17.rész Kék lila foltok, meg egy kis bünti

Felkeltem, és Aaron már megint nem volt a helyén. Nyújtózkodtam, majd kimentem a szobából, és megpillantottam, ahogyan sült halakat tesz egy tálcára.

- Itt a reggeli. - nyomta a kezembe. - Edd meg gyorsan, mert mennünk kell az Arénába gyakorolni. - mondta azzal el is ment. Eltüntettem a tálcáról mindent, de amikor az utolsó darab halat ettem sikeresen leettem a felsőmet. Kerestem is egy másikat, és épp kezdtem volna lehúzni magamról a pólóm, de rájöttem, hogy nem ártana becsukni mögöttem az ajtót. Megfordultam, és Aaron ott állt az ajtófélfának támaszkodva.

- Héj, nem kéne kopogni? - mondtam felháborodva.

- Nem volt becsukva az ajtó. - húzta félmosolyra a száját.

- Attól még nem kell kukkolni! - mondtam, majd becsaptam az ajtót az orra előtt.

- Nem kukkoltalak, csak be akartam volna menni valamiért. - kiabálta az ajtón kívül.

- Akkor, majd bejössz, ha átöltöztem. - szóltam ki.

Elkészültem, és felpattantam Amirára, majd Aaron feült mögém, és átkarolta a derekam, amitől jóleső borzongás futott végig a gerincemen. Elfordítottam a fejem, és kérdőn néztem rá, mire rögtön kapcsolt.

- Vértüske elment a többi siklóval kirándulni, ezért megyek veled. - magyarázta, mire én bólintottam, és el is indultunk.

Útközben összetalálkoztunk pár elszabadult jakkal, és Amira a plazmabombák segítségével elkezdte terelni őket. Megláttunk egy kötelet a fán, és Aaronnal együtt nyújtózkodtunk, hogy elérjük, de pont egy hirtelen kanyar miatt leestünk, és egy ágban megkapaszkodva himbálóztunk a tenger fölött. Amira megállt, és ránk nézett, de én intettem neki, hogy terelje be az állatokat a helyükre. Bólintott egyet, és gyorsan elhúzott, hogy hamar visszaérjen. Eközben megláttam néhány undorító kinézetű bogarat, amik épp a kezem irányába tartottak. Ijedtemben elengedtem az ágat, Aaron utánam kapott, de az lett a vége, hogy estünk vagy két métert, de aztán gyorsan belekapaszkodtunk egy másik ágba.

- Ne izgulj. Kimentem magunkat, ha törik ,ha szakad! - mondta határozottan Aaron, majd megreccsent az ág jelezve, hogy nem nagyon bírja a súlyunkat.

- Úgy tűnik törik. - mondtam, majd a faággal együtt zuhantunk a mélybe, de ekkor alánk szállt Amira, és elkapott minket.

- Hú, ezt megúsztuk, de hogy került oda a fára az a kötél? - kérdeztem miközben a sárkányomat simogattam.

- Az a kerítésen volt ahonnan kiszabadultak a jakok, de azt én sem tudom hogyan került fel oda. - válaszolta miközben megláttuk a többieket.

Megérkeztünk, és Asztrid, meg Kőfej rögtön oda is jött hozzám, és elmondták a mai programot.

- Sziasztok! - sétált mellénk félénken Hanga. - Ne haragudjatok a szöges dolog miatt, és ez nem volt szép tőle. - hajtotta le a fejét bűnbánóan. - De most el kell mennem a falumba, mert szükség van rám ott, és ... - mondta, de ebben a pillanatban felkapta a sárkánya, és elindultak.

 

- A háborúra visszaérek. - kiáltotta még, majd eltűntek a felhők között.

- Hát ez fura volt. - állapítottuk meg, és pár perc múlva odamentünk a fiúkhoz.

Kettesével kellett beállni úgy, hogy egy tapasztalt harcos egy kezdővel legyen. Végül az lett a sorrend, hogy Asztrid lett Hablattyal, Én Aaronnal, Takonypóc Halvérrel, az Ikrek meg együtt, és még megbeszéltük, hogy félóránként váltogatjuk a párunkat.

- Tessék. - adott egy fakardot Aaron, mire furán néztem rá.

- Ez most komoly? - kérdeztem.

- Inkább vágásokat akarsz szerezni kék, és zöld foltok helyett? - mutatott egy éles kardra amin szinte vakítóan csillogott a napfény.

- Jó lesz a fakard. - vettem el tőle, majd beálltam egy harci pózba felkészülve a támadásra.

- Először arra koncentrálj, hogy kivédd az ütéseimet. - adta az instrukciót, majd mire pislogtam egyet már le is csapott, és vállon talált.

- Áúú. Azért nem lehetne óvatosabban? - dörzsöltem meg az ütést ért bőrfelületet.

