32.rész A Jéglidérc

6, Az Őrzők barlangjában milyen mintába kellett beletenni a kezünk/mancsunk?


x, háromszög


y, kör


z, négyzet




Ahogy haladtunk tovább, már teljesen megszoktuk, hogy Amirát egyszer elveszítjük a szemünk elől, máskor meg hirtelen felbukkan valahol. De most már vagy tíz perce nem láttam sehol, és komolyan aggódni kezdtem érte. Folyamatosan nézelődtem, és forogtam, hogy minden picikét is szokatlan dolgot észrevegyek hátha úgy előkerül a sárkányom. Akár egy sárdarabot a szinte már vakítóan fehér tiszta hótengerben, vagy a fa ágairól himbálódzó, letörni készülő gallyakat, de még a nagyobb hókupacokat is hátha rejtőzik  benne valami. Ennek köszönhetően persze nem néztem a lábam alá, és sikeresen eltanyáztam. Nagyon rossz előérzetem volt, és kezdtem kétségbe esni, hogy valami fog történni Amirával, vagy akár velünk. Még mindig a havas földön üldögélve filóztam mikor egy kéz megragadott és felhúzott.

- Így meg fogsz fázni, gyere. - mondta Aaron biztatóan nézve, hogy nem lesz semmi baj.

- Ugyan már, lazíts egy kicsit. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, és fogadjunk Amira pár percen belül itt fog ugrálni melletted. - mondta Josh, és eddig ez volt a legkedvesebb megnyilvánulása.

Bár rájöttem, hogy csak azokkal ilyen arrogáns akiket nem ismer, és nem bízik meg bennük. De ahogyan egyre több időt töltünk egy társaságban egyre jobb fejnek tűnik.Gyorsan lehajoltam, hogy felkapjam a földre esett szütyőm, de eközben észre vettem egy kígyó farok szerű fehér valamit kilógni a hó mélyéből. Hozzá akartam érni, de hirtelen tüskék nőttek ki a bőrén ami megszúrta az ujjam ami lefagyott, és jéghideg lett aztán gyorsan eltűnt.

- Ööö, srácok! Azt hiszem megfagyott az ujjam. - mondtam miközben reménytelenül próbáltam megmozdítani.

- Miért nem hoztál kesztyűt, ha ilyen fázós vagy? - kérdezte Takonypóc.

- Mert mondjuk nem a hideg fagyasztotta le? - kérdeztem vissza.

- Mi történt? - jöttek közelebb a többiek miközben az jéggé dermedt ujjamat vizslatták.

- Valami kígyószerű fehér izének a tüskéje szúrt meg. - válaszoltam.

- Ez különös. Fürge fullánk nem lehet, hiszen az nem fehér hanem zöld színű, és az az egész testet lefagyasztja ha megszúrja a fullánkja. - gondolkodott Hablaty. Eközben idejöttek hozzám a sárkányok és elkezdték felmelegíteni az ujjam amit már nem is éreztem. Egy bő félóra után végre be tudtam hajlítani az ujjam, és elkezdtem érezni ahogyan az ereimben lüktető vér felmelegíti. Ekkor hirtelen támadt egy ötletem, és vissza szaladtam oda ahol találkoztam a lénnyel. Ott volt a halvány csík szerű nyoma ami megmutatta, hogy merre ment.

- Kövessük! Hátha rátalálunk Amirára is. - mondta Hablaty, mire mind bólintottunk, és figyelmesen pásztázva a földet elindultunk. Egy hosszú lejtőn kellett végig menni, aztán mikor leértünk az aljára jobbra kellett fordulni ahol viszont megszűnt a nyom. Egy nagy farakás, és bozótos állta el az utunkat.

- Én ajánanám, hogy inkább forduljunk vissza. - szólalt meg Halvér miközben félve nézett szét.

- Figyelj, gondolj bele, hogy lehet egy új sárkányt is felfedezhetünk erre. - győzködtem.

- Ahj, ezt utálom magamban. - mondta, majd ő is elindult velünk, és elkezdtük megmászni a farakást, majd átverekedtük magunkat a dzsumbujon. Felértünk a tetejére, majd elhelyezkedtünk lesben egy bokor takarásában. Hamarosan kiemelkedett a hó alól egy sárkány aminek a hátán és a farkán a gerince mentén éles tüskék sorakoztak amikre ráismertem hiszen egy olyan fagyasztotta le az ujjam. Közepes termetű volt, hosszú végtagokkal.







