33.rész Az idegenvezető

7, Mit mesélt Hablaty, hogy mire használták Hibbanton a pincéket?



n, Oda lehetett menekülni sárkánytámadások esetén, és az élelem raktározására.


m, Fegyverek, bundák, szőrmék tárolására.


l, Halottak hamvait tartották ott.



- Kik vagytok ti? - kérdezte valaki aki azt hiszem a katonák vezetője volt, majd rám szegezte a dárdáját, mert én álltam legelöl. De nem féltem, és nem is kellett hátrálnom, mert tábornok megtette helyettem Amira vészjósló közeledtét látva.

- Mi csak látogatóban vagyunk. A Gránit sziget vezetője kért meg minket, hogy hozzunk el néhány holmit a rokonától. - mondta Aaron.

-  Hová valósiak vagytok?

- Hibbant szigetről. Az apám a törzsfő. - szólalt meg Hablaty.

- Rendben. Ismerjük Pléhpofát, és szövetségesek is vagyunk mindkét szigettel, ezért átengedünk titeket. De vigyázzatok a sárkányaitokkal, mert nem mindenki tűri meg őket. - mondta, majd lassanként elmentek kivéve egyet aki oda sétált mellénk. Levette a kapucniját, és egy velünk körülbelül egy idős srác nézett ránk csábos mosollyal. Világos barna, enyhén szőkés árnyalatú kicsit a szemébe lógó haja volt. A szeme szinte már fekete olyan sötét, és komolyan, fürkészve nézett ránk. Kemény bőrmellénye volt és két vállvértje, ami hasonlított a hibbanti emberek öltözködési szokásához. Fekete nadrágját fekete öv tartotta amin egy kardhüvely lógott.

- Sziasztok! Hallottam amit beszéltetek, és szívesen állnék a rendelkezésetekre. Tudom merre van legközelebb az a régi ház. - kacsintott Asztridra, mire a lány felvonta a szemöldökét.

- Egyedül is el boldogulnunk, de köszi, hogy felajánlottad. - mondtam, mire közelebb jött hozzám, és kezet csókolt nekem.

- Egy ilyen szép hölgynek bármikor segítek. - mondta kajánul vigyorogva, miközben én fintorogva töröltem le a kezem.

- Szerintem sem kell a segítséged. - tolta arrébb Aaron, mire Hablaty hevesen bólogatni kezdett, mi meg Asztriddal össze vigyorogtunk. Csak nem féltékenyek a fiúk?

- Akkor szavazzunk! Tegye fel a kezét aki szerint jöjjön ... - kezdte Kőfej.

- Alex. - segítette ki a fiú, miközben az ujjaival idegesen dobolt a combján. Kicsit furán viselkedik, de Aszridot elnézve nem csak én láttam így. Az Ikrek, Léna, Josh, Takonypóc, és persze Halvér is jelentkezett aki nem szeretett volna sokat gyalogolni. Hát akkor leszavaztak minket.

- Úgy látszik megyek, ... - küldött egy puszit Lénának, aki kicsit elpirult, és lekapta a kezét.

- De jó, egy nőcsábásszal van dolgunk. - súgtam nem túl lelkesen Asztridnak.

- Nyugi, ahányszor hozzánk akar érni, annyiszor töröm el az egyik végtagját. - vigyorgott gonoszul. 

- Jó terv, majd segítek! - nevettem fel.

Elindultunk, és folytattuk az utunkat a felfelé vezető kis kacskaringós úton. A kövek a lábunk alatt csúszósak, és jegesek voltak. Odafigyelve haladtunk, de párszor így is sikerült néhányunknak elesnie. Már láttam a kis kunyhó szürke poros oldalát, aminek mentén öt lombos fa húzódott. Egy kettőnek meglátszott az ágain, hogy milyen hóvihar is szokott erre elsöpörni. A ház tetejéről hiányzott néhány cserép, az ajtó fából készült ami már szinte korhadt volt, és volt egy kis ablaka aminek be volt törve az üvege. Már éppen kanyarodtam volna el a házhoz, de Alex rám szólt.

- Nem arra van. A ház a hegy tetején áll. - mondta.

- De hiszen ezt a címet adták meg. - mondtam hitetlenkedve.

- Akkor lehet, hogy elírták. - szólt türelmetlenül.

- Azért megpróbálom hátha nyitja a kulcs a zárat. - indultam volna el, de a csuklómnál megszorított, és vissza rántott.

- Mondom, hogy nem az. Nem érted, hogy arra kell menni! - szólt rám erélyesebben, miközben előre mutatott.

- Ha még egyszer hozzá mersz érni betöröm az orrod. - közölte olyan nyugodtan Aaron, hogy az már félelmetes volt, és maga mellé húzott.

- Nyugi már. - mondta, majd felém fordult. - Ne haragudj, csak rossz napom volt ma. - szabadkozott bűnbánóan, de valahogy nem tudtam hinni neki.

- Inkább induljunk. - mondtam fapofával, és követtem a többieket.

Az út közben sokszor próbált velem beszélgetni Alex, de én unottan csak egy szavas válaszokat adtam: " Aha ", " Igen ", " Klassz ", " Érdekes ". Egyszerűen nem volt kedvem elviselni a társaságát, főleg nem az " izgalmas " sztorijait hallgatni a csatáiról, hogy melyik sebet honnan szerezte, hogy mennyit eddz naponta stb. 

- Na, és milyen a könyv? Sok sárkány van benne? - kérdezte mire azonnal felkaptam a fejem.