- Ha nem akarsz több ilyet, védekezz. - mondta mosolyogva, majd gyengédebben mint az előbb újból lecsapott, és eltalálta a másik karomat.

- Na ebből elég. - mondtam bosszúsan, és nagy erővel meglendítettem a kardomat, de kivédte. Újból, és újból támadtam aminek az lett a vége, hogy kiütötte a kardomat a kezemből. Odajött mellém a torkomnak szegezve a fegyverét, és már olyan közel volt, hogy éreztem az orrán kifújt levegő lágy simogatását az arcomon. Felvette a kardomat, majd odaadta.

- Koncentrálj! Ne csak a düh vezéreljen. - mondta, és a következő ütést ami már megint a semmiből jött sikerült elhárítanom.

- Ügyes! - biccentett.

Aztán Takonypóccal voltam, aki az elején még tényleg harcolt velem, és sikerült egyszer kicsavarnom a kezéből a kardot, de aztán gondolt egyet és elkezdett táncolni.

- Hát ezzel meg mi történt? - jött oda hozzám Asztrid, és csak úgy gyűltek körülöttünk a csodálkozó szempárok, főleg amikor Takonypóc elkezdett magában keringőzni. 

Na ezen már szakadtunk a röhögéstől, de egyszer csak a karomnál fogva odahúzott maga mellé.

- Gyere, bébi táncoljunk! - mondta Takonypóc.

- Mondtam már, hogy ne hívj így! - de mire észbe kaptam már el is kezdtünk táncolni amivel nem lett volna semmi baj, ha nem rángatott volna össze vissza, ha nem lépett volna kétszer a lábamra, és ha nem forgatott volna szédülésig, akkor még élveztem is volna. Szédelegve lépkedtem el tőle, és sikerült is megbotlanom egy eldőlt szekercében. De pont mielőtt földet értem valaki elkapott. Felnéztem, és Aaront láttam magam előtt, csak az volt a bökkenő, hogy azt láttam, hogy három feje van. Nem tudtam, hogy melyik fejhez kellene szólnom, így találomra odafordultam az egyikhez.

- Köszi. - mosolyogtam rá.

- Nincs mit. Még mindig szédülsz? - kérdezte nevetve.

- Hát még egy kicsit. - válaszoltam, de már vissza is húzott magához Takonypóc.

Egy kis idő elteltével sikerült is megtanítani neki, hogy hogyan kell normálisan táncolni, és már egészen jól ment neki.Eközben egész jó kis " táncparkett " alakult ki az Arénában. Asztrid Hablattyal, majd Fafejjel, Halvér Fafejjel, majd Kőfejjel, Takonypóc meg mindenkivel táncolt akit csak meglátott. Most éppen a fekete birkával táncolt, aki nem nagyon díjazta ezt a tevékenységet, főleg mikor a magasba dobta.










Rajta nevettünk a többiekkel, mikor valaki megfogta a kezem és magához húzott.

- Tartozol egy tánccal. - mosolygott rám Aaron, majd el is kezdtünk ritmusra mozogni.

- Várjunk csak! Honnan van zene? - kérdeztem meglepődötten, mire Aaron felmutatott az Aréna tetejére, ahol a sárkányok a farkukkal doboltak, meg még ki tudja mit csináltak.

Még táncoltunk egy darabig, meg egymás hülyeségén röhögtünk, ahogy különböző mozdulatokból mutattak egy igen érdekes koreográfiát. Nevetve néztem őket, de ekkor megcsörrent a telefonom a zsebemben.

- Halló? - vettem föl mert csak számot jelzett ki a telefonom név nélkül.

- Nimzáj! Mégis, hogy képzeled, hogy elmész itthonról egy napra? Tudod, hogy aggódtam érted? Ráadásul apa munkatársai voltak itt, és neked is itt kellett volna lenned, hogy lefoglald a kisgyerekeiket, mert fontos dolgokról beszéltünk, így muszáj volt azt mondanom, hogy a nagyszüleidnél voltál. - szólta mérgesen anya a telefonba, és mint kiderült a munkahelyéről hívott.

- Ó, ne haragudj anya elfelejtettem. - sütöttem le a szemem, hiszen minden nap haza megyek Hibbantról, vagy szoktam szólni, hogy itt alszok Hablatyékkal. 

- Rendben, de most gyere haza. Ja, és három napig szobafogság, vagyis nem mehetsz repkedni Amirával.

- De mi lesz a ... - kezdtem volna tiltakozni, hogy háború lesz, és segítenem kell, de azért ezt még sem mondhattam.

- Nincs de! Most pedig siess.

- Oké. - mondtam, majd megszakítva a hívást dermedten álltam a telefonommal a kezemben.