31.rész A könyv, és a potyautasok

5, Kit/Mit kerestek Asztridék mikor először látta meg őket Nimzáj Hibbanton?


a, Hablatyot

b, Pléhpofát

c, Sárkányok könyvét

Most pedig következzen a várva várt folytatás! :)


Egy kis dobozka volt amiben egy könyv pihent, és egy másik nyelven az volt rá írva, hogy Az Őrzők Könyve. Karmazsin piros bőr borítóját arany motívumok ékesítették. De várjunk csak, én miért tudom elolvasni ezt a fura nyelvet?

- El kell mennem WC - re. Mindjárt jövök. - szóltam oda Hablatynak, majd a könyvet a pólóm alá csempészve lesurrantam. Azért ennél jobb kifogást is kitalálhattam volna, de azért remélem nem fog gyanakodni Hablaty. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a földre ülve a könyv fölé görnyedtem.Kinyitottam az első oldalt amin egy sikló sárkány volt. Nem sorrendben, osztály szerint vagy betűrendben voltak leírva a fajok hanem össze vissza éppen úgy ahogyan felfedezték őket. Átlapoztam az egész könyvet, és észre vettem, hogy két részre van felosztva meg egy lapra. Az utolsó lapon le volt írva, hogy négy ilyen könyv van amik Őrzőről Őrzőre szállnak. Más nem tudja kinyitni, és nem érti a nyelvét, mert ebben le van írva minden amit a sárkányokról lehet tudni. Olyan titkok amik nem kerülhetnek rossz kezekbe, mert abból katasztrófa sülne ki, ezért mi őrizzük. Ez egy mágikus könyv hiszen minden tulajdonosa, minden Őrző fel van jegyezve benne. Egy kép róla, meg szöveg a tetteiről ami csak akkor kerül bele, ha tulajdonosa meghal, és az utódjához, a következő Őrzőhöz száll. Az első felében le van jegyezve az összes létező, kihalt, vagy éppen még meg nem született sárkány faj. Ott volt még egy mondat, hogy amelyik sárkány megöl egy Őrzőt annak a faja örökre kihal, de ilyen még szerencsére nem volt hiszen védelmezik egymást. A másodikban információk vannak a különleges fegyverekről, gyógyító növényekről amik a halálos sebet is képesek meggyógyítani, a jelek megfejtéséről, a démoni füstről, a barlangunkról, és még sok más dologról amit nem volt időm elolvasni, mert Hablaty kiabált nekem. Gyorsan beszaladtam a szobámba és egy kép mögé, ott pedig két deszka közé becsúsztattam a könyvem ami így biztonságban el volt rejtve. Visszarohantam, majd Hablaty sietősen felhúzott, és nagyon lapozgatni kezdett egy könyvben. 

- Szerinted ezek milyen fajtájú sárkányok? - bökött két képre.

- Ez egy Gnúvad, az mellett pedig egy Viharszelő. - mondtam, és hozzátettem, hogy ezt egy filmből tudom, majd kielemeztem őket. Nem semmi, hogy én is mondhatok újat sárkányokról Hablatynak, de ha megtanulom a többi titokzatos fajt a könyvemből akkor majd csak úgy pislog, hogy mennyit ismerek. Bár mondjuk nem mondanám el, mert azt már tényleg nem szabadna. Így is elég, hogy tudja, hogy Őrzők vagyunk. Aztán Hablatynak mennie kellett, de nemsokára megint kopogtak, és mikor ajtót nyitottam Josh meg Aaron csörtetett be.

- Remélem elkészültél, mert indulunk. - mondta határozottan Josh, én pedig pislogás nélkül meredtem rá.

- Az az őrült ötlete támadt, hogy most éjjel vágjunk neki az útnak, hogy Hablatyék ne tudjanak velünk jönni. - magyarázta Aaron.

- Miért vagy ennyire ellene, hogy ők is csatlakozzanak? - kérdeztem.

- Nem vagyok ellene, de azért ez mégis csak a mi feladatunk. - válaszolta. - Öt perc múlva találkozunk a főtéren. - tette hozzá Josh, majd kiviharzott a házból.

- Minimum két pulcsit vegyél fel, meg egy jól kibélelt kabátot, mert szörnyen hideg lesz ott. Mindent hó borít, és nagyon ritka mikor nincsen ott fagyás. Az év tizenkét hónapjában állandóan havazik, csak néha marad ki egy egy időszak mikor süt egy kicsit a nap. - mondta Aaron.

- Nyugi, tettem el ruhát meg kabátot is. - válaszoltam, de nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Fogadjunk, hogy nem lesz olyan fagyhalál mint amilyennek a többiek mesélik. - Muszáj ma este indulni? Mindjárt elalszok. - jelentettem ki, majd hanyatt dőltem az ágyamon mert még ülni is alig bírtam. Ekkor megéreztem, hogy kissé besüpped mellettem az ágy, majd pár másodperc múlva Aaron ölelő karjait is az oldalamon.

