2016. február 28., vasárnap

44. rész Közelebb a harchoz




Sziasztok!

Sajnálom, hogy rég nem írtam, de mostanság elkerült az ihlet és a sok tanulnivaló meg egy kis megfázás sem segített rá, hogy folytassam. Viszont idő, és ihlet hiány miatt valószínűleg ez az utolsó előtti rész. Sajnálom, hiszen szerettem ezt a történetet írni, de egyszer ennek is vége kell, hogy legyen. Na nem is szaporítom tovább a szót, mert gondolom várjátok már, hogy olvassátok. Remélem tetszeni fog.


Ahogy sétáltunk Hanga mögött, egyre gyanakvóbban néztünk körül a páncélos embereken, akik nem csak hogy követtek minket, még a számuk is egyre gyarapodott. Nem értettük minek ekkora díszkíséret egy egyszerű láda el hozatalához. Na jó, az is igaz, hogy a tartalma már nem lehet ilyen egyszerű, hiszen Pléhpofa nem bízta volna ránk, ha nem lenne fontos és különleges az a valami.

- Ne aggódjatok miattuk. - bökött Hanga a fejével a harcos katonák irányába. - Azért vannak itt mert egyre nagyobb fenyegetés éri a szigetünket amiatt a sárkány miatt aki a füstjével bárkit képes az uralma alá vonni. - mondja, mire összerezzenek, és jelentőségteljes pillantást váltunk mi négyen Őrzők. Ezek szerint már egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy el kelljen pusztítanunk abban a bizonyos sárkányban élő démont.

- Na és hol is van az a láda? - töri meg Hablaty a hirtelen ránk telepedő csendet.

- Bent a Nagyteremben. Egy titkos kis helyen tartjuk. De most viszont siessünk, mert nagy lakomát rendezünk a vendégeink számára, vagyis nektek. - veszi sietősebbre a tempót Hanga és mi is követjük, de közel sem olyan lelkesedéssel mint Takonypóc és Fafej, akik a kaja szó hallatán szinte nyálcsorgatva futásnak erednek.

Mikor beléptünk az ajtón, máris elénk tárul egy megterített nagy asztal, és Hanga oda is terel minket. Mindenki nagy élvezettel veti bele magát az evésbe, és persze a beszélgetésbe mert hirtelen mindenkinek nagyon fontos közlendője akadt amit feltétlenül meg kellett osztania főleg az asztal legtávolabbi részén ülő társukkal. Egyedül én ültem csendben, és falatoztam. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez a traccspartihoz, főleg azok után amiket mondott Hanga. Egyre nyomasztóbb gondolatok foglalták el az agyam, mikor egy kéz fogta meg a vállam, mire összerezzentem. Felnéztem és szemben találtam magam Aaron aggódó pillantásával. Én csak intettem egyet, hogy üljön le mellém, de továbbra is inkább némaságba burkolózva üldögéltem. Mikor aztán látta, hogy magamtól úgy sem kezdek beszélni óvatos faggatózásba kezdett. 

- Minden rendben? Nem szoktál ennyire hallgatag lenni. - puhatolózott, mire csak megingattam a fejem.

- Csak elgondolkoztam. - feleltem még mindig a tányéromra meredve.

- Azon amin Hanga mondott ugye? - kérdezte, mire lassan ránéztem. - Engem is eléggé összezavart ez az egész. Azt hittem ennél azért több időnk lesz, és nem kezd ilyen hamar támadásba az a bestia. Még annyi mindent ki kell derítenünk. - folytatta, mire egyetértően bólintottam.

- Pont ez az. Mi lesz ha kifutunk az időből? Még meg kéne szereznünk azt a követ amivel bele tudjuk karcolni a tőrbe a jelet. A tőr önmagában hasznavehetetlen lenne, hiszen kell rá a jel! Csak annak a mágiájával tudnánk legyőzni a sárkány démonját, és ahhoz még el kell mennünk a Fényfúriák szigetére mielőtt még a sárkány kitapasztalja a valódi erejét és áldozatok követik majd az útját. - fakadok ki kissé kétségbeesetten, mire Aaron nyugtatóan megszorítja a kezemet.

- Nem lesz semmi baj. Valahogy úgy is meg fogjuk oldani ezt is mint minden mást. De most egyél, mert Hanga meg akarja mutatni az erdőben lévő gyakorló pályáját, és nem hinném, hogy egy hamar vissza is fogunk jönni onnan, és még a ládát is elő kéne kerítenünk. - mondja mire aprót biccentek. 

