A bokor zörgése egyre erősödött, ami elárulta, hogy az a valami felénk közeledik. A többiek előkapták a fegyvereiket, én pedig koncentráltam az erőmet készenlétbe helyezve, hogy ha kéne rögtön tudjam használni. De a biztonság kedvéért az íjamat a hátamra, a kardomat meg a kezem ügyébe vettem. A fegyverem markolatát szorongatva figyeltem, ahogyan lassan előtűnt Kőfej meg Fafej mélabús ábrázata.
- Mi történt, miért mentetek el? - kérdeztük idegesen, egy cseppnyi aggodalommal fűszerezve.
- Csak el akartunk köszönni a Jéglidérctől, de nem találtuk meg. - csóválták a fejüket bánatosan.
- De miért nem szóltatok? Nagy baj is lehetett volna! - csattant fel az orrnyergét dörzsölve Hablaty.
- Úgy gondoltuk vissza érünk mire indulunk. Nem gondoltuk, hogy így el húzódik a keresés.
- Hajj, mert nektek aztán tökéletes időérzéketek van, és remek ötleteitek, és persze mikor el kéne húznunk innen gyorsan akkor meg eltűntök. Ehhez már tehetség kell. - fortyogott magában Takonypóc a kiakadás szélén állva. Az ikrek már így is penge élen táncoltak előttünk, de mikor megpróbálták leutánozni a morgolódó fiú mimikáit, akkor végleg elszakadt a cérna, és Takonypóc rájuk vetette magát.
- Szerintetek segítsünk nekik? - kérdezte Josh.
- Á, ráér az. - legyintett nemtörődöm mód Asztrid. - Hadd tombolják csak ki magukat. - néztünk a hóban fetrengő trióra. Egy darabig még el szórakoztunk rajtuk, majd nemsokára szétválasztottuk a kimelegedett bunyósokat, akik szép lassan megbékéltek egymással.
- Ömm, lehet hogy ti nem jártatok sikerrel, de viszont Jégvirág megtalált minket. - mutattam a fára a felém forduló kérdő arcok láttán. A sárkány kígyózva az ágakba kapaszkodva mászott lejjebb, majd pontosan elénk érkezve leugrott. Elmosolyodott, majd egyesével szemügyre vett minket. Búcsúzásként, még odaléptem hozzá és megsimogattam, mire gyengéden megbökdösött, és hozzám dörgölte a fejét.
- Jó utat! Remélem még találkozunk egyszer. - mondta, azzal a hó alá fúrva magát eltűnt.
- Nagyszerű! Megtaláltuk, és el is köszöntünk tőle, de most már nem gondoljátok, hogy indulhatnánk? - kérdezte sürgetően Josh, mire egyként bólintottunk, és felpattantunk a sárkányainkra.
Öt percig sem tartott még az út mikor már alig bírtam nyitva tartani a szemem. A tenger sós illata, és Amira egyenletes mozgása teljesen elbódított. A szemhéjaim egyre inkább elnehezültek csalogatva egy megérdemelt kiadós alvás felé. Néha már a szédelgésem odáig fajult, hogy kettőt láttam mindenkiből, amikor megszólalt mellettem valaki.
- Aludj nyugodtan egyet. Úgyis rád fér, és majd felkeltünk, ha megérkeztünk. - mosolygott rám biztatóan Asztrid mire a gesztust viszonozva hálásan bólintottam, és többé nem ellenkeztem az álom hívó szavával.