- Nem vagyok álmos, de így szívesen elaludnék. - suttogta a fülembe, mire szembefordultam vele, és mosolyogva adtam neki egy puszit.

- Na gyere. - fogta meg a kezem, és felhúzott az ágyról. Megakartam fogni a táskámat, hogy kivigyem, de Aaron megelőzött és elvette előlem.

- Egyáltalán nem nehéz. Viszem én. - erősködtem.

- Nem baj. - válaszolta mosolyogva, majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.

Felpakoltunk a sárkányokra, majd csendben elindultunk. Én személy szerint nem igazán rajongtam az ötletért, miszerint induljunk el az éjszaka közepén egy ismeretlen szigetre Hablatyék idegenvezetése nélkül. Repültünk tovább, majd Amira hátára dőlve hason fekve elhelyezkedtem egy kényelmes pozícióba, és lehunyva a szemem próbáltam elaludni.

- Ha leesnék álmomban légyszi kapj el. - szóltam Amirának, aki oda dörgölőzött a nyakánál félig lelógó kezemhez. 

De mielőtt átléphettem volna álomország kapuját hangos szárnycsapások, és két vitatkozó hang ütötte meg a fülem. Felültem a nyeregben és elkezdtem nézelődni hátha megpillantom a hang tulajdonosait.  

- Mi az? - néztek rám furán, csak Aaron értette meg a nézésemből, hogy valami nem stimmel. Hamarosan feltűnt mögöttünk öt sárkány, de rajtam kívül senki sem látta, hogy vannak lovasaik is, mert még elég messze voltak.

- Megérkeztek Hablatyék! - közöltem, mire tágra nyílt szemekkel fordultak felém, majd hátra ahol már majdnem beértek minket.

- Ti meg hogy kerültök ide? - kérdezte Josh Hablatytól, miközben még mindig nem ocsúdott fel a döbbenetből.

- Gondoltam, hogy nem vártok meg minket, ezért este terepszemlét tartottunk és láttuk, hogy most indultatok. - válaszolta a fiú.

- Remek, akkor máskor még a lopakodást is be kell vetnünk. - mormogta az orra alatt Josh.

- Én azért örülök, hogy itt vagytok. - súgtam oda Asztridéknak. 

- Egy csapat vagyunk, nem? - kérdezte Hablaty, mire mosolyogva bólintottam.

- Párszor már próbáltam megszökni előlük például az Éjszigetre ahol azt hittem lesznek Éjfúriák, és nem voltak csak a Számkivetettek csapdája volt, de végül örültem, hogy követtek engem, mert így kimentettek a pácból. - mesélte tovább. - Együtt erősebbek vagyunk, úgyhogy te sem szabadulsz meg tőlünk. - tette hozzá Hablaty.

- Nem is akarok. - nevettem el magam. Aztán szép lassan sikerült elaludnom, és olyan mélyen, hogy az egész utat végig aludtam, ami legalább hét órás volt. Így is arra keltem fel, hogy rettenetesen fázok, és a nagy vacogásban már alig éreztem az ujjaimat.

- Mondtam, hogy nagyon hideg lesz itt. - szállt mellém Aaron egy nagy vastag pulcsit tartva a kezében. Ahogy elvettem meglepődve vettem, észre, hogy ez az én pulcsim amit ott hagytam Hibbanton a többi nem olyan szükséges holmimmal együtt.

- Tudtam, hogy kelleni fog még. - tette hozzá mosolyogva, majd adott egy puszit a jéghideg arcomra. Ránéztem, és a szemében visszatükröződve megláttam magam. Az arcom a szokottnál is fehérebb volt, és a szám pedig lilára fagyva remegett. Felvettem a ruhadarabot, majd előkotortam a nagy bundás kabátom, aminek rögtön fel is tettem szőrmés kapucniját, majd a téli csizma, és a kesztyű következett utána.

- Remélem nem fáztál annyira. Próbáltalak melegen tartani, és az összes belső hőmet a hátamra irányítottam ahol aludtál. Ja, és nem estél le csak kétszer majdnem ledőltél, de én úgy fordultam hogy le ne pottyanj. - mesélte Amira, majd megnyalta az arcom.

- Köszönöm! Te vagy a legjobb sárkány a világon! - öleltem meg szorosan miközben szó szerint ráfagyott a mosoly a fejemre.

- Na készüljetek a leszállásra. Megérkeztünk! - jelentette ki Josh, és Hablaty egyszerre. Komolyan mintha repülőn lettünk volna, ők pedig a pilóták. Összenéztek, majd Josh nem túl barátságosan elfordította a fejét.

