26.rész Az éjféli levél

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt! Nagyon köszönöm a kommenteket, és nagyon jól esik ha írtok, mert nekem ez biztatást jelent, és arra ösztönöz, hogy még sokáig hozzam nektek a részeket. Továbbá iszonyatosan örülök a 2500 oldalmegtekintésnek! Remélem tetszeni fog nektek, és hagytok magatok után jelet! Jó olvasást! :)

Aztán fölmentem a szobámba, és úgy terveztem, hogy nyugodtan elterülök a kanapén egy jó könyvet olvasva, de amint beléptem az ajtón ott állt Hablaty idegesen toporogva.

- Nem meg mondtam, hogy maradj a műhelynél? - kérdezte össze húzott szemekkel.

- Jól van na, de te is látod, hogy jól sült el, és nyertünk.

- Igen, így van, de akkor is máskor azt csináld amit mondok.

- Csak hogy ti se csináljátok mindig azt amit mondanak nektek. - vágtam vissza.

- Hát ... de ... - próbálta kimagyarázni magát, de a dadogással már egyértelmű volt, hogy igazat mondtam.

- Ebben hasonlítok rátok. - húztam ki magam mire elmosolyodott.

Aztán megjelent az ablakomban Aaron, aki tele volt aggatva fegyverekkel. Szinte már úgy nézett ki mint valami karácsonyfa.

- Sziasztok! - köszönt ahogyan beugrott az ablakból.

- Szia! - köszöntünk neki.

- Nekem mennem kell, mert van néhány elintézni való ügyem a faluban. - mondta Hablaty azzal kiment a háztetőre, majd leugrott. Ijedten néztem utána, de Aaron halálosan nyugodtan szemlélte a történteket. A következő pillanatban pedig Fogatlan hátán landolt Hablaty, és már repültek is vissza Hibbantra. 

- Honnan tudtad? - kérdeztem Aaront a jelenetről.

- Csinálta már párszor. -  válaszolta, majd előhúzott pár festéket a ruhája belső rejtett zsebéből.

- Az mire kell?

-  Mindenkinek van verseny festése csak neked nincs. Most pedig kitaláljuk, ugyanis holnap Sárkányverseny.

- Legyen a kék meg a szürke. 

- Oké. - adta oda festékes vödröt, majd kimentünk a kertbe, és nekiláttunk Amirát kifesteni.

Nagyon jól haladtunk, majd gondoltam egyet és heccből húztam egy szép nagy kék csíkot Aaron karján. Felnézett, de olyan tekintettel, hogy rögtön menekülőre fogtam, de a lábával elbuktatott miközben összefestette az arcom. 

- A harc, hát legyen harc. - mondtam, majd a nyakától a haja tövéig végig húztam az ecsetem.

Nevetve vívtunk ecset harcot, majd füvön eldőlve lihegve pihentük ki magunkat.

- Most miattad tiszta festék vagyok. - mondtam.

- Miattam? Nem is tudom ki kezdte. - válaszolta.

- Nem is tudom ki folytatta. - húztam tovább az agyát.

- Na gyere! Még nem fejeztük be Amira festését. - húzott fel, majd folytattuk a munkát. Mikor készen lettünk megmosakodtunk, de Amira meg úgy döntött, beleugrik a patakba úszkálni egy kicsit.

- Neeeee - kiabáltam, mire kijött onnan, de a festék szinte teljesen lemosódott.

- Én már biztos, hogy nem kezdem elölről. - mondtuk egyszerre.

- Na megyek aludni, mert már fáradt vagyok. - mondtam ásítozva, majd egy puszit nyomva az arcára indulta volna be, de visszahúzott.

- Jó éjt! - mondta, majd megcsókolt.

- Ez azt jelenti, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem kicsit tartva a választól, mert ha azt mondja, hogy nem akkor meg minek csókolt meg?

- Igen. Amúgy pont most akartam megkérdezni, hogy leszel - e a barátnőm?

