29.rész Egy érdekes nap + játék!

Sziasztok!

Megérkeztem újult erővel, egy résszel, meg egy meglepivel. Úgy gondoltam csinálhatnék játékokat amiknek különböző nyereményei lesznek. Ezeknek a gyakorisága főleg tőletek függ, hogy szeretitek e őket, szóval örülnék a visszajelzéseknek. A mostani egy olyan játék lesz aminek a nyertese bepillanthat a kulisszák mögé. Feltehet egy kérdést amire válaszolni fogok, de ebben a fordulóban csakis az aki hibátlanul teljesít. Aki ügyesen kérdez megtudhat valami kis szaftos információt a következő részekből. A játék lényege az, hogy felteszek kérdéseket és lesznek választható lehetőségek. A jó megoldás betűjelét írjátok fel magatoknak. Minden résznél lesz majd egy kérdés, és a játék végén kijön majd egy szó. Ja és a betűk nem sorrendben lesznek szóval a betűkből kell majd kiraknotok a szót.  A játék befejeztével írjátok meg kommentben vagy hangouts - on a végeredményt. Mindenkinek sok sikert. :)

1, Melyik jel az Aaroné?

a, A Strike osztály jele nyílvesszőkkel, és madártollakkal körülvéve.

f, A Strike osztály jele kardokkal, és pengékkel körülvéve.

g, A Strike osztály jele amit keresztben kardok, meg szekercék szúrnak át.


A 30. résznél pedig nem a játékot fogom fojtatni hanem felteszek a bloghoz kapcsolódó kérdéseket pl.: Melyik a kedvenc karaktered? Remélem majd válaszoltok rá, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Most pedig következzen a 29. rész. Remélem tetszeni fog!


Futottam előre, és nem érdekelt, hogy mindannyian utánam kiabálnak, és még Josh gúnyos megjegyzéseit is elengedtem a fülem mellett. Csak egy cél lebegett a szemem előtt, méghozzá az, hogy véget vessek ennek az értelmetlen harcnak.

- Állj! - kiáltottam, és a sárkány meg az ember közé álltam.

Lassan kinyújtottam a kezem, és megérintettem a sárkányt, majd nyugtatóan elkezdtem simogatni, miközben kiszabadítottam a gyermeket a karmai közül. A kisfiú megszeppenve nézett rám, és görcsösen szorongatta a kezem. Biztatóan rá mosolyogtam, majd odavezettem az anyukájához, aki könnyes szemmel nagyot megkönnyebbülten sóhajtva ölelte magához a gyermekét, majd hálás pillantásokkal nézett felém. Gyorsan vissza siettem a csatatérre, majd próbáltam elmagyarázni az embereknek, hogy nem kell harcolniuk a sárkányokkal, mert ők békés lények is tudnak lenni, a barátaink akik megvédenek minket. Nem akartam, hogy még több ember, vagy sárkány sérüljön meg. De szinte minden szavam a semmibe veszett. Nem hallgattak meg és hülyének néztek. Egyre jobban kezdtem megelégelni a helyzetet, és felugrottam Amira hátára, és egy magas háztetőre szálltunk. 

- Most lőj! - adtam ki az utasítást, mire egy plazma bomba repült egy éppen üres tér felé. 

A nagy robbanás miatt mindenki felfigyelt, de a sárkányok csak akkor igazán mikor elhagyta Amira torkát egy fület hasogató üvöltés. Egyszerre összpontosítottam mindegyik sárkányra, miközben a jelem skarlátvörös, és aranysárga színben ragyogott. Lassan oda jöttek hozzánk, és meghajoltak előttünk, majd egyként megszólaltak.

- Parancsolj úrnőnk! - mondták mire hatalmas tapsvihar törte meg a körülöttünk lévő csendet.

- Ez az! Most hogy megtörték a sárkányok hatalmát végre száműzhetjük őket a szigetünkről! - harsogták az emberek.

- Miért kéne elküldeni őket innen? - kérdeztem.

- Engedelmeddel én elmondanám az összetűzésünk okát. - lépett előre egy világos kék Sikló akinek az ég felé merevedő élénk sárga tüskéi visszasimultak a pikkelyekkel borított bőréhez.

- Azt megköszönném.  - válaszoltam mire hozzá kezdett a mesélésbe.

- Egy héttel ezelőtt az emberek gyilkosnak, és tolvajnak kezdtek el minket hívni, pedig mi nem tettünk semmi rosszat. Megtámadtak minket, és ezzel elkezdődött a harc. Irtani kezdtek minket, és elüldözni a szigetről, de mi nem mehetünk még el mert a fiókáink túl kicsik a repüléshez. - mesélte el.

