23.rész Az Őrzők Barlangja

Hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam volna, és beszálltunk az egyik kiszögelés oldalán tátongó nyílásba. Leszálltunk, és sétáltunk egyre beljebb a barlangba, majd elértünk egy olyan helyre ahonnan három út vezetett tovább. 

- Most merre menjünk? - kérdeztem Amirától, de ekkor meghallottunk egy suttogó hangot.

- Erre gyertek. - suttogta egy hang félelmetesen akár egy szellem.

Követtük a hangot ami elvezetett a kanyargós labirintus szerű folyosókon. Hirtelen zsákutcába értünk, és egy nagy teremnek ható helyiségben toporogtam várva a hangot.

- Itt vagyunk. - mondta Amira nekem. - Ezt is mutatta a látomás. - tette hozzá.

- Üdvözöllek titeket az Őrzők Barlangjában. - mondta a hang, mire hátraugrottam, és szorosan öleltem át Amira nyakát.

- Nem kell félned. Most át esel a beavatáson. - mondta. - Készen állsz? - kérdezte.

- Igen. - mondtam nem túl határozottan.

- Rendben. Akkor Amira karmolja meg a tenyered, te pedig vágd meg a mancsát. - mondta, mire úgy néztünk rá mint egy őrültre. Már amennyire lehetett nézni egy hangot.

- Csak tegyétek meg! - mondta unottan, mintha ezt már sokszor eljátszották volna vele.

- Előre is bocsánat hogyha fájni fog. - néztünk egymásra Amirával, majd megtettük amire kért. Először a sárkányom karmolt meg amitől felszisszentem, és néztem ahogyan kibuggyannak az első vércseppek. Utána én is megcsináltam Amirával ugyanezt, de ő könnyedén viselte.

- Tegyétek a kezetek / mancsotok a körbe. - mondta mire a barlang falán megjelent két sárgán ragyogó kör. Megtettük amire kért, és a kör közepébe a falhoz nyomtuk tettük a kezünket, amivel hagytunk ott egy kis vér nyomot.

- Most pedig cseréljetek helyet és kört, majd csináljátok meg ugyanezt. Megcsináltuk, és ez miatt találkozott a vérünk a másik vérével.

- Ismételjétek el ezt utánam! : Az Őrzők nevében megesküdünk, hogy teljesítjük a ránk váró feladatokat. Szolgálni fogjuk a sárkányokat ahogy ők is minket, és méltó igaz lelkű parancsolójuk leszünk. Elfogadjuk az erőnket, és véghez visszük a célunkat.

Amikor elhagyta a szánkat az utolsó szó is, akkor felvilágított a jelünk. A jel Strike osztályt ábrázolta mint Aaronnak, csak az enyémet indák vették körül, amik gyönyörű mintát ábrázoltak. Az indák között pedig volt egy alig észre vehető kicsi csillag. Hirtelen bizsergető érzés jelent meg az ujjaimnál, majd továbbment a karomon, és végül átjárta az egész testemet. A csuklómnál pedig hirtelen égető érzés jelent meg, és olyan volt mintha parázsló gyufával lassan végig húzták volna a jelem minden egyes körvonalát. A fájdalom megszűnt, és a jel fekete színű lett. De megtudtuk, hogy csak az láthatja aki Őrző. A többiek a jelet csak halványan, és homályosan láthatják. 

- Most pedig olvasd el a szöveget a falon. - utasított a hang.

Odanéztem, és a falra sárgán világító betűkkel az volt írva, hogy: Védd meg a Fényfúriák titkát, és vigyázz erre a szigetcsoportra aminek a neve Árnysziget. Ha becsületesen végzed el a feladatod, akkor minden sárkány engedelmeskedni fog neked, és bármikor hívhatod őket segítségül a gondolatoddal. De ezt ki kell érdemelned, és megkeresned a többi Őrzőt akikkel megvéditek a sárkányokat! A felírat lassan eltűnt miközben alaposan belevésődött az elmémbe. Mikor végeztünk mindennel hazaindultunk, és mikor megérkeztünk a Fényfúriák kitörő lelkesedéssel üdvözöltek. Megvakargattam őket mosolyogva, majd éppen hogy beestünk a barlangba már el is nyomott minket az álom, és teljesen sikertelenül próbáltak felébreszteni minket. Később mikor ébredezni kezdtem lassan nyitottam ki a szemem, de a beszűrődő vakító fény miatt egyből vissza is csuktam. Vártam még egy darabig, majd mikor hozzászokott a szemem a világossághoz, és meggyőződtem róla, hogy nem vakultam meg, nyújtózkodtam egyet és néztem ahogyan Amira is lassan fölemeli a fejét bágyadtan. Kisétáltunk az alvó helyünkről, mire rögtön körénk gyűltek a sárkányok és közölték, hogy átaludtunk két napot. Amíg én azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma, addig a sárkányom elmerült a játékában, és észre sem vette mikor oda mentem.

 






- Mit szólnál, ha elmennénk az Ölvészekhez? - kérdeztem izgatottan.

- Muszáj? Most éppen játszom! Aztán meg eszek, és alszok. - válaszolta elgondolkodva.

- Gyere már, te lusta túlméretezett hüllő. Két napig aludtál, nem volt az elég? - ugrottam rá azzal a szándékkal, hogy majd lebirkózom. De persze meg sem moccant, én meg meguntam és lemásztam róla. De kár volt ezt tenni ugyanis a következő pillanatban lecsapott, és máris alatta találtam magam.

- Héj, engedj ki! - kapálóztam tehetetlenül.

- Minek is neveztél? - kérdezte szemtelenül vigyorogva.

- Egy intelligens, gyönyörű, sárkánynak aki az egyik legjobb barátom. - mosolyogtam rá meggyőzően, mire elégedetten megrázta magát, és leszállt rólam.

- Akkor indulhatunk? - kérdeztem boci szemeket meresztve rá, de válasz helyett felkapott a hátára, és már repültünk is a szigethez. Mivel még nem is reggeliztem, ezért előpakoltam mindenféle finomságot a táskámból, és megterítettem magamnak Amira hátán egy kis piknikre.

- Mi vagyok én egy asztal? - kérdezte.

- Igen egy repülő asztal. - jelentettem ki, majd a szájába dobtam egy halat.

- Ha még kapok ilyet, akkor leszek asztal. - mondta kuncsorogva.

Éppen kotorásztam még néhány halat keresve, de ekkor a közelünkben meghallottam a mennydörgés, és a villám csapások hangját, ami azért volt furcsa mert előttünk hét ágra sütött a nap.