36.rész A könyv keresése

Sziasztok!

Megérkeztem a folytatással, és az eredményhirdetéssel! Nem sokan küldtétek el a megfejtést, de így majd több meglepetés ér titeket. Akik meg elküldték a helyes szót, azoknak lehetett egy kérdésük a történettel kapcsolatban, amikre már válaszoltam. :) Itt vannak a nyertesek:

Bársony Enikő

Metal Dragon

Dóri

Helga


Na, és itt van a rész is, amivel késtem egy két napot, de nem volt időm írni kirándulás közben. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Nem sokat teketóriáztam azzal, hogy körülnézzek, csak haladtam előre míg el nem értem a könyvespolchoz. Amúgy sem volt sok látnivaló. Egy egyszerű kis ház volt fából barkácsolt berendezéssel, ütött kopott edényekkel, és két szobával. Végig húztam az ujjam a könyvek gerincein, miközben nagy odafigyeléssel tanulmányoztam a köteteket. A legtöbbnek fekete kemény borítója volt, de akadt a barna szín árnyalataiból is néhány. Egyszer csak megakadt a szemem az egyiken amin egy kis vörös beütés is volt, de azt csak az éles látásomnak köszönhetően vettem észre. Leemeltem a polcról, és kezeim között megforgatva jól szemügyre vettem. Még jobban koncentráltam, hogy még az apró vörös elmosódásokat is észre vegyem, mire lassan kirajzolódott rajta egy sárkány jele. Rögtön tudtam, hogy ez az amit keresek, és leültem az asztalhoz, majd fellapoztam a könyvet. Sárkányfajták voltak benne, és hiába keresgéltem nem találtam semmi újat, vagy érdekeset. Amikor már harmadjára is a végére értem sóhajtva csuktam össze. Csalódottan borultam rá a könyvre, miközben a sarkait piszkáltam, és kapargattam mintha rejtenének valamit. Addig csináltam ezt a tevékenységet míg meg nem untam, majd felálltam, és folytattam a keresést. Átnéztem az összes könyvet, és már a végére kezdett nagyon elegem lenni belőle. Kapkodósan lapoztam át a maradékot, és már majdnem elértem az utolsó darabot, mikor kirepült az éppen kezemben tartott szótárból egy cetli. Nemtörődöm módon lehajoltam érte, és kihajtogattam, gondolván, hogy úgysem lesz benne semmi különös. Ahogy olvastam egyre jobban kikerekedett a szemem. Bőszen faltam a sorokat, de lapocska ketté volt tépve. Ez nem igaz! Egyre jobban kezdett felmenni bennem a pumpa, de muszáj volt megtalálnom a másik felét. Elkezdtem visszarakni a könyveket a polcra, mivel már egy sem maradt átnézetlenül. Amikor az utolsót tettem vissza a helyére, beleakadt a borítója az övembe. Egy titkos kis rés volt az, és onnan esett ki a lap félbeszakadt része, ahol megkapartam a körmömmel. Biztos fellazítottam a vöröses sárkány mintás könyv borítója titkos oldalát. Hát még is csak jó volt a gyanúm, hogy ebben a könyvben lesz! Kinéztem az ajtón, a kezemben a lapokat szorongatva, és miután megbizonyosodtam, hogy tiszta a levegő, bezártam az ajtót, és futásnak eredtem. Meg megcsúsztam a lejtős jeges úton, de kitartóan haladtam tovább, miközben a szél arcomnak csapta hideg fuvallatait. Végre leértem az ösvényen, és megláttam amint a többiek nyújtózkodva, és a szemüket dörzsölgetve kótyagosan lépdeltek kifelé a barlangból. Amint felém fordultak, nagy nehezen kivették a távolból a futó, kezében lapokat lengető lányból, hogy én vagyok az. Annyira jól bravúroztam a fák között, és néhány ugrást is bele vittem, de az utolsó pillanatban egy nagy hókupac tetején landoltam. Lebukfenceztem róla, majd kecsesen talpra ugrottam, és zihálva meg havat köpködve a számból Lénáék felé nyújtottam a lapokat. Amíg az Őrző társaim elolvasták Hablatyék kérdőn néztek rám.

- Mégis hol az égben voltál? Két órája keresünk téged, te meg maraton futást rendeztél egyedül? - húzta össze a szemöldökét Hablaty.

- Hát csak megjártam Dagur börtönét, történelmi kirándulást tettem egy várban, elcsevegtem egy kicsit egy beépített kémmel aki megjegyzem Alex volt, és egész napos virrasztás után volt annyi energiám, hogy lefussak egy hegyről, miután meg kerestem azt amiért jöttünk. - fejeztem be a mesémet miután kifújtam magam. - Amúgy meg nem is kerestetek, mert láttam, hogy most keltetek fel.

