28.rész A sárkány támadás

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást, de egy hétig nem tudok majd részt hozni, mert nyaralni megyünk. De annyit elárulok a következő részekről, hogy rengeteg izgalmas kalandba keveredünk, új, ismeretlen fajta sárkányokkal, és egy megmérettetéssel aminek nem várt következményei lesznek. Remélem felcsigáztalak vele titeket. Addig is jó olvasást! :)

- Ti is Őrzők vagytok? - kérdeztem mikor oda jöttek hozzám.

- Igen. Mi a neved? - kérdezte Josh, majd megragadta a csuklómat amit jól szemügyre vett.

- Nimzáj. - válaszoltam, bár nem tudom minek kérdezte, hiszen Aaron már mesélt nekik rólam.

- Homályos ez a jel. Miért ilyen? - kérdezte Léna.

- Mert csak az láthatja akinek megengedem, és titeket nem ismerlek. - húztam vissza a kezem.

- Bennünk megbízhatsz. Mi is Őrzők vagyunk, és a jó oldalon állunk. Ezt be is bizonyítom. - mondta Léna, majd megfogta a kezem, mire a jeleink felragyogtak.

Josh is odajött, majd a kezünket megfogva csatlakozott a körhöz.

- Te is tudod, hogy a jel csak akkor világít, ha az Őrzők egy oldalon állnak és barátok. Mi megbízunk benned, és ezért is jöttünk, hogy együtt megszelídítsük a sárkányokat, hiszen valami oknál fogva megtámadtak egy szigetet. Együtt kell ezt végre hajtanunk, egy csapat vagyunk. - mondták felváltva.

- Rendben. - bólintottam, majd felemeltem a kezem megmutatva a jelem.

- Hű, nagyon erős jel lehet. - mondta ámulva Léna. - De még meg kell tanulnod használni, hogy tudd irányítani a sárkányokat.

- Igen, tudom. - válaszoltam.

- Akkor indulhatunk? - vágott közbe Aaron.

- Nem te mondtad, hogy ne menjünk este? - kérdezte felvont szemöldökkel Léna.

- De, viszont fontos ok miatt néha lehet kivételt tenni. - vágta ki magát Aaron.

- Nektek milyen a jeletek? - kérdeztem, mire egyesével megmutatták.

Lénának ugyanúgy Strike osztály jele, amit két nyíl vessző szelt keresztbe. A nyilak végét pedig madár tollak díszítették.

- Ez a jó célzás, a bátorság jele. A tollak pedig az egyensúlyé. - mondta Léna.

Joshnak pedig egy Strike osztály jel volt, és az éjfúriának a farkánál volt egy nagy lapu levél ami betakarta halványan a fél éjfúriát. A levél közepénél pedig egy díszes szekerce hatolt át.

- Ez a lopakodás, és a jó fegyverforgatás jele. - mondta Josh.- Már csak az a kérdés, hogy a tiéd mi. - tette hozzá a jelemre mutatva.

Igazából szavakkal én sem tudtam volna elmondani mit jelent, de belül éreztem, hogy mire vagyok képes vele. De majd ezt úgyis megtapasztalom.

- Amúgy milyen sárkányokról beszéltetek? - kérdeztem vissza térve az eredeti témához.

- A szigetünket megtámadták a sárkányok. Amíg mi otthon voltunk, addig békében éltek az emberekkel, de most valami oknál fogva megtámadták a szigetet. Oda megyünk most veletek kideríteni, hogy mi történt. - válaszolta Léna. De közben valamit suttogott Josh a fülébe.

* Josh szemszöge *

- Nem kéne mindent az orrára kötni. Lehet, hogy magunkkal sem kéne vinni Őt, hiszen még a jelét sem tudja használni. - suttogtam Léna fülébe.

- Ezen már túl vagyunk. A barátunk, a társunk és megbízhatunk benne. Amúgy is együtt van Aaronnal, Ő meg nem hagyná itt egyedül. Miért kell állandóan ilyen bizalmatlannak lenned mások iránt? Már lassan olyan vagy mint egy antiszociális. - mondta kissé szemrehányóan Léna.