- Igen. - válaszoltam vigyorogva, majd tényleg elköszöntünk, és Aaron elrepült.

Mosolyogva vánszorogtam fel a lépcsőn, majd az ágyra ledőlve az órán láttam, hogy mindjárt éjfél. - betakaróztam, és készültem volna elásni magam az álom legmélyebb bugyraiba, de ekkor valami kaparászni kezdett az ablakomon.

- Ez nem igaz! - kászálódtam ki az ágyból, majd a függönyt elhúzva megláttam Szikrát. Beengedtem, és észre vettem, hogy egy levelet hozott. Kinyitottam a levéltartót, és nagy nehezen előhalásztam a kicsire összehajtott üzenetet, és elkezdtem olvasni.

Asztrid: Szia! Holnap elmarad a sárkány verseny, mert helyette mulatságot rendezünk a Nagyteremben.

Én: Hogy hogy?

Asztrid: A győzelmet ünnepeljük meg. Ja, és lesz zene is mert Hablaty vett valami kütyüt (ne kérdezd mit, és hogy honnan) és azon nagyon sok szám van.

Én: Az tök jó! Már várom, de mikor lesz?

Asztrid: Holnap este. Addig meg kereshetnénk valami szép ruhát.

Én: Oké. Majd csinálunk valami vikingeset.

Asztrid: Rendben!

Én: Meg is van. Holnapra szerezz pár sárkányfogat, és pikkelyeket. Én meg hozom a tűt, és a cérnát.

Asztrid: Oké, már megyek is.

Ezzel lezárult a beszélgetésünk, vagyis a levelezésünk, és végre aludhattam. De ez sem tartott sokáig mert kopogtattak az ablakon.

- Ez hihetetlen! Még egy nyugodt éjszakám sem lehet. - keltem föl az ágyamból, de Amira védelmezően elém lépett, és nem engedte, hogy tovább menjek. Kinézett az ablakon mire megnyugodott, és oda engedett engem. Kissé félve kukkantottam ki, de a látvány nagyon meglepett. Dorina, a barátnőm repült egy Forrkatlan hátán.

- Hát te? Ő meg ki? Amúgy jöhettél volna korábban, mert éppen aludni készültem.

- Ő itt Sáska. Pár napja találtam meg szomjasan, és már kezdett kiszáradni, de én megmutattam neki merre van a tenger. Azóta meg itt van velem.

- Az jó. Akkor most már tudunk majd együtt repülni. - örültem meg.

Beszélgettünk még, majd lementünk a konyhába teát csinálni, de a vízforraló nem működött. Még gondolkodni sem volt időnk, hogy mit csináljunk, Sáska már ki is találta. Forró vizet fújt a poharunkba amikbe beleraktuk a filtereket ázni. Köszönet képen megsimogattuk ami miatt úgy hozzánk bújt, hogy majdnem egymásra borítottuk a teánkat. Lassan szürcsölgetve ittuk meg, miközben jólesően végigfolyt a torkunkon a forró ital.




- Na, most hogy már ittunk, is meg minden nem gondolod, hogy hajnali kettőkor nem ártana aludni? - kérdeztem, és lélekben már régen aludtam, csak testileg voltam még ott.

- Nem vagyok álmos. - jelentette ki.

- Amúgy van kedved holnap eljönni Hibbantra? Lesz egy buli féleség este, bár fogalmam sincs, hogyan szórakoznak a vikingek.

- Szívesen megyek, de ugye nem bántják az idegeneket?

- Persze, hogy nem. Ha látják, hogy velünk vagy, akkor barátságosak. De most már megyek aludni. - indultam el félkómásan valamerre, de Dorina a vállamnál fogva megfordított.

- Most mi van? - kérdeztem már szinte csukott szemmel.

- Arra a fürdő szoba van, és gondolom nem ott akarsz aludni... - kezdett el röhögni.