Nemsokára felébredtem, és Hibbanton találtam magam, de nem az a látvány fogadott amit már megszoktam. A szép zöld fenyves eltűnt, helyette a kopár földön szénné égett ágak sorakoztak, és a megmaradt csupasz fatörzsek kormosan, és magányosan álldogáltak. A patak vizébe egyre sűrűbben jelentek meg a hullámzó sötét vércsíkok. A barátságos hibbanti faházak lángoltak, az emberek arcára pedig félelem, és rettegés ült. A gyerekek vérfagyasztó sikoltozását pedig elnyelte a vad sárkányok dühödt ordítása. Ezek a lények pusztítani akartak. A szemükből eltűnt a barátságos fény, és sötét csillogás vette át a helyét. Eléjük futottam, és a kezemet lengetve kiáltoztam nekik, hogy észrevegyenek mint egy élő célpontot, de semmi. Próbáltam mentálisan az elméjükbe hatolni, de nem éreztem semmi érzelmet vagy gondolatot. Az emberek is egyszerűen elfutottak mellettem mintha ott sem lennék. Vizeken áttocsogva szaladtam, hogy legalább egy ismerőst találjak aki elmondaná mi ez az egész. Aztán megpillantottam Hablatyékat, de nem voltak velük a sárkányaik. Asztrid épp egy Szörnyen nagy rémség felé dobta a szekercéjét, Takonypóc meg dárdákkal hajigálta az arra tévedő Gronkeleket. Egy Sikló pedig felkapta Fafejet, karmával erősen a húsába vájva, mire a fiú fájdalmában felordított. Könny szökött a szemembe ahogy egy másik sárkány épp leteríteni készülte Asztridot. Olyan erősen haraptam be alsó ajkam, hogy lassan egy vércsepp buggyant ki belőle. Nem engedhettem, hogy végezzenek ezek a bestiák a barátaimmal. Bestiák. Olyan rossz volt kimondani ezt a szót, egy eddig barátságos, és hűséges lényre. Vajon mi változhatott meg így egy nap alatt? Mintha szellem lennék szinte átrohantak rajtam, és senki sem érzékelte a jelenlétem. De mintha a sárkányok nem önszántukból tennék azt amit, hanem úgy néztek ki mint akiket megbabonáztak valami sötét mágiával.Ekkor megjelent előttem egy fekete gomolygó felhő ami lassan körbe körbe úszva egyre nagyobb lett, és füstöt bocsájtott ki, akár egy vulkán kürtője mikor kitörni készül. De a feketeség mögül egy sárkány bukkant fel, és meglátva engem felém repült, majd előttem öt méterre leszállt. Fekete pikkelyei, és vörösen izzó szemei voltak.
A szája résnyire nyitva volt amiből a füst szállingózott ki, csakúgy mint az orrnyílásából. Vicsorogva lassan elkezdett körözni körülettem jelezve, hogy készen áll az összecsapásra, majd üvöltve felém szaladt. Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim, és zihálva támaszkodtam meg Amira nyakán. Gyorsan kitöröltem a szememből az álom maradékát, majd a többiek felé fordultam akik rám mosolyogtak, hogy végre felébredtem. Ez örömmel töltött el, hogy minden rendben van, és hogy most tényleg felébredtem, nem pedig egy rémálomban találtam magam. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és próbáltam lenyugtatni magam. Ez csak egy álom, semmi több. Most már tényleg itt vagyok a valóságban, és nem harcol senki senkivel. De mi van ha ez egy figyelmeztetés volt? Ha a barlang Őrzője küldött egy álomképet, hogy mi lesz a jövőben? Ez fog történni, ha nem pusztítjuk el idejében a kiválasztott sárkányban lakó démont? Hiába pihentem ki magam, de hirtelen még fáradtabbnak, és elgyötörtebbnek éreztem magam a ránk váró feladat miatt. Tudtam, hogy nem vesztegethetünk sok időt, ezért elhatároztam, hogy mihelyst visszaérünk, a következő nap már indulok is a Fényfúriák szigetére, hogy megkeressem a barlangot.
Az egész napot átrepültük, és estére értünk haza. Egy gyors beszámolóra elregéltük a főnöknek kalandos utunkat a Nagyteremben, és alig vártuk, hogy végre megszabadulhassunk a fárasztó kérdéseitől. Mindenki nyúzottan, és ásítozva fogatta Pléhpofa faggatásit, és mire elszabadulhattunk, az agyam már szinte egy mosott szivacshoz hasonlított. Bandukolva indultunk vissza a házunkba, majd egymásnak intettünk mikor elváltak útjaink. Az erőmből, még annyi futotta, hogy előkészítettem az utazó táskát amiben majd elviszem a szükséges holmikat,fegyvereket, könyveket amiben írnak az Őrzőkről, sárkányokról, meg az élőlényeket megszálló démoni füstről.
Sziasztok!
