8.rész Egy csapatban

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog, és írjatok kommenteket, építő kritikákat! Örülnék neki. :)


Sétáltunk a főtéren, és amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy mindent jól szemügyre vegyek addig Amira az összes kis neszre fölkapta a fejét, megállt, morgott, majd jött utánam.

- Gyere már! - szóltam mikor megint megállt.

-  Te talán észre vennéd a veszélyt a nagy nézelődésben? - mondta morcosan.

Ezután csendben lépdelt mellettem amíg elértünk Bélhangos műhelyéhez. Bementünk, körülnéztem, és megállapítottam, hogy egészen jó kis szerkentyűket találtak ki. 

- Hű, nem is hittem volna, hogy így néz ki élőben. - csodálkoztam.

Oldalra néztem ahol Amira nagyon bökdösött valamit. Oda mentem, és megláttam egy világosbarna nyerget sötétebb árnyalatokkal szegélyezve. Rögtön megtetszett, és föl is próbáltam Amirára. A nyereg tökéletesen illet rá, rugalmas volt, ezért nem is zavarta a mozgásban a sárkányomat, aki pillanatok alatt hozzá is szokott.

- Ki vagy te? - kérdezte hirtelen egy hang a hátam mögött.

Megfordultam a tengelyem körül, és megláttam Hablatyot. Amira védelmezően mellém állt, majd ekkor megjelent Fogatlan a barátja mellett. Szúrós szemmel méregetett minket, és a két sárkány elkezdett közeledni egymáshoz. Megszaglászták a másikat, és egymással szemben leültek beszélgetni.
Én nem nagyon értettem, mert még nem sajátítottam el teljesen a sárkányok nyelvét.

- Hablaty vagyok a törzsfő fia. Amúgy ne ijedj meg csak beszélgetnek.

- Tudom, hogy mit csinálnak, és azt is ki vagy te. Én pedig Nimzáj vagyok.

- Tudsz a sárkányok nyelvén?  Honnan ismersz engem? - kérdezte döbbenten.

- Igen tudok. Hát  a történet kissé bonyolult, hogy honnan ismerlek, de elmondom.

Azzal elmondtam neki mindent, és megtudtam, hogy a szigeten ő tud egyedül sárkányul.

- Értem. Tessék itt egy kulcs a 3. házhoz. Maradj ameddig szeretnél, holnap pedig bemutatlak mindenkinek. A nyerget pedig neked adom ajándékba. - mutatott Amira hátára.

- Köszi, és jó éjszakát. - mosolyogtam.

- Jóéjt! - mondta ásítozás közben.

Bementem a házamba, lepakoltam és el is aludtam Amira szárnya alatt.
Reggel Fogatlan bökdösésére ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem megláttam Hablatyot az ajtóban. Majd a sárkányomat is akin Fogatlan ugrált, hogy felkeltse.

- Tessék. Ezt Asztrid küldte. - nyomott a kezembe egy sötétkék felsőt, bézs színű nadrágot, fekete szegecses szoknyát és csizmát.

Kidörzsöltem az álmot a szememből, és nyomban fel is öltöztem.

- Na, hogy tetszik? - kérdezte Asztrid belépve a házba.

- Köszönöm. Eltaláltad az ízlésem. - mosolyogtam rá.

- Akkor indulás már mindenki ránk vár. - sürgetett minket Hablaty, aki vállalta a körbevezető szerepét.

Bemutatott Pléhpofának, majd elmentünk az Arénába, ahol a többi sárkánylovas volt.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Szia! - kiáltották kórusban, majd ledöbbentek mikor meglátták Amirát mögöttem.

- Ő a sárkányom Amira aki egy Fényfúria. Meséljek róla?

- Igen. - jöttek közelebb érdeklődve.

Elmeséltem róla szinte mindent csak azt nem, hogy tudunk gondolatban beszélni, meg persze a titkos dolgait. Eközben Halvér szorgosan jegyzetelt, de megkértem rá, hogy a különleges képességeit ne írja le, mert az csak Amirának van.

- Megmutatod, hogy lesz láthatatlan? Az olyan király. - álltak fel izgatottan az ikrek.

- Persze. - feleltem, majd felültem a sárkányom hátára.

A többiek csodálkozva nézték ahogyan mindketten eltűnünk. Majd mikor Amirával felemelkedtünk a levegőbe mindenkiből kitört a röhögés.

- Most meg mi van? - kérdeztem meglepetten.

- Mikor felszálltatok te láthatóvá váltál, de Amira még láthatatlan. Szóval úgy nézel ki, hogy terpeszben lebegsz fönt. - mondta fulladozva a nevetéstől Takonyóc.

- Ja, hát ez azért van, mert még repülésben nem találtuk meg a teljes összhangot. - motyogtam zavartan, majd elképzelve a jelenetet én is elnevettem magam.

Leszálltunk a földre, és Amira is visszaváltozott. Ekkor egy csoportos beszélgetés vette kezdetét, és sok mindent megtudtunk egymásról.