- Mi? - kérdeztem csodálkozva.

- Semmi, semmi. Csak izé ... gondolom van valami könyvetek amibe jegyzeteltek - hadart, de rögtön feltűnt, hogy hazudik. Ezután nem nagyon beszéltünk, és kerülte a témát, de engem nem hagyott nyugodni az a kérdés. Biztos vagyok benne, hogy több van emögött és nagyon remélem, hogy nem a könyvemre gondolt. De az nem lehet, hiszen nem tudhat róla. Vagy még is? Ezen gondolkodtam egész úton, de aztán hirtelen megállt előttem Alex, én meg neki mentem és így tovább a többiek is egymásnak.

- Itt pihenjünk meg, még bőven van időnk oda érni, és megmutatnék nektek egy szép helyet. - mondta Alex, majd elindult az erdő közepe felé. Hát nem mondom szörnyen jó ötlet volt ez tőle. Alig tudtunk haladni, és percenként majdnem fel elestünk egy egy fa kiálló gyökerében. Rengeteg bucka volt, és nagyon szűk volt a hely, hogy a sárkányok is jöhessenek velünk ezért ők repülve tették meg az utat. Még Fogatlan is akinek a műfarok szárnyát kifeszítette Hablaty, így könnyedén pajkoskodott felettünk a többi barátjával. Vagy tíz perc elteltével végre oda értünk, de nem tudtam mi a szép itt vagy mit kéne nézni. A többiek is tanácstalanul forgolódtak. Alex elhúzta a fa ágait, és szemünk elé tárult egy ... aprócska piknikező helyhez hasonlító kis tisztás. Egy nagy farönk volt a közepén amire helyet foglaltunk, csakhogy nem fértünk el mind rajta, úgyhogy egymást próbáltuk lelökni. Tulajdonképpen Takonypóc, és Fafej volt az áldozat akik a két szélén ültek, így mi egy csapatként próbáltuk letaszigálni valamelyiket. Aztán Takonypóc csak úgy egyszerűen felállt, mire Fafej eleresztett egy győztes vigyort, majd a karjait összefonva maga előtt peckesen felemelte az állát. Ám a diadala nem sokáig tartott, ugyanis Takonypóc a hátához ment, és nemes egyszerűséggel lerúgta onnan a hóba.

- Héj, ezt még visszakapod! - kiáltott rá Fafej, majd a ruhájáról a fiúra szórta a havat. Aztán egy kis keresgélés után meglátott egy nagyobb lapos, és sima követ amire ráült. Szólni akartam neki, hogy nem ajánlatos, de persze egy két pillanat múlva fel is ugrott.

- Lefagyott a hátsóm. - jelentette ki, mire elröhögtük magunkat, majd helyet foglalt mellettünk egy fatuskón amit a fiúk rejtettek el heccből.

- Várjatok, hozok valami nagyon finomat. Ezen a szigeten különleges, és csak néha terem. - mondta, Alex azzal eltűnt a szemünk elől. Pár perc múlva ismét megjelent, és egy tálka formájúra összehajtogatott lapuleveleket hozott nekünk amiben pár virág alakú bogyó volt. Megnéztük egymásét, és mindenki világos lilát kapott, kivéve Aaront, és Hablatyot akik sötét kéket. Villám Aaron sárkánya megszagolta a kis gyümölcsöt, majd morogva, és fújtatva kilökte azt a gazdája kezéből.

- Mi ütött beléd? - kérdezte felvont szemöldökkel Aaron. Villám próbálta elmagyarázni, majd inkább rám nézett, és elmondta miért tette, mire csodálkozva meredtem rá. Villám várt még egy kicsit, de még mindig nem eszméltem föl, ezért elkezdett lökdösni, de az sem használt. Aztán megunva ezt egy kis villámot lőtt a lábam elé amitől rögtön megugrottam.

- Elmondanád végre nekik is? - kérdezte a sárkány.

- De ez nem lehet. Miért tenné?

- Higgy nekem. A mi szigetünkön is volt ilyen, de már elpusztítottuk, mert sok sárkányt megmérgezte. Nem hagyom, hogy ártson a gazdámnak, meg nektek. - mondta határozottan.

- Az a bogyó mérgező! - löktem ki Hablaty kezéből is aki most akart bekapni egy szemet. Fogatlan odament, és megszagolta, de ő sem volt jó véleménnyel. Fogát kimeresztette, és halálos tekintettel morgott Alexra, mintha azt sugallná, hogyha a haja szála is meggörbül a kis gazdájának akkor ő lesz a rémálmainak okozója.






- Ó, ne haragudjatok! Biztos véletlenül belekeveredett a bokor termései közé. - vágott ártatlan arcot. - Hallottam már olyanról, hogy a bokor termései között akad néhány mérgező is. De szerencsére nem történt semmi baj. - mosolygott, de a szája sarkában észre vettem egy apró fanyar grimaszt ami elárulta, hogy nagyon nem így gondolja. De miért tenne ilyet? Hiszen azért jött velünk, hogy segítsen, és a katonaság is bele egyezett, hogy velünk jöjjön. Vajon tudják, hogy áruló? Vagy lehet, hogy csupán ez egy véletlen baleset? De miért pont Aaront, meg Hablatyot szemelte ki? Van valami célja, vagy egyszerűen csak egy őrült, pszichopata? Nem tudom, de jobb elővigyázatosnak lenni, és én a magam részéről nem igazán bízom benne. Megpróbálom nyitva tartani a szemem hátha egy idő után válaszokat is kapok a kérdéseimre.