- Miért támadtátok meg őket? - fordultam a falu lakóihoz.

- Tisztára olyan mintha bíróságon lennénk. - szólt közbe valaki, mire oda fordultam a hang irányába, és meg láttam Josht az első sorban a többiekkel. A következő pillanatban viszont oldalba könyökölte Léna, mire megadóan felemelte a kezét.

- Az egyik sárkány elrabolta a törzsfőnökünket, és lehet, hogy meg is ölte mert meg találtuk a sisakját véresen. Egy sárkány meg kifosztotta az élelmiszer raktárunkat, és elvitt egy gyereket. Ezért küzdünk ezekkel a lényekkel. - válaszolta egy szőke hajú és szakállas férfi. 

- Nem raboltak el. - szállt le valaki egy Prémvadász hátáról.





- Én vagyok a törzsfő, és a sárkányom elvitt biztonságba, mert a legenda amiről olvastam igaz. - mondta, mire a nép sugdolózva morajlott fel, miközben csodálkozás, és öröm keveredett az arcukon.

- Miről beszél? - kérdeztem, miközben közelebb jöttek a barátaim is, és figyelmesen hallgatták a beszámolót.

- A legenda szerint ezer évente születik egy fekete kicsi sárkány vörös szemekkel, és a teste ködben úszik. Ezeknek démoni varázserejük van, és el kell pusztítani őket az Őrzőknek.

- Meg kell ölnünk egy sárkányt? - kérdezte Léna.

- Nem teljesen. Csak az erejét kell kiölni belőle.

- Ezt hogy érti? - kérdezte Aaron miközben védelmezően átkarolt engem.

- Á, biztosan csak megbolondult az öreg. - mondta alig hallhatóan Josh, de mi nem is foglalkoztunk vele, csak lepisszegtük. 

- Lehetőleg ne most poénkodj. - szólt rá halkan Léna, mire én is helyeslően bólintottam egyet.

- Szóval nem kell megölni teljesen csak a gonosz erőt kell kiűzni belőle. A sárkány életben marad, csak a démoni varázslat semmisül meg. De viszont utána aludni fog pár napot, majd ha felkel nektek kell jóra nevelni őt. Van egy szürke színű pont a háta közepén a szíve fölött. Oda kell beszúrnotok egy tőrt, de a fegyver pengéjére rá kell égetni az Őrzők jelét.

- Mi az a jel? - kérdeztem.

- Azt csak is ti tudhatjátok. - nézett jelentőségteljesen négyünkre. - De ne aggódjatok. A sárkány még nem kelt ki, és van időtök felkészülni. Egy fekete füst fog kirobbanni a tojásból mikor a fióka áttöri a héját.

- Értem, és mit lehet tudni még erről a sárkány fajtáról? - érdeklődtem.

- A neve Árnydémon. Bármilyen fajtájú lehet. Egy tojásban megjelenik a füst ami megszállja a fiókát, és így lesz belőle Árnydémon. Ezeknek a varázsereje az, hogy a füst segítségével meg tud szállni bármilyen élőlényt. - válaszolta.

- Honnan tud ennyi mindent? - kérdezte Josh.

- Amíg távol voltam elmentem egy régi rokonom romos házához. Ő is Őrző volt, de már sajnos nem él. A szobájában az egyik könyvespolcon találtam meg azt a könyvet amiben leírja ezeket. De úgy tudom van egy rejtett polc is ahol még lehetnek ilyen könyvek. Keressétek meg, és védjetek meg minket. - mondta, majd leírta a címet, és oda adta a házhoz való kulcsot. Elköszöntünk, majd elindultunk haza Hibbant szigetre. Az út viszonylag kellemesen telt, csak kicsit frusztrált volt a hangulat, és hullacsönd volt mindenütt. Nem kellett hozzá sok idő, és már be is sötétedett, csak a hold fénye világította nekünk az utat. Ezen kívül teljesen rábíztuk magunkat a sárkányainkra, hogy ők vigyenek haza minket, mert ők, még a sötét, felhős égen is remekül tájékozódtak. Már vagy egy órája repültünk, de mindenki síri csendben volt ami kezdett eléggé idegesíteni, főleg hogy így olyan hangokat lehetett hallani amit nagyon nem akart volna az ember. Sötétkék felhők imbolyogtak felettünk miközben recsegtek az ágak, néhol elő bukkant egy egy huhogó bagoly, és néhány fekete árnyék surrant el a fák között. Sárkányok suhantak el az égen, és ordító, vonyító hangokat is lehetett hallani amitől kirázott a hideg.