- Még hajnalban kiküldtük utánad az Ikreket, hogy keressenek meg, és mondtuk rögtön szóljanak ha nem találnak meg. Azt hittük csak sétálni mentél, vagy levegőzni, mert nem bírtál aludni. Ez amúgy Fogatlannak köszönhető, hogy Asztrid meg én felkeltünk, mert álmában rúgkapált.

- Hát látom nagyon sokáig jutottak. - néztem a barlang mellett alvó bajkeverőkre. Fafej épp ekkor emelte ki a fejét egy bokorból, Kőfej pedig tátott szájjal aludt egy kövön amire ráfagyott a nyelve.

- Na rátok sem bízok többet semmit. - csóválta a fejét Hablaty, majd hirtelen rám nézett. - Mit mondtál, milyen börtön? - kapcsolt hirtelen mire a többiek is ide néztek.

- Miért? Mi tényleg elindultunk, csak elestünk, és elnyomott az álom. Igaz tesó? - lökte oldalba Kőfejet, aki felemelte a követ amire ráfagyott a nyelve.

 

- Iaz, mi téleg eindutunk! - beszélt kinyújtott nyelvel, majd felszisszent mikor lehúzta a kőről. Ezután nagyjából elmeséltem, hogy mi történt, mire mindenki arcán látszott egy kis aggodalom, majd kapkodósan elkezdtünk össze pakolni, hogy véletlenül se találkozhassunk Dagurral.

- Máskor inkább magamhoz kötözlek, hogy ne kerülj bajba. - suttogta a fülembe Aaron miközben megölelt.

- Oké. - válaszoltam nevetve, és vállába fúrtam az arcom.

Miután felszedtük a cuccainkat, úgy gondoltuk, hogy most inkább kihagyjuk a reggelit, hogy minél hamarabb indulhassunk, amit meg is valósítottunk volna, ha az Ikrek nem vágják keresztül a számításainkat. Ugyanis miután felszálltunk a sárkányainkra, és felemelkedtünk a levegőbe, Böff és Töff a földről nyüszítettek felénk. Visszafordultunk, és megláttuk, hogy a Cipzárhátnak nincsenek lovasai. Így hát szitkozódva visszamentünk, majd két csoportot alakítottunk. Az egyik a földön, a másik a levegőben kereste az eltűnteket. Tíz perc múlva még mindig nem találtuk őket. Leszálltunk, és megvártuk a fiúkat akik gyalog jöttek, és miután beértek minket elkezdtünk tanácskozni ami persze nem vezetett semmi jóhoz. Mindenki a magáét fújta, és már lassan kezdtek elpattanni az idegeink, mikor Hablaty felkiáltott.

- Csendet! - fújtatott mérgesen. - Így semmire se fogunk jutni, hogy egymás szavába vágva veszekszünk. Találjunk ki egy normális tervet mielőtt Dagur találja meg őket hamarabb. 

- De még is mit? Fésüljük át az egész erdőt? Az órákba telhet. - vakarta meg az állát Takonypóc. Mindenki csendes elmélkedésbe kezdett. Miután megállapítottam, hogy túl fáradt vagyok egy rendes terv kieszeléséhez nézelődni kezdtem. Egyesével végig néztem mindenkin, és majdnem elkapott a röhögőgörcs ahogyan a többiek gondolkozó arcot vágtak, és a semmibe meredtek. Egyszer csak megakadt a szemem az Ikrek sárkányán aki felkapta a két fejét, és szimatolásba kezdtek.

- Figyeljetek csak! Lehet, hogy szagot fogtak! - mutattam lelkesen a lassan elinduló sárkány után. 

- Ó! - csapott Hablaty a homlokára. - Hogy nem jutott eszünkbe hamarabb? Kövessük! - adta ki az utasítást. Nagy nehezen feltápászkodtunk, és a Cipzárhát nyomába eredtünk.

- Hosszú séta vár ránk. - szólalt meg hirtelen Böff.

- Lehet egész éjszakás. - tette hozzá Töff. Hát ez remek. Nem akartam még egy éjszakát alvás nélkül tölteni, de úgy látszik muszáj leszek. 

- Merre mehettek? Ugye nem a vár felé? - kérdeztem a sárkánytól, miközben tolmácsoltam Hablatyéknak.

- Nem. Az erdő sötétebbik része felé mentek. - sziszegték. Ahogy haladtunk tovább egyre ismerősebb lett az útvonal. Próbáltam elindítani fáradt agytekervényeimet, és lassan be is ugrott, hogy hová megyünk.

- Ez az út a Jéglidérchez vezet! Erre jöttünk, mikor először találkoztunk vele. - közöltem boldogan, hogy felismertem. Ekkor zörögni kezdtek az ágak, mire hegyezni kezdtem a fülem. Vánszorgó léptek, fáradt fújtatás hallatszódott, mire közölte az Ikrek sárkánya, hogy utánanéz a zaj forrásának. Kiszaladt a fák sűrűjéből egy vaddisznó, de még volt ott valami. A Cipzárhát felvett egy pozíciót, ami olyan volt mintha kém lenne, és lopakodva elindult.