- Nem vagyok az, csak nem igazán bízok meg benne. Lehet, hogy nem ártana senkinek, de hátráltatna minket. - válaszoltam.

- Honnan tudod? Hisz nem is ismered. - vitatkozott tovább Léna.

- Már bocsánat, de indulhatnánk, vagy tovább beszélgettek rólam? - kérdezte karba tett kézzel Nimzáj.

- Hallottad? - kérdezte kissé ijedten Léna.

- Csak néhány szófoszlányt. Akkor még is csak én voltam a téma.

- Josh csak azon gondolkodott hogyan használhatnád a jeled. - próbált terelni Léna. -  De az lehetetlen, hogy halljad, amit beszéltünk. Ekkora hangzavarban, meg öt méterre álltunk tőled, és suttogtunk. - hitetlenkedett Léna.

- Igen ez az egyik képessége. Az érzékszervei ki tudnak élesedni mint egy sárkányé. - jött oda Aaron.

- Te ezt tudtad? - kérdezte csodálkozva Nimzáj. - Bár mondjuk, már én is kezdtem sejteni. - tette hozzá.

- Nem volt nehéz rájönni azok után amit produkáltál, hogy magasan az égben láttad, hogy mit csinálnak lent a vikingek, hogy a műhelyben megérezted a lángoló hajót beterítő füst szagot ami tengeren volt, stb. Meg mesélt nekem egy kicsit a barlang Őrzője rólad.

- Az király, akkor az egyik képességem már meg van. Gondolom ennek a jele a csillag, és már csak az indáknak kell kideríteni az erejét.  - mondta izgatottan Nimzáj.

- Akkor induljunk, ha nem akarjuk, hogy porig égjen a falunk. - mondtam Lénának, mire mindenki biccentett, és mind a négyen felpattantunk sárkányokra, és már szeltük is az eget.

- Amúgy be sem mutattátok még a sárkányaitokat. - szólalt meg hirtelen Nimzáj.

- Ja igen. Ő itt Szélrabló. - simogatta meg Léna a Szárnyváltóját.


  

- Ő meg Vadász. - mutattam be a Fanyesőmet.




- Értem. Sziasztok! - köszönt mosolyogva nekik, mire megdöbbenve néztünk rá. - Tudok a nyelvükön. Eleinte csak gondolatban tudtam, de most már így is megy. - magyarázta meg.

- Akkor sincs valami jó előérzetem ezzel a lánnyal kapcsolatban. - mondtam Lénának miközben figyeltem ahogyan Amira hátán száguldozik, és hosszú szőkésbarna haja ragyogott mikor rá sütött a nap. A kék szeme pedig csillogott miközben leugrott Aaron mögé Villámra. 

- De várjunk csak. Már ki is sütött a nap? - eszméltem fel a gondolataimból.

- Mióta repülünk? - kérdeztem Lénát, aki csak előre mutatott, és mikor oda néztem megpillantottam a szigetünket amit most is éppen sárkányok ostromoltak.

- Mi ez a sziget? - kérdezte Nimzáj.

- A neve Gránit sziget, mert sok gránit található a sziklákban a talajon és minden felé, és mint láthatod rengeted hegy van erre. - válaszoltam.

Repültünk egy darabig, és mihelyst találtunk egy biztonságos helyet rögtön leszálltunk oda. Onnan néztük, hogy a Siklók, Szörnyen nagy rémségek, Szárnyváltók, Gronkelek, Cipzárhátak, Fanyesők, Suttogó halálok, meg még ki tudja hány fajta sárkány támadja szerencsétlen falunkat, közben meg minden házba berontanak. Ekkor megjelent a Tűzféreg királynő, és minden házat elkezdett felégetni, majd a vízből előbukkantak a Forrkatlanok is akik forró vizet fecskendeztek áldozatukra.

- Mi folyik itt? - kérdezte aggodalmasan Nimzáj.

