4.rész Fény derül a titokra

Sziasztok!

Meghoztam a negyedik részt. Jó olvasást, és köszönöm a kommenteket! :)



Ekkor hangos örömteli ugatás ütötte meg a fülem. Ribizli a kutyám körbe ugrált engem, és fogva tartómat. Hátra fordultam majd megláttam, hogy apa néz mérgesen farkasszemet velem a vállamat fogva.

- Ööö... bocsi a késésért csak hát... Ribizli elszökött és őt kellet keresnem az erdőben. Ezért jöttem ilyen későn. - találtam ki hirtelen.

A tekintete kezdett megenyhülni és szerencsére el is hitte amit mondtam. Hiszen nem mondhattam, hogy egy sárkánnyal beszélgettem.

- Rendben, de többet ne forduljon elő, és menj fel gyorsan aludni mert anya már nem lesz ilyen elnéző.

Felszaladtam a szobámba, és próbáltam elaludni. De nehezen ment a történtek után. Reggel éberen felpattantam az ágyból és lementem reggelit csinálni anyáéknak is hogy kicsit megpuhítsam a szívüket a tegnapi kis éjszakai kirándulás miatt. Mihelyst végeztem bepakoltam mindenféle dolgot egy kis táskába, amire a mai nap során még szükségem lehet. 

- Elmegyek sétálni egyet Dorinával a barátnőmmel, jó? - kérdeztem, de persze máshová készültem.

- Rendben, de öt órára gyere haza mert vendégek jönnek.

Már éppen léptem volna ki az ajtón amikor Noémi a kis tesóm utánam szólt, hogy itt maradt a telefonom. Elvettem tőle majd, adtam neki egy puszit, és néztem ahogy nevetgélve vissza megy játszani. Majd végre el is indultam az erdő annak a részére ahol tegnap Amirával találkoztam. Odaértem de nem láttam egy árva lelket sem.

- Amira - kiáltottam, de erre csak egy csapat madár reppent fel a felhőktől gomolygó ég felé.

Végül gondolatban szóltam neki, és ekkor elkezdett mozogni egy fa lombja nem messze tőlem. Onnan ugrott le Amira aki úgy látszik láthatatlanul aludt, majd a földre leérve érdeklődően nézett rám.

- Szia. Mit szólnál ha ma egy kicsit megismerkednénk? - kérdeztem izgatottan.

- Rendben - mondta játékosan, és elkezdett szaladni.

Én meg utána loholtam. Egy-két perc után megállt, és a szárnyával felemelte a fáról lelógó ágak tömegét, és elém tárult egy barlang.

- Ez az én mostani otthonom.

Beléptünk, és egy kisebb tűzgolyóval meggyújtotta a bent lévő farakást.

- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdezte Amira

- Mindent. - csillant fel a szemem. - Először is hogyan kerültél ide?

- Olyan egy hónapja ahol éltem volt egy tornádó. Engem majdnem besszippantott, de még idejében el tudtam repülni onnan. Ám ekkor meghallottam a kishúgom kétségbeesett kiáltását. Vissza fordultam, és ekkor megpillantottam, hogy ott vergődik a tornádó fogságában. Utána mentem, és segítettem neki kijutni. A szél viszont felerősödött és az erőm is kezdett alábbhagyni ezért én benne maradtam. Így kerültem ide, és így szereztem a sebemet amit te múltkor meggyógyítottál. Aztán találkoztam veled, és a többit már te is tudod.

- Milyen a családod?

- Az apámat Hurrikánnak, az anyámat Zúzmarának hívják. Mindketten bátrak, kedvesek és szigorúak egyaránt. Két testvérem van. A kisebbik Holdfény, a nagyobbik Tépőfog. A többi rokonnal ritkán találkozok. Ja és van három legjobb barátom. Villám ő fényfúria, Csipkebogyó ő piros siklósárkány, és Blackbird ő lilás-fekete nyögdöc. - mesélte tovább.

- Hú, egyszer szívesen találkoznék velük! - ásítoztam.

- Fogsz is, de most aludj egyet, mert fáradt vagy. - állapította meg Amira.

- Rendben, de később még kérdezek. - mondtam.

Lehajtottam a fejem Amira mancsára, Ő pedig óvatosan betakart a szárnyával.