Nem sokkal az evés után tényleg az erdő felé vesszük az irányt, mert Hanga elmondása szerint ott jobb gyakorolni mint az Arénában. Összenéztem a mellettem sétáló Lénával akinek az arcára szintén értetlenség ült ki, hiszen nem edzeni vagy harcolni jöttünk hanem csak egy ládáért. Egy vállrándítás után folytattuk a többiek után az utunkat akik már a fegyvereiket kezdték előpakolni, viszont mi inkább leültünk egy kidőlt fa törzsére.

- Téged sem hagy nyugodni amit Hanga mondott, igaz? Szerinted mikor fog lecsapni az Árnydémon? - kérdezte Léna egy pillanatra felém fordulva, aztán tovább nézte a szekercéket hajigáló társainkat.

- Nem tudom. - néztem én is a többiekre elgondolkozva. - De nagyon erős az a gyanúm, hogy nem fogunk tudni eljutni a Fényfúriák szigetére onnan pedig a barlangba.

- De hát akkor ... - kezdte volna Léna, de hirtelen megzörrent mögöttünk egy bokor. Mindketten gyorsan odakaptuk a fejünket, de nem láttunk semmit még én sem pedig bevetettem az éles sárkány nézésemet. 

- Kövessetek! - szólalt meg egy ismerős sárkányhang a fejemben, mire rögtön felpattantam az ülő helyzetből, és intettem Lénának, hogy jöjjön ő is, majd elindultam arra amerre éreztem, hogy kell mennünk. Keringtünk a fák között, és gyanakodva néztünk körül minden lépés után. Jó pár méter elteltével viszont kezdtem elveszíteni a fonalat és inkább megálltam.

- Hova megyünk egyáltalán? - nézett rám kérdőn Léna.

- Követjük a sárkány hangját. - válaszoltam röviden, majd újból elindultam mikor ismét hozzám szólt a hang. Követtem a nem tudom honnan ismerős sárkány hívását egészen addig míg ki nem kötöttünk egy bokrokból és ágakból álló növényfal előtt.

- Két ág egyenesen keresztezi egymást. Azokat húzzátok szét és be fogtok tudni jönni. - utasított a sárkány, és meg is tettük mihelyst megtaláltuk az ágakat. Erre szétnyílt az egyik bokor és egy kis napsütötte tisztáson találtuk magunkat. Először szinte vakított a fény, de mihelyst megszokta a szemünk megláthattuk a tisztást teljes valójában. A növényfal kör alakjában vette körbe a helyet, és a fű hihetetlenül szép élénkzöld volt. Bizonyára azért mert a fal miatt senki sem tudná letaposni. A kör közepén volt pár nagyobb kő, és a szélén is látható volt néhány méretesebb darab is. A növények és a tiszta levegő illata mintha felerősödött volna itt. Csönd volt, és nem lehetett hallani semmi egyebet a bokrok leveleinek lágy zörgésénél amiket a szellő mozgatott.

- Örülök, hogy megérkeztetek. - morrant egyet üdvözlésképpen a sárkány a hátunk mögött, mire felismertem a hangot, és gyorsan megpördültem a tengelyem körül. Széles mosoly terült el az arcomon ahogy megpillantottam Hurrikánt, a rég nem látott Gyapjas Bömbölő barátunkat. Rögtön oda is futottam és szorosan átöleltem a nyakát. 

- Hát te, hogy kerülsz ide? - tudakoltam tőle?

- Tudod, a Barlang Őrzője megbízott egy feladattal, így utánatok jöttem. Azt mondta, hogy szükségetek lesz majd erre, és azért én hoztam el, mert azt is említette, hogy ti nem fogtok majd tudni elmenni érte, hiszen támadásba lendült az Árnydémon. Már jó pár sárkányt maga köré gyűjtött. Elég félelmetes volt ahogyan megszállta őket a füstjével.

- Várj, lassíts! Mit kellett elhozni? - kérdeztem értetlenül, mire az eddig szoborként egy helyben álldogáló Léna is érdeklődve jött közelebb.