- Nem lenne kedvetek inkább beszélgetni? - kérdeztem.

- Támogatom az ötletet! Egy kis figyelem elterelés egész jól jönne. - bólogatott Léna.

- Na mi van betojik. Megrémít titeket egy kis éjszakai repülés? - kérdezte Josh, mire úgy néztünk rá mint akik mindjárt jó erősen kupán vágják.

- Nyugi már, csak vicceltem. Én is kezdek unatkozni, szóval tényleg csinálhatnánk valamit. Mit szólnátok a felelsz vagy merszhez? - kérdezte Josh.

- Oké! Aki meg nem csinálja meg a feladatot, vagy nem válaszol a kérdésre azt megszívatjuk. - ajánlotta Aaron

- Rendben, akkor kezdjük. - mondtuk egyszerre.

- Jó, akkor mondjuk Nimzáj. - vigyorgott rám Josh. - Felelsz vagy mersz?

- Merek. - válaszoltam.

- Oké, akkor ugorj be a tengerbe.

- Ennyi az egész? Ezt bármikor megcsinálom. - készültem levetni magam Amira hátáról, de mikor lenéztem ijedten másztam vissza a nyeregbe. A tengernek ez a része nyüzsgött a cápáktól. Néha a víz fölé csaptak az uszonyukkal, vagy a fejüket dugták ki a vízből.

- Na nem ugrasz? - húzta mosolyra a száját pimaszul Josh.

- Megőrültél? Persze, hogy nem. Akkor essünk túl a szívatáson. - mondtam mire egy marék gilisztát szórt a nyakamba. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte, de két percig ott kellett hagynom őket. Nem volt velük semmi bajom, de kissé undorodva húztam el a szám mikor megéreztem tekergőző, kicsit nyálkás testüket a hátamon. Mikor letelt az idő gyorsan kiszórtam őket a pólómból, majd Josh felé fordultam.

- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem.

- Merek. - nézett rám merészen.

- Akkor öltözz nőnek három napig. - mondtam össze pacsizva Lénával.

- Ne már. - nevetett, de mikor látta rajtam, hogy komolyan gondolom rögtön elkomorodott.

- Ahj, rendben. De honnan szerzek ruhát? - kérdezte mire Lénával vigyorogva össze néztünk. 

Pár percen belül kerítettünk is neki egy csinos gyöngyökkel kirakott felsőt, fodros szoknyát. Léna pedig elő kotort egy szőke parókát, és egy smink készletet, mintha tudta volna hogy majd kelleni fognak.

- Hát na, jók a megérzéseim. - mondta a döbbent arc kifejezésünket látva.

Megvártuk míg elkészül teljesen teljesen, és mikor ránéztünk szakadtunk a röhögéstől, vagy inkább fuldoklottunk.

- Ennyire gyönyörű vagyok? - kérdezte Josh elvékonyított hangon szempillát rezegtetve.

- El sem hiszed mennyire. - nevetett Aaron.

- Hát akkor te jössz. - mondta Aaronnak. Felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Csókold végig az összes lányt a szigeten. - mondta, mire Aaron rám nézett, és azonnal rá is vágta a válaszát.

- Felejtsd el. Nem csinálom meg. - mondta

- Tudtam! - kiáltotta, majd jól megdobálta Aaront tejszínhabos sütikkel.

- Tudtam, hogy nem fogod megcsinálni, csak azért mondtam, hogy meg tehessem ezt, mert a kiránduláson " véletlenül " fejen találtál egy almás pitével. - mondta leginkább Aaronnak, és nekem intézve a szavait.

- Akkor Léna felelsz vagy mersz? - kérdezte Aaron.

- Eddig mindenki mert, úgyhogy én felelek.

- Miért futottál el olyan hirtelen a kiránduláson?

- Tényleg az engem is érdekelne. - vágott közbe Josh.

- Milyen kirándulás? - kapkodtam a fejem a jelenlévők között.

- Semmi különös, csak mikor még nem ismertünk téged az előtt pár héttel elmentünk egy szigetre kirándulni, és tanulmányozni a vad sárkányokat, a viselkedésüket, és az életüket. Csak az egyik túrán Léna elfutott, és több mint fél óra múlva jött vissza. - mondták el nagyjából a történetet.

- Utána találkoztunk veled, de mondjuk mi is csak egy hónapja ismerjük egymást. - mondta Léna.

- Ne is próbálj terelni. Halljuk. - mondta Josh mire Léna megadóan bólintott.