Megérkeztem a folytatással, és az eredményhirdetéssel! Nem sokan küldtétek el a megfejtést, de így majd több meglepetés ér titeket. Akik meg elküldték a helyes szót, azoknak lehetett egy kérdésük a történettel kapcsolatban, amikre már válaszoltam. :) Itt vannak a nyertesek:
Bársony Enikő
Metal Dragon
Dóri
Helga
Na, és itt van a rész is, amivel késtem egy két napot, de nem volt időm írni kirándulás közben. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)
Nem sokat teketóriáztam azzal, hogy körülnézzek, csak haladtam előre míg el nem értem a könyvespolchoz. Amúgy sem volt sok látnivaló. Egy egyszerű kis ház volt fából barkácsolt berendezéssel, ütött kopott edényekkel, és két szobával. Végig húztam az ujjam a könyvek gerincein, miközben nagy odafigyeléssel tanulmányoztam a köteteket. A legtöbbnek fekete kemény borítója volt, de akadt a barna szín árnyalataiból is néhány. Egyszer csak megakadt a szemem az egyiken amin egy kis vörös beütés is volt, de azt csak az éles látásomnak köszönhetően vettem észre. Leemeltem a polcról, és kezeim között megforgatva jól szemügyre vettem. Még jobban koncentráltam, hogy még az apró vörös elmosódásokat is észre vegyem, mire lassan kirajzolódott rajta egy sárkány jele. Rögtön tudtam, hogy ez az amit keresek, és leültem az asztalhoz, majd fellapoztam a könyvet. Sárkányfajták voltak benne, és hiába keresgéltem nem találtam semmi újat, vagy érdekeset. Amikor már harmadjára is a végére értem sóhajtva csuktam össze. Csalódottan borultam rá a könyvre, miközben a sarkait piszkáltam, és kapargattam mintha rejtenének valamit. Addig csináltam ezt a tevékenységet míg meg nem untam, majd felálltam, és folytattam a keresést. Átnéztem az összes könyvet, és már a végére kezdett nagyon elegem lenni belőle. Kapkodósan lapoztam át a maradékot, és már majdnem elértem az utolsó darabot, mikor kirepült az éppen kezemben tartott szótárból egy cetli. Nemtörődöm módon lehajoltam érte, és kihajtogattam, gondolván, hogy úgysem lesz benne semmi különös. Ahogy olvastam egyre jobban kikerekedett a szemem. Bőszen faltam a sorokat, de lapocska ketté volt tépve. Ez nem igaz! Egyre jobban kezdett felmenni bennem a pumpa, de muszáj volt megtalálnom a másik felét. Elkezdtem visszarakni a könyveket a polcra, mivel már egy sem maradt átnézetlenül. Amikor az utolsót tettem vissza a helyére, beleakadt a borítója az övembe. Egy titkos kis rés volt az, és onnan esett ki a lap félbeszakadt része, ahol megkapartam a körmömmel. Biztos fellazítottam a vöröses sárkány mintás könyv borítója titkos oldalát. Hát még is csak jó volt a gyanúm, hogy ebben a könyvben lesz! Kinéztem az ajtón, a kezemben a lapokat szorongatva, és miután megbizonyosodtam, hogy tiszta a levegő, bezártam az ajtót, és futásnak eredtem. Meg megcsúsztam a lejtős jeges úton, de kitartóan haladtam tovább, miközben a szél arcomnak csapta hideg fuvallatait. Végre leértem az ösvényen, és megláttam amint a többiek nyújtózkodva, és a szemüket dörzsölgetve kótyagosan lépdeltek kifelé a barlangból. Amint felém fordultak, nagy nehezen kivették a távolból a futó, kezében lapokat lengető lányból, hogy én vagyok az. Annyira jól bravúroztam a fák között, és néhány ugrást is bele vittem, de az utolsó pillanatban egy nagy hókupac tetején landoltam. Lebukfenceztem róla, majd kecsesen talpra ugrottam, és zihálva meg havat köpködve a számból Lénáék felé nyújtottam a lapokat. Amíg az Őrző társaim elolvasták Hablatyék kérdőn néztek rám.
- Mégis hol az égben voltál? Két órája keresünk téged, te meg maraton futást rendeztél egyedül? - húzta össze a szemöldökét Hablaty.
- Hát csak megjártam Dagur börtönét, történelmi kirándulást tettem egy várban, elcsevegtem egy kicsit egy beépített kémmel aki megjegyzem Alex volt, és egész napos virrasztás után volt annyi energiám, hogy lefussak egy hegyről, miután meg kerestem azt amiért jöttünk. - fejeztem be a mesémet miután kifújtam magam. - Amúgy meg nem is kerestetek, mert láttam, hogy most keltetek fel.
- Még hajnalban kiküldtük utánad az Ikreket, hogy keressenek meg, és mondtuk rögtön szóljanak ha nem találnak meg. Azt hittük csak sétálni mentél, vagy levegőzni, mert nem bírtál aludni. Ez amúgy Fogatlannak köszönhető, hogy Asztrid meg én felkeltünk, mert álmában rúgkapált.
- Hát látom nagyon sokáig jutottak. - néztem a barlang mellett alvó bajkeverőkre. Fafej épp ekkor emelte ki a fejét egy bokorból, Kőfej pedig tátott szájjal aludt egy kövön amire ráfagyott a nyelve.
