30.rész A titokzatos padlás. Meg pince is?

Sziasztok!

Ma három kérdést fogok feltenni a játékhoz a következő részeknél pedig kettőt, hogy jobban haladjunk vele, de a rész végén lenne pár kérdésem a bloghoz kapcsolódóan. Remélem válaszoltok majd rá! :)

2, Hol találkoztam először Szikrával?

b, folyóparton

n, tisztáson

f, erdőben


3, Milyen színű szeme van Tépőfognak?

e, fekete

i, barna

c, sárga


4, Kit mentett ki Amira a tornádóból?

é, a húgát Holdfényt

e, engem Nimzájt

i, Hurrikánt


Most pedig következzen a folytatás! Jó olvasást!

- Hát, akkor adódott egy aprócska baleset. - kezdett bele a történetbe Léna. - A sárkányom gyomrát felkavarta valami, és véletlenül rám hányt, és még utána le is savazta a ruhámat ami kis híján leégett rólam. Ezért elmentem lemosdani egy közeli patakhoz, és átcseréltem a ruhámat. Még szerencse, hogy vittem magammal váltó ruhát. - mondta.

- Héj, figyeljetek megérkeztünk! - kiáltottam mikor a felhők takarásából előtűnt Hibbant sziget. Örömmel szálltunk le, és elindultunk haza összepakolni, mert holnap este készültünk felderíteni az elhagyatott házat. Beléptem a küszöbön, és rögtön megütött a kis hibbanti házam jellegzetes szaga ami leginkább a fa, a tűz füstje, és a növények illatából vegyült össze. Levágtam magam az ágyamra, és nagyokat lélegezve próbáltam kipihenni magam. Élveztem a nyugtató csendet, amibe néhány beszélgetés foszlány, és sárkány hangok is kerültek a ház falain túlról. Elgondolkoztam, hogy mennyire megváltoztak a napjaim amióta a legtöbb időmet Hablatyékkal, az Őrzőkkel, meg a sárkányokkal töltöm.  Olyan sok mindent átéltem velük, és még elképzelni sem tudom mennyi minden vár még ránk. Megéreztem a halál félelmet mikor le akart rám csapni Dagur, a szerelmet mikor megismertem Aaront,a barátaimat akik mindig ki állnak mellettem, és a sárkányokat akik az életük árán is megvédenének minket. Több kalandban volt részem itt egy hét alatt mint a fél életemben otthon. Hiányzik az is, de bele gondolva, hogy bármikor haza mehetek, és eltölthetek egy nyugodt délutánt a mamámmal teázgatva, a testvéremmel játszva, és a szüleimmel kirándulva szép lassan elkezdtem megnyugodni. Jól esett egy kis pihenés, de sajnos nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban valakik berontottak a házba szinte kiszedve az ajtót a falból, majd rám vetették magukat és össze nyalogattak.

- Nimzáj! Végre, hogy megjöttél! - üdvözölt a két másik kedves sárkány barátom Hurrikán, és Szikra. Megsimogattam őket, majd ahogy leszálltak rólam megint magamon találtam valakit, aki először megölelt, majd jól vállon ütött.

- Jó, hogy itt vagy! Hová tűntetek? - kérdezte Asztrid.

- Ezt, majd inkább elmondom ha a többiek is itt lesznek, mert elég hosszú lenne egyesével elmesélni. - válaszoltam, mire megjelentek a többiek is.

- Itt vagyunk! Már kezdhetitek is a beszámolót. - szólalt meg Hablaty, mire elmeséltük az egész történetet onnantól kezdve, hogy elindultunk, és végig amíg vissza nem értünk. Ez mostantól a mi, a sárkánylovasok titka marad, hiszen Hablatyékon kívül senki sem tudja, hogy mi vagyunk az Őrzők. Ja persze még Dagur. Hogy is felejthettem el?

- Megnézhetem a címet? - kérdezte Hablaty, mire odanyújtottam neki a papírcetlit. Eközben odaült mögém Aaron, és hátulról átölelte a derekam én meg a mellkasára dőlve hozzá bújtam. Hablaty elgondolkodva tanulmányozta a kezében lévő kis papír darabkát, majd hirtelen megvilágosodott az arca és továbbadta Asztridnak.

- Ez nem az a ... ? - kérdezte Asztrid.

- De igen. - bólogatott Hablaty.

- A Nyaktörőlábnál jobbra. 

- Annál a hatalmas sziklánál pedig balra. - mosolyogtak össze, majd vidáman összepacsiztak.

- Ööö, velünk is megosztanátok, hogy miről van szó? - kérdeztem, de közben figyeltem, hogy milyen aranyosak ahogyan egymás kezét fogva közelebb csúsznak egymáshoz.






 - A Fagyos szigetről beszélünk. Ott lehet valahol a ház. - magyarázta Hablaty, miközben Asztriddal titkosan összenéztünk.

- Oké, akkor este mehetünk is. - állt fel Josh.

