6.rész Hibbant szigeten 2/1

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de bünti miatt csak most tudok hozni részt. Egy héten többször is fogok írni részeket, ha nem jön közbe semmi. Ja, és szerintetek tegyek időnként képeket a részekbe? Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!




Az ajtó előtt állva csodálkoztam az előttem lévő jeleneten. Amira a takaróm alá bújva feküdt az ágyamon és közben nyalogatva tisztogatta magát. Amikor meglátott ártatlan szemekkel vigyorgott rám.

- Hát ezt nem hiszem el. Azonnal gyere ki az ágyamból a csupa sár mancsaiddal. - mondtam neki haragot tettetve magamba fojtva a nevetést.

Ebben a pillanatban kiugrott az ágyamból, és rám vetette magát, majd össze nyalogatott. Csakhogy a földet érés nem éppen volt hangtalan.

- Nimzáj! Mi folyik oda fent? - kérdezték a szüleim.

- Semmi, csak .... - kezdtem volna magyarázkodni, de ebben a pillanatban benyitottak a szobámba.

Anya elkezdett sikítozni, apa meg egy elemlámpát kapott fel védekezés képen.

- Nyugi ő csak Amira. - mutattam a sárkányomra vagyis csak a hűlt helyére hiszen eltűnt.

- Hová tűnt? - kérdezték riadtan anyáék. 

Elkezdtem tapogatózni minden felé mire a szüleim elég furcsán néztek rám.

- Nimzáj, nem most kéne fantomin-eset játszani. - türelmetlenkedtek anyáék, de én ebben a pillanatban megtaláltam Amirát.

- Csak láthatatlan lett. - simogattam meg Amira fejét mire vissza változott, és összeszűkült szemekkel méregette őket.

Elmagyaráztam nekik mindent. A találkozásunkat, a repülést stb. majd a lelkükre kötöttem, hogy tartsák titokban.

- Rendben. De idebent nem lehet sárkány. - mondta anya a tisztaság, és a bútorok épségére ügyelve.

- Kérlek legalább a szobámban hagy legyen! Nem fog csinálni semmi rosszat. 

- Hát jó, de ha le is jön a nappaliba töröld le mancsát. Ha valaki jön akkor meg maradjon láthatatlanul a szobádban, különben repül a házból. - mondta szigorúan apa.

- Köszönöm!! - ugrottam a nyakukba, Amira meg képen nyalta őket.

Vissza mentem a szobámba rendet rakni, majd én az ágyamon, Amira meg a szőnyegen álomra hajtottuk a fejünket. Reggel az ablakon beszűrődő nap sugarai keltettek, meg persze Amira bökdösése. Reggeli után kitaláltam, hogy menjünk el kirándulni, majd Amira hátán már szeltük is az eget.

- Hová megyünk? - kérdeztem.

- Hát arra biztos nem. - bökött fejével jobb oldalra.

- Miért?

- Régebben jártam arra felé, és ott vikingek élnek akik harcban állnak a sárkányokkal. Ott laktunk először a családommal, de meguntuk az örökös gyilkolászást és elköltöztünk.

- Hú, majd egyszer elviszel bemutatni? - kérdeztem izgatottan.

- Persze akár most is. - fordult meg gyorsan a másik irányba.

- De várjunk menjünk el előtte a vikingekhez. Kíváncsi vagyok rájuk.

- Előbb mondtam, hogy nem megyünk oda. Még a végén bajba keveredünk.

- Ugyan már. Akkor majd távolról nézzük meg őket. Nem hiszem el, hogy nincs benned is kalandvágy. 

- Ó dehogy is nincs. Na jó menjünk. -  adta meg magát, majd megint irányt változtatott.

- Most komolyan erre fogsz rászokni, hogy minden előjel nélkül fordulsz élesen más irányba? Kis-híján leesek rólad. - mondtam mogorván mikor már megint fordult egyet heccből. 

- Tényleg? Nem vettem észre. - mondta ravasz tekintettel.

Aztán elkezdett forogni lefele meg felfele, de rajta maradtam. 

- Há! Nem sikerült a terved. - gúnyolódtam
  
- Igazán? - kérdezte majd forgás után hassal felfelé kezdett el repülni.

Kezdtem egyre lejjebb csúszni. A lábammal már a levegőben kalimpáltam, és csak az egyre jobban zsibbadó kezemmel kapaszkodtam még a nyakába.

- Jól van, oké nyertél. 

- Majd mindjárt. - vigyorgott, és rázott magán egyet, mire a kezeim lecsúsztak a nyakáról, és elkezdtem zuhanni lefelé. Először vártam, hogy elkapjon, de azt látva hogy nyugodtan szeli tovább az eget elkezdtem sikítozni. A tenger fölött pár méterrel megragadott majd újra a hátán találtam magam.

- Ezt többször ne csináld. - vettem akadozva a levegőt.

- Tudod jól, hogy elkapnálak. - mondta mosolyogva.

- Már a tengernél is vagyunk? - kérdeztem csodálkozva.

- Igen, és már meg is érkeztünk.

- Egy  órás ide az út? 

- Ekkora kitérővel amit most mentünk igen. De általában csak 10 perc. - mondta majd leszállt.

Elkezdtünk sétálni, és beértünk egy erdős részre. Mentünk egy darabig mire kiértünk onnan, és hihetetlen kilátás tárult elénk.

- Ez meseszép de ez ... - mondtam ámuldozva, majd rájöttem hol is vagyunk - ez Hibbant sziget.

Ekkor megjelent előttünk két alak, és rám ugrott Amira beterítve a szárnyával.