- Na rátok sem bízok többet semmit. - csóválta a fejét Hablaty, majd hirtelen rám nézett. - Mit mondtál, milyen börtön? - kapcsolt hirtelen mire a többiek is ide néztek.
- Miért? Mi tényleg elindultunk, csak elestünk, és elnyomott az álom. Igaz tesó? - lökte oldalba Kőfejet, aki felemelte a követ amire ráfagyott a nyelve.
- Iaz, mi téleg eindutunk! - beszélt kinyújtott nyelvel, majd felszisszent mikor lehúzta a kőről. Ezután nagyjából elmeséltem, hogy mi történt, mire mindenki arcán látszott egy kis aggodalom, majd kapkodósan elkezdtünk össze pakolni, hogy véletlenül se találkozhassunk Dagurral.
- Máskor inkább magamhoz kötözlek, hogy ne kerülj bajba. - suttogta a fülembe Aaron miközben megölelt.
- Oké. - válaszoltam nevetve, és vállába fúrtam az arcom.
Miután felszedtük a cuccainkat, úgy gondoltuk, hogy most inkább kihagyjuk a reggelit, hogy minél hamarabb indulhassunk, amit meg is valósítottunk volna, ha az Ikrek nem vágják keresztül a számításainkat. Ugyanis miután felszálltunk a sárkányainkra, és felemelkedtünk a levegőbe, Böff és Töff a földről nyüszítettek felénk. Visszafordultunk, és megláttuk, hogy a Cipzárhátnak nincsenek lovasai. Így hát szitkozódva visszamentünk, majd két csoportot alakítottunk. Az egyik a földön, a másik a levegőben kereste az eltűnteket. Tíz perc múlva még mindig nem találtuk őket. Leszálltunk, és megvártuk a fiúkat akik gyalog jöttek, és miután beértek minket elkezdtünk tanácskozni ami persze nem vezetett semmi jóhoz. Mindenki a magáét fújta, és már lassan kezdtek elpattanni az idegeink, mikor Hablaty felkiáltott.
- Csendet! - fújtatott mérgesen. - Így semmire se fogunk jutni, hogy egymás szavába vágva veszekszünk. Találjunk ki egy normális tervet mielőtt Dagur találja meg őket hamarabb.
- De még is mit? Fésüljük át az egész erdőt? Az órákba telhet. - vakarta meg az állát Takonypóc. Mindenki csendes elmélkedésbe kezdett. Miután megállapítottam, hogy túl fáradt vagyok egy rendes terv kieszeléséhez nézelődni kezdtem. Egyesével végig néztem mindenkin, és majdnem elkapott a röhögőgörcs ahogyan a többiek gondolkozó arcot vágtak, és a semmibe meredtek. Egyszer csak megakadt a szemem az Ikrek sárkányán aki felkapta a két fejét, és szimatolásba kezdtek.
- Figyeljetek csak! Lehet, hogy szagot fogtak! - mutattam lelkesen a lassan elinduló sárkány után.
- Ó! - csapott Hablaty a homlokára. - Hogy nem jutott eszünkbe hamarabb? Kövessük! - adta ki az utasítást. Nagy nehezen feltápászkodtunk, és a Cipzárhát nyomába eredtünk.
- Hosszú séta vár ránk. - szólalt meg hirtelen Böff.
- Lehet egész éjszakás. - tette hozzá Töff. Hát ez remek. Nem akartam még egy éjszakát alvás nélkül tölteni, de úgy látszik muszáj leszek.
- Merre mehettek? Ugye nem a vár felé? - kérdeztem a sárkánytól, miközben tolmácsoltam Hablatyéknak.
- Nem. Az erdő sötétebbik része felé mentek. - sziszegték. Ahogy haladtunk tovább egyre ismerősebb lett az útvonal. Próbáltam elindítani fáradt agytekervényeimet, és lassan be is ugrott, hogy hová megyünk.
- Ez az út a Jéglidérchez vezet! Erre jöttünk, mikor először találkoztunk vele. - közöltem boldogan, hogy felismertem. Ekkor zörögni kezdtek az ágak, mire hegyezni kezdtem a fülem. Vánszorgó léptek, fáradt fújtatás hallatszódott, mire közölte az Ikrek sárkánya, hogy utánanéz a zaj forrásának. Kiszaladt a fák sűrűjéből egy vaddisznó, de még volt ott valami. A Cipzárhát felvett egy pozíciót, ami olyan volt mintha kém lenne, és lopakodva elindult.