- Majd meglátjátok. - vigyorgott ránk. - Ma estére gyűjtsétek össze az Őrzőket, és gyertek el ugyanide. Bár úgy látom, hogy indulhattok is mert kezd sötétedni, és jó lenne, ha visszatalálnátok ide. - mondta, majd a szárnyával elkezdett minket terelgetni kifelé, de nekem nem nagyon akaródzott elmenni.

- Ne félj, este minden kérdésedre válaszolok. - biztosított, mire nagy nehezen beleegyeztem és elindultunk megkeresni a többieket.

- Hát ez hihetetlen! - csattant fel Léna. - Komolyan már mindenki úgy beszél mintha már holnap csatába kéne vonulni, de persze nekünk meg elfelejtettek szólni.

- Hát remélem, hogy még holnap nem, de az biztos hogy hamarosan sor kerül rá, hiszen minden jel erre utal. - gondolkoztam el.

- Mi lesz ha elbukunk? - kérdezte egyre ingerültebben.

- Ne most kezdj nekem bepánikolni! Nem akarom, hogy rám is átragaszd és bíznunk kell benne, hogy sikerülni fog. - győzködtem, és úgy láttam egy kicsit hatott.

Mikorra visszaértünk, már kezdtek szedelőzködni a többiek, és mi gyorsan félrehívtuk Aaront és Josht.

- El kell mennünk esti sétára. - jelentettük be Lénával a megbeszéltek szerint, mire úgy néztek ránk mintha megbolondultunk volna.

- Héj, gyertek induljunk mert már biztos kész a vacsora. - szólt oda nekünk is Hanga.

- Majd később csatlakozunk, mert megbeszéltük, hogy mindenképpen elmegyünk ma este sétálni. - mondtam és úgy néztem a fiúkra, hogy megértsék ha nemet mondanak kinyírom őket.

- Ne már! Pont vacsora előtt? - kérdezte Josh, mire megragadtuk a karjaiknál fogva őket, és elkezdtük húzni a célirány felé.

- Héj, minden rendben? - állított meg minket Asztrid és Hablaty hangja, mire sóhajtva megálltunk.

- Persze, de ez most fontos Őrzős dolog és sietnünk kell. Légyszi ne engedjétek, hogy gyanakodjanak vagy ami még rosszabb utánunk jöjjenek a többiek. - kérleltem őket.

- Rendben, de vigyázzatok magatokra. - bólintottak mindketten, és elindultak a többiek után. Megkönnyebbülten sóhajtva folytattuk az utunkat, de a fiúk szinte rögtön elkezdtek faggatózni, mi pedig elmondtuk nekik nagyjából amiket megtudtunk. 

- De mégis hogy értette azt Hurrikán, hogy nem lesz időnk eljutni a Fényfúriák szigetére? - kérdezte Josh, mire idegesen fújtattam egyet hiszen már nem is tudom hanyadjára tesz fel nekünk olyan kérdést amire nem tudjuk a választ.

- Nem tudom. - feleltem sokadjára. - Amit mondott azt elmondtuk nektek, de ha még egyszer megkérdezel ilyenről, biztos lehetsz abban, hogy leragasztom valamivel a szádat. - pirítottam rá, és mielőtt visszavághatott volna szerencsére megérkeztünk és bementünk a kör alakú kis mezős helyre.

- Végre, hogy megjöttetek! - köszöntött minket rögtön Hurrikán.  

- Na elárulod végre, hogy mit kellett elhoznod? - kérdeztem, mert már mindenki türelmetlenül várta a választ.

- Persze, gyertek. - elindult, majd egy olyan helyen állt meg ahol nem volt fű, csak föld és néhány ág amik összerakva kis lángban álltak. Ezután a mancsát odanyújtotta felém és a kezembe ejtett egy követ aminek az egyik vége hegyes volt.

- Mi ez? - kérdezték a többiek, de nekem ekkor hirtelen beugrott mégsem válaszoltam mert ez annyira elgondolkodtatott, hogy sok kérdésemre meg is adta a választ.

- Ez az a kő amivel rá kell vésni a tőrre a jelet. - válaszolta Hurrikán. - Tegyétek a tűz föle, és ne féljetek nem fog beleesni csak lebegni fog fölötte. Legalábbis ezt mondta a Barlang Őrzője. Ezután a kő elkezd pörögni, majd akire mutatni fog a hegyes vége annak kell a jelet felvésni, és elpusztítani a sárkány démonját. - mondta.

