45.rész Az elfelejtett mondat

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy ez már az utolsó rész. Nagyon szerettem ezt a történetet írni és a szívemhez nőtt hiszen ez volt az első amibe belekezdtem. Köszönöm, hogy támogattatok és a sok kedves kommentet is amik erőt adtak mindig a folytatáshoz. Remélem szerettétek olvasni és azt is, hogy tetszeni fog ez az utolsó rész. Ha maradt kérdésetek a történettel kapcsolatban nyugodtan tegyétek fel. Na nem is szövegelek tovább, jó olvasást így utoljára! :)


Reggel minden olyan szépnek tűnt. Végre igazán kipihenhettem magam, és csukott szemmel élveztem a nap lágyan simogató sugarait. A madarak dallamosan csiviteltek, és minden olyan idillinek tűnt kivéve egy dolgot. Valami elkezdett böködni minden morgásom és tiltakozásom ellenére is szüntelenül, és még el is takarta a napot. Mérgesen, villámokat szórva pattantak ki a szemeim, amik rögtön ki is kerekedtek a csodálkozástól amint megpillantottam kinek is áll szándékában felkölteni. Amira állt ott előttem, és mikor észrevette, hogy sikerült elérnie amit akart lelkesen hozzám dörgölődzött.

- Hát te, hogy kerülsz ide? - simogattam meg nagy örömmel.

- Inkább te mesélj. Milyen volt a hajóút? - kérdezte, majd mellém feküdve félig betakart a szárnyával. Nagy vonalakban felvázoltam neki mire néha egy egy sárkánynevetést hallatott. Szinte mindenről beszéltünk, hiszen már hiányoltuk egymás társaságát. Nemsokkal ezután a többiek is felkeltek, és miután kicsodálkozták magukat azon, hogy nem csak Hurrikán az egyetlen sárkány itt, valaki feltett egy igen fontos kérdést ami meglepett minket, hogy ez nem jutott eszünkbe hamarabb.

- Ha Amira itt van akkor hol van a többi sárkány? - kérdezte Aaron.

- Hamarosan itt lesznek, csak elmentek halászni reggelit. - mondta a sárkányom, én meg tolmácsoltam a többieknek. Tényleg nem kellett pár percnél több és megjelent a maradék három Őrző sárkánya is, akik középre letettek egy kupac halat, majd tüzet gyújtottak, és a fejükkel az étel felé böködtek, hogy együnk. Mindenki rögtön elvett egy két darab halat amit megsütöttünk, és jóízűen beleharaptunk. Persze az evés közben sem hagytuk abba a diskurálást, hiszen annyi mindent kellett még megvitatnunk.

- A többiek sárkányai is itt vannak? Megtalálták Hablatyékat? - kérdezte Josh, mire Amira bólintott.

- Fogatlan is itt van? A mű farokszárnnyal jött ide? - tudakoltam én is, mire ismételten egy bólintást kaptunk. - Bélhangos szerelte fel neki. - válaszolt tömören. Összenéztünk, mire a sárkányok elkezdtek nyugtalanul fészkelődni. Ezután felvették a szemkontaktust egymással és mintha némán megbeszéltek volna mindent, majd egyként bólintottak. Mi meg csak zavartan kapkodtuk a fejünket közöttük.

- Rendben. Itt az ideje elmondani, miért is jöttünk hamarabb ide mint ahogyan azt elterveztük. - kezdte Amira. - Tegnap este megjelent az álmomban a Barlang Őrzője és mondta, hogy a veszély körülöttünk egyre csak nő, és az Árnydémon egyre csak erősebb lesz. Egy kis sereget már toborzott is maga köré, és nincs olyan sok időnk az összecsapásig mint ahogyan azt reméltük. Így eljöttünk a biztonság kedvéért, hogy itt legyünk ha kell. - fejezte be a beszámolót, mire minket egy kisebb sokkhatás ért. A nagyobb pedig csak azután jött, hogy meghallottunk egy ijesztő sárkányordítást amit egy kígyózóan növekvő füst követett az égen. Úgy tűnt mintha az önálló akarattal bírna, és feltett szándéka lenne, hogy beterítsen mindent és mindenkit. Csak úgy kínálgatta az édes szagú fekete mérgét, hogy az áldozat jóhiszeműen beszippanthassa azt a tüdejébe, akár a harmatos reggeli friss levegőt, majd szétterjedve a testben uralma alá vonja azt.