- De nem holnap megyünk? - kérdeztem.

- Héj, és minket nem akartok vinni? - kérdezte Takonypóc.

- Elég ha csak mi megyünk. Ne keltsünk nagy feltűnést egy csoporttal. 

- Pedig a segítségünkre lehetnének. - mondtam, mire Asztridék hevesen bólogatni kezdtek.

- Hát jó, akkor még is inkább holnap este induljunk. - egyezett bele Josh, de volt valami furcsa az arckifejezésében, mintha még lenne valami a mondata mögött amit nem akart volna az orrunkra kötni.

- Ó, te jó ég! Akkor rohanok is haza készülődni. - pattant fel Halvér mire felvont szemöldökkel meredtünk rá. - Most mi van? Kell meleg ruha, ceruzák, notesz, fegyver, kötél, és még rengeteg más dolog ami kelleni fog, ha találunk egy új sárkány fajt. - lelkesült fel teljesen, és úgy hadart akár egy daráló.

- Rendben, akkor induljunk haza, és kezdjünk el bepakolni. - nézett rám szigorúan Josh, mire kérdőn Aaronra néztem aki csak megvonta a vállát.

- Szerinted ebbe meg mi ütött? - fordultam Amirához gondolatban, hogy a többiek ne hallják.

- Nem tudom. Lehet, hogy tervez valamit. - válaszolta, és hamarosan a többiek is szedelőzködni kezdtek. Lassan baktattunk vissza a kis házamhoz, és nagyon jó volt ez az esti séta, mert teljesen felfrissültem tőle. Ami viszont azért kár, mert sehogy sem tudtam elaludni, ezért előkerestem egy nagyobb táskát ami a többieknek is van. Azért praktikus ez, mert hozzá lehet kötni a nyereghez, és több rejtett zsebe is van, ha valami értékeset akarnánk benne eldugni. Beletettem néhány ruhát, fegyvert, ceruzát egy füzettel, kötelet, vízzel teli palackot meg még pár dolgot. Aztán eszembe jutott a sziget neve, hogy Fagyos szóval elég hideg lehet ott, ezért eltettem magamnak, még egy nagy szőrös bundát is. Miután végeztem fel alá mászkáltam a házban. Lementem, és begyújtottam a kandallót, majd fel mentem vissza a szobámba ahol a sárkányom próbált éppen aludni csak nem nagyon sikerült neki miattam. Aztán gondolt egyet, és a mancsaival befogta a fülét,  a szárnyával meg betakarta a fejét és már el is szundított. - Legalább ő tud aludni. - gondoltam, majd megint lementem a kis nappaliba, de észrevettem egy lépcsőfok felett egy falból kiálló kis fém darabkát. Hozzányúltam, és észrevettem, hogy ez egy kilincs. Oldalra húztam mire kinyílt egy ajtó onnan. Már azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnék fel oda, de hirtelen kopogtattak az ajtómon. Gyorsan visszacsuktam a kis ajtót, és a kilincset visszahajtottam a helyére, majd lesiettem a lépcsőn, és ajtót nyitottam.

- Szia. - jött be Hablaty. - Csak azért jöttem, hogy szóljak tegyél el meleg ruhákat, mert borzalmasan hideg van ott. Asztriddal egyszer jártunk arra, de majdnem megfagytunk, csak a helyiek adtak szerencsére bundával kibélelt kabátokat.

- Én is olyat tettem el. De köszi, hogy szóltál. - mondtam mire biccentett, és az asztalom felé sétált amin néhány rajzom pihent.

- Ezeket te rajzoltad? - mutatott a lapokra, amik sárkányokat ábrázoltak leginkább Amirát, meg egy nyereg rajzot mert fel akartam turbózni a nyergemet. 

- Igen, de nem nagy szám.

- Pedig szerintem nagyon szépek. - mondta. - Ezek meg tök jó ötletek a nyereghez. - tette hozzá, majd elkezdtünk beszélgetni azon, hogyan fejleszthetnénk ki a legjobb nyerget.

- Öm, és figyelj csak. - kezdtem bele. - Ezekben a házakban szokott lenni padlás vagy ilyesmi? - kérdeztem.

- Nem nagyon szokott lenni. Általában föld alá vezető titkos ajtók vannak, amiket akkor találtunk ki mikor sárkánytámadások voltak. Oda menekültünk, vagy ott tároltuk az élelmet. De neked is van. - mondta, majd négykézlábra ereszkedett, és elkezdett keresni valamit.

- Te most mit csinálsz? - próbáltam elfojtani a kitörni készülő nevetésemet.

- Á, meg is van. - mondta, majd a lépcső mellett a földből kinyitott egy ajtót.

- Lemegyünk? - kérdeztem. - Persze. - vágta rá, majd elindultunk le a lépcsőn. Vittem a kezemben egy lámpást, mert nagyon sötét volt. Leértünk a pince szerű helységbe, és körülnéztem. Nem volt berendezve, csak egy két fegyvert találtam a sarokban, meg egy hordót.