- Jól van na! De ha folytatod én leszek föl sokáig nálatok amikor aludnál. - durrogtam, majd bevonultam a szobámba.

- Oké. Na jó éjt. - mondta azzal Sáskával elrepültek.

Másnap reggel Asztrid keltett fel, nem mondhatni, hogy kellemesen.

- Ki az ágyból Csipkerózsika, még rengeteg dolgunk van! - mondta, és lehúzta rólam a takaróm, de én tovább aludtam. Elhatároztam, hogy még alszok egy órát, hiszen ez már tényleg nem fer, hogy este, és reggel sem hagynak aludni. Miután sikertelenül próbálkozott egy darabig, ott hagyott vagy egy órára aminek kifejezetten örültem, de ami ez után történt na annak nem. Ugyanis felhozott egy vödör vizet, és szépen rám borította az egész tartalmát. Csurom vizesen battyogtam ki a szobámból, majd átöltöztem, és a szemeim mérgesen villogtak felé.

- Gyere már! Meg van minden kellék, már csak össze kell varrni. - rángatott ki a házból, és szó szerint feldobott Amira hátára. 

Mindketten tágra nyílt szemekkel néztük ahogyan össze csapta a kezét, mint aki jól végezte a munkáját. Nem semmi, hogy ilyen erős, és csak úgy hajigál embereket. Amikor odaértünk Asztrid házához elkezdtünk kipakolni minden felsőt, és szoknyát, majd elráncigált a műhelyhez.

- Minek jöttünk ide? - kérdeztem.

- Bélhangos egyben sárkány fogorvos is, és megígérte, hogy szerez nekünk sárkány fogakat. - válaszolta, majd ebben a pillanatban megjelent az említett személy egy ládával a kezében, és lerakta elénk.

- Remélem ennyi elég lesz. - mondta Bélhangos, majd ahogy kinyitotta a dobozkát egy halom fog volt benne, és annyira tele volt, hogy még ki is esett belőle jó pár.

- Bőven elég, köszönjük! - mondtuk, majd elindultunk a ládával visszafelé.

- Várjunk! - torpantam meg hirtelen, mert úgy halottam, hogy melletünk zubog a tenger. Odasétáltam, és ekkor megpillantottam Sáskát, amint Dorinával a víz felszínére törtek.

- Végre, hogy itt vagy! Egyedül nem mertem kijönni innen. - jött ide mellém Dorina.

- Akkor most már három ruhát fogunk csinálni. - mondtam, majd bemutattam Dorinát Asztridnak, aki éppen egy halom sikló pikkelyt hozott egy kis szütyőben.

- Ezek nagyon jók lesznek. - néztem meg a zöld, és kék színben pompázó pikkelyeket. - De szerintem még gyűjtsünk Amirától, és Fogatlantól is. Az nagyon jól mutatna együtt. - gondolkodtam, majd megkerestük Fogatlant, aki az egyik ház árnyékában pihent, és szerencsére nem volt vele Hablaty. Oda mentünk hozzá, mire felemelte a fejét, és megnyalt minket mosolyogva, majd megkértem, hogy vakarózzon egyet, miközben mi is megvakartuk a hátát. Asztriddal össze szedtük a lehulló fekete pikkelyeket, majd egy kupacba gyűjtöttük őket. Aztán Amirától is kaptunk, végül elindultunk vissza Asztrid házához, és elkezdtük megnézni, hogy melyik ruha lenne a legjobb nekünk. Asztridnak egy kék ruhát találtunk aminek a vállpántja csipkés, Dorinának egy barack színű simulós ruhája lett, nekem meg egy piros ruhát csináltunk aminek a szoknyája fekete volt. Mindhármunk szoknyájának a tetejét kidíszítettük sárkány fogakkal, majd csináltunk a pikkelyekből nyakláncot, és karkötőt, végül felvettünk mindnyájan egy egy fekete topánkát.