- Ne legyél már mérges. Sok mindenben segíthetünk nektek, és ígérem nem fogunk hátráltatni titeket ha ettől félsz. - mondta Hablaty kicsit szerényen, mire Josh egy fújtatás kíséretében megadta magát. 

- Rendben. - válaszolta pár fokkal kedvesebben.

Hablaty meg én nem túl szerencsésen értünk földet, ugyanis mind a ketten izgatottan ugrottunk le a sárkányaink hátáról, míg a többiek megvárták hogy leszálljanak a hátasaik biztonságosan a hóba. Hablaty a földre érkezés után rögtön megcsúszott a jégen, de szerencsére Fogatlan elkapta.

 

 Én pedig nem számítottam arra, hogy az ugrást követően egy nagy hókupac kellős közepében találom magam, ahol épp hogy kilátszott a fejem. A többiek csak térdig süppedtek, miközben nevetve tanulmányoztak engem.

- Ha kiröhögtétek magatokat esetleg segíthetnétek is. - mondtam, mire nagy nehezen ide kászálódtak, és kiástak engem, csak egyedül Takonypóc nem jött aki ég mindig a hasát fogva hahotázott a szinte hóember kinézetemen. Gyorsan leporoltam magamról a még rajtam maradt temérdek havat, majd eszelősen ránéztem a vihogó fiúra. Na majd mindjárt én is ilyen jót fogok szórakozni rajta, mint ő rajtam. - gondoltam, majd egy jókora hógolyót gyúrtam, és egyenesen a nyakába dobtam.

- Ááá, szedjétek ki, szedjétek ki! - kiáltozott, miközben úgy ugrált mint egy bakkecske. Szerencsétlenségére senki sem segített neki, sőt még Asztrid meg is toldotta még egy adag hóval ami ismételten célba talált.

- Hát jó, ha ezt akartátok akkor legyen. - mondta fenyegetőzve Takonypóc, de mi csak szakadtunk a röhögéstől. Felegyenesedett, és kirázta a pólóját ami alól peregve hullottak ki a hógolyó darabkái. Ezután jól belemarkolt a hóba, majd gonoszan vigyorogva elkezdte hajigálni felénk a golyókat. A fák mögé rejtőztünk az egyre sűrűbben érkező lövedékek elől, miközben Asztriddal, és Lénával csupán szemkontaktussal megtárgyaltuk, hogy szép kis hócsatába keveredtünk, pedig éppen egy keresés közepén tartottunk. Mindenki mindenki ellen volt, és még erre rá tett egy lapáttal, hogy a sárkányok is beszálltak a játékba ami miatt néha ki se láttunk a rengeteg hóból. Egyszer csak ott termett előttem Amira, és a szárnyait összezárva a fejem fölé tartotta. Elmosolyodott, és felnézett, mire követtem a tekintetét, de kár volt. Ugyanis a következő másodpercben szét tárta a szárnyait amiből rengeteg hó zúdult rám. Birkóztunk egy ideig, majd egyszer csak megszólalt Asztrid.

- Szerintem hagyjuk abba mielőtt teljesen átáznak a ruháink. - mondta.

- Egyet értek. Amúgy is éppen felfedező expedíción vagyunk. - értettem egyet, de a többiek csak nagy nehezen egyeztek bele. Csak az Ikreknek sajgott a szívük, nekünk meg a fülünk a sok óbégatásuktól.

- Ne már! Játszunk még, pont most kezdtünk bele jönni. - nyafogták felváltva.

- Ha nem fejezitek be, játékból a földön fogjátok találni magatokat. - szólt rájuk fenyegetően Asztrid, de nem nagyon hatotta meg őket, ezért megragadta Fafejet a nyakánál fogva és belenyomta a fejét a hóba.

- Ez király volt még egyszer! - utasította Kőfejet, aki szó nélkül újra csinálta Asztrid mozdulatát.

- Agyfagyás! - jelentette ki Fafej kissé megmerevedett vigyorgó arccal, mire odament Böff és Töff majd elkezdték lehelgetni, mire majdnem lángra kapott a haja. Ezután csendesen baktattak mellettünk ami eléggé ritka számban fordult elő, és csak néha szólaltak meg úgy mint mi is. A sárkányok mind előttünk mentek, és kitaposták előttünk az utat, néha meg belelökték egymást játékosan a hóba. Kivéve persze Amirát, aki egy idő után ezt megunta, és inkább élvezte a táj adottságait. Össze vissza ugrált miközben azt játszotta, hogy eltűnik a szemünk elől a hóba feküdve, hiszen fehér bőrével teljesen beleolvadt a környezetébe.