- Minden pincébe rakunk pár dolgot mikor megépítjük a házat. - válaszolta, majd visszamentünk.

- Mutatok valamit. - mondtam, majd odavezettem a lépcsőhöz, és kinyitottam a falba épített ajtót.

- Másszunk fel. Hátha találunk valami érdekeset. Néha hagynak itt régi könyveket, meg pár cuccot aminek még hasznát lehet venni. - mondta a nyílást nézve.

- Nem semmi házak vannak itt. - mondtam hitetlenkedve csóválva a fejem.

- Gyere már! Vagy félsz? - próbált heccelni, de nem sikerült neki.

- Inkább örülök, hogy van mit felfedezni. - válaszoltam, majd bakot tartott és feltolt a padlásra. Nem volt olyan sötét, mert a deszkák közötti vékony nyíláson néhol bekukucskált egy kis fény. Szemem hozzá szokott a félhomályhoz, és tovább akartam sétálni, de Hablaty felkiáltott.

- Héj, és velem mi lesz? Segíts már. - kapaszkodott fel mire megfogtam a kezét és felhúztam. Elkezdtük felderíteni a helyet, majd megakadt a szemünk valamin.

- Szerinted az mi lehet? - kérdezte miközben összeszűkült szemekkel nézett a hátsó sarokban nyugvó szőrmével betakart dobozra. Elkezdtem fókuszálni, majd a látásom megélesedett, és remekül láttam a sötétben is mint a sárkányok. Az egy láda volt aminek a mintái jól kirajzolódtak, és kacskaringós növényekből álltak. Különböző sárkányok osztálya volt rá festve ezüsttel a sötétbarna színű fára.

- Na mit látsz? - kérdezte türelmetlenül. - Beavatnál engem is, mert tudod nekem nincs sárkányos képességem. 

- Jól van na. Egy ezüst mintás doboz, de kicsit rémisztő az a pókhálós sarok.

- Gyere, majd ketten oda megyünk. - mondta, majd egymásba karolva lassan elindultunk. A padló alattunk egy kicsit megnyikordult, mire rémülten kaptuk fel a fejünket. Tovább araszoltunk, majd óvatosan leemeltük a bundát a kis ládáról, és megláttunk egy kis vörös szempárt aminek a tulajdonosára árnyék vetődött. Hátrahőköltünk, és egy apró kiáltás kíséretében elestünk egymás lábában mire kiugrott egy kisegér és cincogva elspurizott mellettünk, majd néztük ahogyan gyorsan kimenekül a házból.

- Most komolyan egy kis egértől féltünk ennyire? - kérdeztem.

- Hát ez is csak a mi formánk lehet. - válaszolta mire elröhögtük magunkat. 

Megpróbáltuk kinyitni a ládát, de lakatra volt zárva. Nem akartuk feladni, és egyesével próbálkoztunk újra, míg ki nem merültünk. Még egyszer hozzá nyúltam, és koncentráltam. Próbáltam kifeszegetni tetejét sikertelenül, majd csüggedten támaszkodtam meg a tetején. Ekkor a jelem felvilágított, és egy kis fény csóva jött elő a kezemből ami odakúszott a zárhoz akár mint egy arany fonál, és ekkor kattant a zár. Ijedten kaptam vissza a kezem, de mikor már harmadjára vizsgáltam meg alaposan a csuklóm, tenyerem, kézfejem, és az ujjaimat és nem találtam rajtuk semmi változást vagy valami különöset, kezdtem azt hinni, hogy hallucináltam. Hablaty úgy sem láthatta, hiszen végig a térdére hajtotta a fejét. Óvatosan megbökdöstem, mire rám nézett, én meg a ládára mutattam.

- Ez hogyan történt? - kérdezte csodálkozva.

- Fogalmam sincs. De nyissuk ki. - mondtam, majd lassan megemeltük a tetejét. Könyvek voltak benne amik enyhén dohos szagúak voltak. A legtöbbjük sárkányokról szóltak, de akadt pár gyógynövényes, és fegyveres könyv is. De ahogy kutakodtam az alján megláttam valamit amit gyorsan kivettem, és elrejtettem a kabát alá. Nem akartam megmutatni a többieknek, hogy mi az amíg én sem tudom, és legfőképpen azért mert elég titkosnak tűnt, és NEKEM szólt.

Na mára ennyi volt, és remélem tetszett! Most pedig a harmincadik rész alkalmából feltennék néhány kérdést, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

1, Melyik rész tetszett eddig a legjobban?

2, Milyen részekből szeretnétek többet a történetbe? ( pl.: romantikus, horrorisztikus, kalandos, új sárkányok stb. )

3, Kik a kedvenc szereplőid, és miért?

4, Szerinted ki a legunszimpatikusabb karakter, és miért? ( ha nincs akkor írd azt, hogy nincs )

5, Ki a kedvenc sárkányod a történetben?