- Nem. - suttogta elhűlten Léna. - Ez nem lehet.

- Pedig most már nagyon is benne vagyunk. Sárkányra fel, indulás! - kiáltotta Josh buzdítóan, mire riadt arcot vágtam.

- Nem mehetünk csak úgy fel, hogy nincs semmiféle tervünk. - mondtam hevesen mutogatva.

- Majd rögtönözünk. - vont vállat, mire csak egy szemforgatással válaszoltam.

- Figyeljetek! - kezdte Aaron. - A lényeg az, hogy próbáljátok elterelni az Árnydémon és a megszállott sárkányok figyelmét amíg én észrevétlenül közel megyek vagyis repülök ahhoz a förtelmes füsteregetőhöz és a hátába szúrom a tőrt. Hablatyék minden sárkánylovassal együtt pedig segítsenek nektek. - adta ki az utasításokat, és már föl is szálltunk a hátasainkra hiszen már nem volt több időnk. Repülés közben még egyszer átöleltem Amira nyakát, mire ő bátorítóan rám mosolygott. A következő pillanatban pedig már a sárkányokkal teli forgatagban találtuk magunkat. Egyszer Hablatyékkal is összefutottunk és elmondtuk, hogy mit csináljanak miközben minél több megszállott hüllőt próbáltunk leszedni az égről anélkül, hogy komolyabban megsérülnének. Ez így ment egy darabig és már kezdtünk fáradni, de úgy tűnt mi vagyunk fölényben. Amirával lejjebb repültünk és láttuk, hogy a földön lévő emberek pedig megkötözik a levadászott sárkányokat, nehogy visszatérjenek szolgálni az Árnydémont, néha pedig katapultokból lőttek néhány hálót rájuk. Abban a pillanatban mikor felnéztem Aaron repült nagy sebességgel a démon felé, majd mikor odaért átugrott annak a hátára, majd kecsesen landolva megkapaszkodott a kiálló sötét pikkelyekben. A szemem sarkából láttam, hogy Léna és Josh is csatlakozott hozzám, majd együtt néztük reménykedve a jelenetet. Aaron kihúzta a bőrtokból a fényes tőrt, és kezét megemelve készült lecsapni, de a levegőben megállította a mozdulatot és értetlenül fürkészte a bestia hátát. Szeme ide oda cikázott, és nagyon úgy festett a dolog, hogy nincs meg az a szürke folt ahová a fegyvert kéne szúrni. Idegesen markolásztam a nyerget, mikor egy ismerős sárkányordítást hallottam. Mind odakaptuk a fejünket, és Hurrikánt láttuk igyekezni felénk, mire Amira egy hívó hangot hallatott.

- Igazam volt! - kezdte lihegve a Gyapjas Bömbölő. - Tudtam én, hogy valamit elfelejtettem. A Barlang Őrzője azt mondta, hogy annak kell megrajzolni a tőrre a jelet akire a kő rámutatott vagyis Aaronnak. Viszont nem annak kell megölni a sárkány démonját, csak azért kell másnak felkarcolni a jelet, hogy egy másik Őrző ereje is végig kísérje a kiválasztott Őrzőt. Általában annak kell rajzolnia aki a legközelebb áll a kiválasztotthoz. Csak az tudja megölni a démont aki látta jelet, mert egyedül ő láthatja a szürke foltot is a sárkány hátán. Az utolsó mondatnál már biztos voltam benne, hogy kiről beszél és a félelemtől kikerekedett szemekkel néztem magam elé miközben hihetetlen nagy pánik töltött el. Mindenki rám meredt, hiszen én voltam az aki látta a jelet a kövön. Először Lénára majd Joshra néztem, de az utóbbinak riadtság torzította el az arcát miközben nem tudom merre nézett. Próbáltam követni a tekintetét, és megláttam ahogyan az Árnydémon teljes erőbedobással próbál megszabadulni a belé kapaszkodott tehertől. Össze vissza repült, dobálta magát, de Aaron kitartóan kapaszkodott. Ezután viszont a sárkány felvett egy kicsavarodott pózt, és a szárnyával lelökte őt. Aaron kapálózva zuhant a levegőben, mire utána kiáltottam. A többiek elindultak felé, de Amirát és engem feltartott egy kisebb megszállott sárkány csapat, akikkel még el kellett bánnunk. Mikor sikerült hármat odébb állítani az útból, gyorsan Aaron felé pillantottam, és pont láttam ahogyan a sárkánya elkapja, és oda viszi a többi Őrzőhöz. Kicsit megkönnyebbülve sóhajtottam, hogy legalább miatta már nem kell aggódnom. A következő öttel viszont már nehezebben boldogultunk, hiszen minél kisebb sérülést okozva akartuk legyőzni őket. Mikorra sikerült kettővel végezni megjelentek mellettem az Ikrek, és hálóval elkaptak egyet. Felmutatták a hüvelykujjukat, mire én rájuk vigyorogtam. Aztán Asztrid és Hablaty is leszedtek közösen egyet, így már nekünk könnyű dolgunk volt. Mikor végeztünk odarepültem hozzájuk és lepacsiztunk, majd ugyanazzal a lendülettel fordultam is vissza, hiszen még hátra van a csata legnehezebb része. Legyőzni az Árnydémont. Még távolról hallottam, hogy Asztrid és Hablaty közösen közösen kiabálják, hogy sok sikert és már ott is voltam a többi Őrző társam mellett.

