27. rész Buli viking módra

Készen is lettünk, de még volt pár óránk a mulatság kezdetéig. De nem kellett unatkoznunk, ugyanis Bélhangos úgy gondolta, hogy befog minket dolgozni. Kardokat, meg szekercéket kellett élezni, így mindhárman neki láttunk a munkának. Utána meg persze mehettünk lemosdani, mert leizzadtunk a nagy melegben, meg a munkában. Vittünk törülközőt, és elindultunk egy kis rejtett zughoz, amit Asztrid mutatott meg nekünk. Amint oda értünk bele vetettük magunkat a vízbe, persze csak az után hogy lerángattuk magunkról a ruhát, és felvettük a bikinit, ami utólag kiderült, hogy ez egy remek ötlet volt. Főleg az is, hogy tegnap elmentünk vásárolni, és kezünkbe akadt egy Asztridnak való bikini amit nyomban meg is vettünk. Nyugodtan úsztunk tovább, de a sárkányok felkeltek a helyükről, és morogva ugrottak be az egyik bokorba ahonnan Takonypóc, és Fafej került elő.

- Ti komolyan kukkolni akartatok minket? - kérdezte Asztrid mérgesen.

- Nem, csak azt terveltük ki, hogy ellopjuk a ruháitokat, hogy aztán bikiniben flangáljatok a faluban. - röhögtek. - De sajna nem sikerült. - szomorodtak el.

- Az a ti szerencsétek, hogy nem sikerült! - vágtam rá.

- Különben már nem élnétek! - folytatta Asztrid.

- Ugyan már, ti is bírjátok a szívatásainkat. - próbáltak enyhíteni a helyzetükön, mire hat szempár nézett rájuk szúrósan.

- De legalább bébi táncolsz velem a bulin? - kacsintott rá Takonypóc Dorinára, mire Ő egy kicsit öklendezni kezdett, amin majd meg purcantunk a nevetéstől.

- Álmodban. - válaszolta Dorina.

- Na kérlek! Legalább egy számot táncoljatok velem. - nézett ránk könyörgő szemekkel.

- Rendben. De akkor most húzzatok el innen. - adtuk meg a válaszunkat, amit a sárkányok meg is oldottak, és bedobták őket a tengerbe.

- Na megszabadultunk tőlük! - pacsiztunk össze, majd lassan kikászálódtunk a vízből.

Amira odajött hozzám a törülközőmmel a szájában, amit magamra csavartam, majd megsimogatva a fejét ráültem a hátára.

- Na indulhatunk? - kérdezte Asztrid, mire bólintottunk, és a sárkányok a földön futva indultak meg.

Vissza mentünk Asztrid házához, mert már kezdtek lemenni a nap utolsó sugarai, amik befestették az eget. Színpompás árnyalatok játszadoztak, míg nem el nem tűntek teljesen, és sötétbe burkolózott az ég, de mi már a lámpással megvilágított házban készülődtünk. Felöltöztünk, és elindultunk a Nagyterem felé ahonnan már hallani lehetett a zenéket. Döbbenten néztem Asztrid felé, mire Ő egy megmondtam pillantással jutalmazott. Beléptünk a terembe, és alig tudtunk átfurakodni a tömegen, hogy megkeressük a többieket. Nagy nehezen meg is találtuk őket, és be mutattam nekik Dorinát. Aztán elkezdtünk táncolni, és mindenki nagyon jól érezte magát, de valaki hiányzott a köreinkből. Ekkor hirtelen hátulról két kar fonódott a derekamra, és valaki belepuszilt a nyakamba, mire rögtön megfordultam, de nyugodtan vettem tudomásul, hogy csak Aaron az. Mosolyogva öleltem meg, majd táncolni kezdünk, és közben be is mutattam Dorinának aki vigyorogva nézett minket. Aztán Hablaty megtanított nekünk néhány vikinges táncot amit párban, és körben is lehetett csinálni. Nagyon élveztük, főleg hogy az Ikrek elhülyéskedték az egészet, ami egy külön hangulatot teremtett. Kezdtünk egy kicsit fáradni, és a legtöbben leültek az asztalokhoz enni, inni, de én elindultam, hogy szétnézzek jobban a teremben. Egy eldugottabb helyen rátaláltam a sárkányokra, ahogyan minket utánozva próbáltak ők is táncolni. Rögtön ide hívtam a többieket, hogy megosszam velük ezt hihetetlenül aranyos jelenetet ahogyan a sárkányok a mancsaikkal kapálóznak a másik után, és néha két, valamikor meg négy lábon állva próbálták elsajátítani a tánclépéseket. Amikor sikerült Fogatlannak, a szárnyait verdesve sietett oda hozzánk megmutatni mit tud majd egy szélesen vigyorogva büszkélkedett amin jót nevettünk.





 Aztán leültünk az asztalhoz, és mindenki elé leraktak egy tál egész csirkét. Dorinával döbbenten néztünk egymásra, ahogyan mindenki mohón harap bele az ételbe, és lassacskán mindent eltüntet a tányérról. Mi ketten inkább egymás mellé ültünk, és elfelezve egy csirkét láttunk neki a vacsorának. Nagyon jól laktunk, és éppen meséltünk egymásnak csomó történetet, amikor kopogtattak az ajtón, ami azon nyomban kitárult, és két idegen lépett be rajta. A zene elhalkult, a tánc, és a beszélgetések moraja megszűnt, és mindenki csak az ajtó előtt állókat nézték. Az egyik egy lány volt. Középhosszú barna haja a vállára omlott, amit pár kósza befont tincs ékesített. Mogyoró barna szeme csillogott ahogyan átfésülte szemével a terepet. Hasonlóan öltözködött mint mi, csak a különbség az volt, hogy fekete kesztyűt viselt a kezein. A másik egy fiú volt akinek fekete haja, és sötétbarna szeme sötét, és vad tekintet kölcsönzött neki. A ruházata hasonlított az Aaronéhoz, talán egy kicsit még az arca is, de Aaron kékeszöld szeme titokzatosságot, védelmezést, és merészséget tükrözött kedvességgel vegyítve. A két idegen előrébb lépett, mire Pléhpofa felállt az asztaltól, és megindult eléjük.

- Kik vagytok ti? - kérdezte mély, határozott hangon.

- Velem vannak. - állt fel Aaron, mire mi csodálkozva meredtünk rá.

- Azt hittük bemutatod Őt. - mutatott rám a fiú. - Tudod, hogy nincs időnk a mulatságokra, főleg most mivel megtámadták a szigetünket. - folytatta a lány Aaronnak intézve a szavait.

- Ma már úgy sem indulhattok vissza, csak holnap reggel. Addig meg maradjatok. - mondta Aaron, mire elgondolkodtak, majd lassan bólintottak, aztán oda léptek a főnökhöz, és bemutatkoztak.

- Léna vagyok. - nyújtotta kezét a lány. 

- Én pedig Josh. - mutatkozott be a fiú is, majd felém fordultak, mire leesett az állam.