- Ami látszik. Ne talán te vak vagy? - kérdeztem gúnyosan.

- Inkább fogd be, ha nem tudsz normálisan válaszolni! - emelte fel a hangját, miközben szikrákat szórt a szeme, és úgy nézett rám, hogy akaratlanul is elkezdtem hátrálni. 

- Mi váltotta ezt ki belőlük? - fordult Lénához.

- Nem tudjuk. Eljöttünk innen, és két nap múlva üzenetet kaptunk, hogy a sárkányok megvadultak.

- Érzem, hogy valami itt nincs rendben. Valami miatt dühösek, és nem fognak egy könnyen elmenni. - mondta Nimzáj, miközben bámulta az odakint eszeveszetten repdeső sárkányokat.

- Honnan veszed? Érzed őket vagy mi? - kérdeztem furcsán.

- Valami olyasmi. Igazából nem tudom, csak kicsit mintha én is ideges lennék, mert ők is azok. - mondta, majd a szemem lejjebb csúszott egészen a jeléig ami halványan világítani kezdett.

- A jeled. - mutattam rá, mire mindenki arra nézett.

- Biztosan át tudod érezni őket, és jel segít megérteni őket. - tanakodott Léna.

- Lehet. - válaszolta, majd leültünk egy egy nagyobb kőre.

Mindenki gondolkodott, hogy mit csináljunk, de én meg untam ezt az egy helyben ücsörgést, és elindultam egy kis fát gyűjteni, hogy tüzet rakjak, mert már eléggé lehűlt a levegő. Elhaladtam egy bokor mellett ami tele volt finom érett bogyókkal, és el is kezdtem enni, mert a korgó gyomrom jelezte, hogy nem ártana. Tudtam, hogy nem mérgező, ezért nyugodt szívvel haraptam bele az ízletes csemegébe. Emlékszem kisebb korunkban Lénával sokszor kijártunk ide fát mászni, meg bogyót gyűjteni. Miután jól laktam szedtem egy kis kosárral a többieknek is, majd fával a kezemben vissza indultam. Letettem az ágakat, majd oda adtam nekik a kosarat amit sorra meg is köszöntek. Gyújtottam egy kisebb tüzet, ami köré leültünk melegedni, de ekkor Nimzáj felpattant a helyéről, és felkiáltott.

- Megvan a terv. - mondta, és nagyon úgy tűnt, hogy valami összeállt a fejében.

- Nekem is van pár ötletem. - pattant fel Léna.

- Rendben, akkor rakjuk össze a gondolatainkat, hátha kisül belőle valami jó. - örült meg Nimzáj. 

- Vagy egyszerűen improvizáljunk. - ajánlottam fel, mire a lányok dühösen néztek rám, Aaron meg röhögött rajtunk.

- Örülök, hogy jó szórakozol rajtunk, de most már te is segíthetnél. - mondta Léna Aaronnak, mire egyetértően bólogatni kezdtem.

- Most komolyan négyen akarjuk legyőzni az összes sárkányt? - hitetlenkedtem.

- Nem legyőzni, hanem megszelídíteni akarjuk őket. - mondta Nimzáj.

- De ha nem lehet őket megszelídíteni, akkor is muszáj engedelmességre bírni őket. Ezt meg négyen egymás kezét fogva kéne megvalósítani.

- Igen, de hátha nem lesz szükség erre. - felelte a lány.

- Na jó, akkor halljuk a tervet. - nézett ránk Aaron.

Ebben a pillanatban egy nagy csatakiáltás hallatszódott, és egy ember le akart csapni a kardjával egy Szörnyen nagy rémségre, de a sárkány a karmaival megragadott egy kis gyereket, és morogva maga elé tartotta fenyegetésül.

- Na ebből elég volt! - kiáltotta Nimzáj, majd elkezdett rohanni a harcolók közé. Amira rögtön ment utána, és mindenkit félre lökött aki csak megpróbálta megtámadni Őt.

- Akkor marad az improvizáció. - mondtam, majd szaladtunk mi is.