- Jól vagy? - kérdeztem Aarontól, mire rám nézett és lassan bólintott.

- Ez a tiéd. - nyújtotta felém a jellel ellátott tőrt miközben mellém repült. - A többiek mindent elmondtak. - tette még hozzá, de nem igazán akaródzott elvennem a fegyvert. Ezt látva Aaron megfogta a kezem majd az ujjaimat gyengéden rákulcsolta a tőr markolatára. Kételkedve mégis menedéket keresve néztem mélyen a szemébe. Bátorítóan megszorította a kezem, majd odahajolt hozzám és megcsókolt. Megöleltem és erősen kapaszkodtam belé.

- Tudom, hogy sikerülni fog. Te és Amira nagyon jó páros vagytok. - suttogta a fülembe, majd elengedett, hogy indulhassak. 

Mindenki mondott még egy két bátorító szót, majd Amirával elindultunk az Árnydémon felé. Kisebb nehézségekkel átverekedtük magunkat a sárkányok tömkelegén, és pontosan a keresett sárkány előtt kötöttünk ki. Ő már várt ránk és fújtatva, vicsorogva mért fel minket vörösen izzó szemeivel. Amira is vissza morgott és kihúzta magát jelezve, hogy nem fél tőle, mire még mérgesebb lett és vadul kavargó fekete füstcsíkok szálltak felénk az orrából és a szájából. Ügyesen kikerültük őket, majd elkezdtünk körözni a sárkány körül és próbáltam lecsapni rá a jobb kezemben szorított tőrrel. Mikor rájött, hogy mit tervezek egy jól irányzott farokcsapással kiverte a kezemből a fegyvert, és önelégült vigyorral nézett ránk. Ahogy láttam, hogy a tőr elkezd zuhanni olyan hevesen kaptam utána, hogy az egyensúlyomat elveszítve kiestem a nyeregből. Az szabadeséstől megemelkedett az adrenalin szintem és kalapáló szívvel próbáltam utánanyúlni a mellettem zuhanó tőr után. Mikor épp elértem volna éreztem a becsapódást, hogy a hátam valami keménynek ütközik, és nem estem tovább lefelé. Óvatosan feltápászkodtam és észrevettem, hogy egy Cipzárhát potyautasa lettem. Egyik fejével rám nézett egy pillanatra, de aztán visszafordult mintha nem érdekelné, hogy valaki utazik a hátán. A pillanatnyi megnyugvásomat, hogy nem zuhanok tovább rögtön felváltotta a kétségbeesés mivel nem volt nálam a tőr. Rémülten kapkodtam a fejem ide oda mikor észrevettem a fém tárgyat fel le billegni pont annak a sárkánynak a farkán akin én is ültem. Lassan felálltam, majd elindultam a fegyveremért és épp akkor kaptam el mikor már majdnem leesett. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, de rögtön utána meglepetten kiáltottam fel, mert hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj vagyis inkább a Cipzárhát. Ijedten nyújtózkodtam a levegőben valamiért ami megtart, és szerencsére el is kaptam egy sárkány farkát. Felnéztem és szembetaláltam magam azzal a sárkánnyal akin eddig is utaztam. Tovább vándorolt a tekintetem a szárnyas hüllőkkel tarkított égen és megláttam Amirát aki aggódva nézett rám, de nem tudott iderepülni, mert bekerítette őt az Árnydémon egyik megszállott csapata. Hirtelen méreg futott el és sárkányokon átugrálva egyre közelebb értem az én szárnyas barátomhoz. 