 Lassan, óvatosan lépdelt előre, nagyon körültekintően és lesben állva, de nem értettük miért hiszen egyedül volt. Ekkor hirtelen megjelent Amira, aki mint kiderült végig ott volt csak láthatatlanul. De nem mozdult csak ott állt egy helyben és morgott. Szárnyát fenyegetően a magasba emelte miközben kilőtt a sárkányra néhány tüskét. A sárkány kikerülte majdnem az összeset, de az egyik eltalálta a farkát ami teljesen lebénult, és csak vonszolta maga után. Összeszűkült mérges szemekkel nézett Amirára, majd jégcsapokat lőtt Amirára, aki a szárnyával gyors mozdulattal elterelte a lövedék útját. A sárkányom felemelte az egyik mellső lábát, de a többit nem tudtam és ekkor megértettem, hogy le vannak fagyva a lábai ahogyan az én ujjam volt. Felálltam, és a jó reflexeim miatt nem tudtak utánam kapni, én meg a két sárkány közé rohantam. A sárkány megint tüzelt, de Amira a szárnyaival beterített, és egy plazma bombával válaszolt vissza. Nagy nehezen kikecmeregtem onnan, majd a többiekhez mentem akik ideszaladtak utánam.

- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem.

- Szerinted? Segítünk nektek. - válaszolták.

Ahogy jobban megnéztem a sárkányt beugrott egy kép az Őrzők könyvéből. Nagyjából átnéztem a sárkány fajokat, és némelyik megmaradt az elmémben. Szerencsére ez a sárkány is, és elkezdtem hangosan sorolni amire emlékeztem, hogy mit lehet tudni róla.

- Ha jól emlékszem a fajtája neve Jéglidérc. A tüskéi lefagyasztanak, és minél nagyobb a tüske annál több mérget tartalmaz. A tűz ereje jégcsap. Egyszerre akár hármat is ki tud lőni, és a lövések száma 10. A hó alól vadászik. Úgy ennyi maradt meg. - mondtam, de mivel nem válaszolt senki feléjük fordultam. Pislogás nélkül, és mozdulatlanul meredtek rám. - Mi az? Lefagyasztottak titeket? - kérdeztem viccelődve.

- Te ezt meg honnan tudod? - rázta meg értetlenül Hablaty a fejét.

- Az legyen az én titkom. - válaszoltam. - Nem mondhatok el mindent, így is elég, hogy tudjátok, hogy Őrző vagyok.

- Oké, akkor próbáljuk meg megszelídíteni. - javasolta Hablaty, majd lassan elkezdett közelíteni a sárkányhoz aki majdnem leharapta a kezét.

- Na, hamarosan műkéz is kell a műlábadhoz. - kuncogott fel Takonypóc, mire Asztrid jól belekönyökölt az oldalába, amitől fájdalmas arcot vágva rögtön elhallgatott.

A Jéglidérc oda jött hozzánk, majd öt méteres távolságban megkerült mindegyikünket, majd megállt előttem. Vicsorogva araszolt közelebb, mire Amira felüvöltött, és készenlétben állt, hogy lőhessen. Ahogy koncentráltam a jelem világítani kezdett, és utána olvastam a könyvemben, hogy ilyenkor az íriszem körvonala is halványan, sárgán világít. Ekkor odaugrott hozzám a sárkány és a szárnyai közé zárt. Nem sokkal utána el is engedett, és rögtön elhátrált. Nyilakat találtam a földön, és ez után hangos csatakiáltás kíséretében katonák kezdtek el rohanni felénk. Ránéztem a sárkányra aki már barátságosabban nézett rám, majd megköszöntem, hogy megmentett hiszen azok a nyilak a földön pont engem vettek célba. Hirtelen felkapott a hátára, majd a farkát meglegyintette, és Amira lefagyasztott lábaira ütötte amik rögtön ki is olvadtak.

- Szóval van ellenszere is a méregnek? - kérdeztem.

- Igen, a tüskémben két anyag van. A fagyasztó méreg, és az ellen széruma. - válaszolta.

- Van neved?

- Ha adsz lesz. - mondta, majd Hablatyék is felszálltak a sárkányaikra, Amira meg mellénk repült, és gyorsan elhúztuk onnan a csíkot.

- Legyen Jégvirág. - döntöttem végül, majd vissza néztem a katonákra akik világos barna bundában, lándzsával, és kardokkal szaladtak utánunk.

Nemsokára be is értünk a faluba, és mielőtt leszálltunk volna körül néztünk nem követtek e idáig a harcosok. Egy ösvényen haladtunk tovább ami egy dombon vezetett fel, és a fák között elrejtve kandikált ki annak a háznak a kéménye amelyiket mi keressük. Megálltunk a elletünk lévő bódénál, és forró teát szürcsölgetve pihentünk egy kicsit, mert a többiek nem akartak tovább menni. Eközben néhányan próbálták megsimogatni, vagy csak a közelébe menni Jégvirágnak aki a hátam mögött feküdt a hóban, de mindenkire morgott, és arrébb kúszott ha meg akarták közelíteni. Amira oldalának dőltem, aki időközben ide jött mellém, majd azon gondolkoztam, hogy kik támadhattak ránk az erdőben. De ezen nem kellett sokáig töprengenem, mert a következő pillanatban két kiáltozó emberre lettem figyelmes. 

- Ott vannak a betolakodók! - kiáltották, majd hamarosan meg is jelent az a kisebb sereg akivel már volt szerencsénk találkozni. Körbe vettek, mire a sárkányok felugrottak, és védelmezően elénk léptek.