemébe jelezve, hogy nem ajánlatos kikezdeni velem. Erre inkább visszatette a tőrt a tokjába, és megadóan felemelte a kezét. Én is vissza raktam a kardom a hüvelyébe, amin nem kicsit lepődött meg.

- Remélem nem töröd a fejed a közelharcban, mert akkor inkább előveszem a kardom.

- Miért? Ennyire béna vagy benne? - próbált bosszantani, mire letepertem, rá térdeltem, és hátracsavartam a kezét. Tök jó, hogy ilyet is tudok, pedig nem jártam önvédelemre, se sehova, csak Hibbanton gyakoroltunk harcolni, meg általában a tévében láttam, hogyan kell verekedni. Vizuálisan megjegyeztem sok mozdulatot, de nem hittem volna, hogy gyakorlatban, élőben is menni fog. Még jó, hogy olyan sok akció filmet néztem meg apával, pedig a nagy része nem is nagyon érdekelt.

- Megfelel a válasz?  - kérdeztem vigyorogva, és örömittasan.

- Aha, de most már elengedhetsz. - szólt nyöszörögve. Lemásztam róla, és harcra felkészülten álltam előtte.

- Nem támadlak meg. - közölte nyugodtan. - Fáradt vagyok, meg amúgy sem bántok lányokat.

- Akkor segíthetnél megszökni is.

- Felejtsd el. Amúgy nem tudom, hogy észre vetted e, de én is be vagyok zárva ide.

- Merre lehetne legkönnyebben kijutni a várból? - próbálkoztam tovább, de Ő csak a fejét csóválva sóhajtott. - Kérlek! - szóltam sokkal barátságosabban ami eléggé meglepte.

- Ha kijutnál innen, a hátsó bejáratnál a legbiztonságosabb. Ott csak egy őr áll. Vagy itt az ablakon. - mutatott mögém. Odamentem, és lenéztem, de az ablakon rácsok voltak, és tíz méter magasan voltunk. Szóval ez kilőve.

- Merre van a hátsó kijárat? - kérdeztem hátha van egy kis szerencsém, és elmond pár hasznos infót.