- Nem hagyhatom hogy bántsák! - ismétlődött többször is a fejemben ez a mondat, és ráugrottam az utolsó sárkányra aki még elválasztott Amirától. Pechemre pont az Árnydémonra, aki vicsorogva fordította felém a fejét. Nem teketóriáztam sokat mert tudtam, hogy kevés az időm és elkezdtem keresni a hátán a szürke foltot, ami meg is jelent először egész halványan majd egyre erősebb és sötétebb árnyalatot öltve. Felemeltem a jobb kezem amiben görcsösen markoltam a tőrt, majd meglendítve a sárkány fekete pikkelyes bőrébe szúrtam azt. Az Árnydémon felordított fájdalmában miközben a tőrön és az én csuklómon lévő jel is egyre jobban elkezdett világítani az aranyló  sárga és az izzó vörös minden színében. A sárkány szeme már nem villogott olyan vészjósló vörösen, és a színe egyre inkább kezdett hasonlítani a sötét lilához. A szájából és az orrából is kavargott ki a rengeteg fekete füst, és ugyanebben a pillanatban a többi megszállott sárkány is megállt röptében, és mindegyikből áramlott ki a démoni füst, ami végül összegyűlt egy helyben. Vadul kavarogva próbált még egy egy füstcsáp elérni egy újabb áldozatot, de nem jártak sikerrel, mert egyre kisebbek és halványabbak lettek, majd egy utolsót kígyózva egymás körül teljesen eltűntek. Mindenki sárkány és ember is egyaránt örömujjongásban tört ki és játékos hancúrozásba kezdtek, ami távolról úgy tűnhetett mint egy méhraj. Én pedig még mindig az Árnydémon hátán ültem aki most barátságosan mosolygott rám. 

- Köszönöm! - mondta hálásan mire visszamosolyogtam rá, majd rápillantottam a hátára ahová a tőrt szúrtam, de a sebhely teljesen begyógyult. Ekkor meghallottam egy ismerős üvöltő hangot és odafordultam. Amira közeledett felém őrült sebességgel és hatalmas vigyorral a képén, mire elnevettem magam és leugrottam, hogy elkaphasson. Nem is késlekedett sokáig és szorosan a mancsai közé zárt, majd feldobott a levegőbe és a hátán landoltam.

- Sikerült! - öleltem meg boldogan a nyakát.

- Persze, hogy sikerült. Nagyszerű csapat vagyunk! - mondta, majd egy sárga plazmabombát lőtt az ég felé. Ezt látva a többi sárkány, ők is belekezdtek a lövöldözésbe ami úgy hatott mint egy tűzijáték ami végül különféle színű szikrákban végződött.

- Hát ez remek kis kaland volt, de remélem legalább egy ideig lesz egy kis nyugtunk.  - mondta Léna, mire Aaron, Josh és Halvér is helyeselve bólogatni kezdett.

- Sajnálom, de Hibbanton elég ritkák a nyugodt napok. - mondta Hablaty, mire nagyot sóhajtottunk, majd összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Még jó, így legalább nem marad sok időnk az unatkozásra. - szóltak közbe az Ikrek, amivel Takonypóc is egyetértett, Asztridtól viszont csak egy szemforgatást kaptak jutalmul. 

- Inkább menjünk repüljünk egy kört megünnepelve a győzelmet. - ajánlotta fel a viking lány, ami ellen már senkinek nem volt kifogása, majd elindultunk. Mosolyogva néztem körbe a kis csapatunk minden egyes tagján, és örültem, hogy velük élhettem át ezt a hihetetlen, nem várt fordulatokkal átszőtt és életem valószínűleg legnagyobb kalandját. Megsimogattam Amira fejét, mire felém fordult játékosan csillogó szemeivel és arcon nyalt, majd nevetve kapcsoltunk nagyobb sebességre.