Lassan bólintottunk, majd úgy tettem ahogyan Hurrikán mondta. Óvatosan a tűz fölé helyeztem a követ, majd félve elengedtem, mire az ott maradt felette ahogyan a sárkány barátom mondta. A kő hegyes vége hirtelen az ég felé mutatott, és ott is maradt, mire zavartan összenéztünk. De mire megkérdezhettük volna, hogy mit jelent ez, a kő őrült pörgésbe kezdett majd egyre lassult. Izgatottan vártuk, hogy kire fog mutatni a hegyes vég, de bennem ugyan ennyi félsz is volt, hiszen nem tudom hogy képes lennék e leszúrni egy sárkányt. Igaz, hogy ezzel nem ölném meg, hanem inkább felszabadítanám a füstdémon uralma alól, de akkor is. A kő lassan megállt, és pont felém mutatott mire levegőt is elfelejtettem venni, de ekkor olyan történt amire egyiken sem számítottunk. Már épp elkönyveltem volna magamban, hogy én leszek az " áldozat " ám ekkor elmozdult és a mellettem ülő Aaronra mutatott, aki hasonló tünetet produkált mint én.

- Te vagy az. - mondta Hurrikán. - Vedd a követ, és vésd a fegyverre a jelet. - mondta, mire Aaron elővette a tőrt, és óvatosan a kőért nyúlt.

- Várjunk csak. Az oké, hogy rá kell karcolnom, de mi a jel? - kérdezte, mire mind ijedt arcot vágtunk. Nehogy már itt bukjon el az egész terv. Már kezdtünk volna bepánikolni, de ekkor a kő elkezdett izzani. Hosszasan rámeredtem a kőre, mire megjelentek rajta a vörösen izzó vonalak. A Jel! Mindegyikünk jeléből volt egy kicsi benne, de még ott volt a közepén az a csillag ami az én jelemen is volt.

- Hát te minek örülsz ennyire? - kérdezte tőlem értetlenül Josh, mire körülnéztem, de mindegyikük úgy meredt rám.

- Hát ti nem látjátok? Rajta van a jel! - kiáltottam, mire mindenki alaposan szemügyre vette az Aaron kezében rejlő tárgyat, de újfent úgy néztek rám mintha megbolondultam volna.

- Mi nem látunk semmit. - közölték, mire én is kérdőn néztem rájuk, majd Hurrikánra.

- Van egy olyan érzésem, hogy elfelejtettem egy kis részletet. Csak nem tudom, hogy mit. - nézett ránk gondolkozva Hurrikán, de mielőtt a felháborodásunkat kimutathattuk volna, hogy lehet egy fontos rész az a valami, Aaron egy botot nyomott a kezembe.

- Rajzold le, én meg rávésem. - nézett rám teljes bizalommal, mire hálásan elmosolyodtam, hogy hisz nekem. Ahogy rajzoltam a földre, úgy munkálkodott Aaron is, a többiek pedig nagy figyelemmel követték minden mozdulatunkat. Szinte érezni lehetett az izzást ahogyan a kő hegyes vége találkozik a fegyver fémes részével. Ahogyan végzett Aaron, ébenfeketévé váltak a vonalak az ezüstös tőrön. Gyönyörű volt, ahogyan az indák és a tollak összefonódnak, majd könnyedén szinte védelmezően átölelik a kardok és más fegyverek pengéit. Ezek után inkább úgy döntöttünk, hogy itt maradunk éjszakára, mert túl fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy vissza induljunk. Majd valahogyan kimagyarázzuk magunkat a többiek előtt, de mihelyst lecsuktam a szemem abban a pillanatban elragadott az álom.

12 megjegyzés:

  1. Jó lett. Sajnálom hogy abba hagyod a blogot de meg tudlak érteni.

    VálaszTörlés
  2. jó lett mint mindig ! Kár ,hogy abba hagyod , de ha új blogot írsz azt itt közölhetnéd ! Unalmamban szívesen olvasnám ,meg amúgy is. Hát megértelek én is ,de azért nézd el nekem ,hogy nem ugrálok ahogy Fogatlan.
    Ja és megérte ismét várni !!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Örülök, hogy tetszett és hogy megérte rá várni! Én is sajnálom, hogy vége a történetnek, de ha belekezdek egy újba akkor kiírom majd ide, hogy megtaláljátok majd.

      Törlés
  3. Nagyon jó lett, sajnálom, hogy véget ér...

    VálaszTörlés
  4. Ismét zseniálisat alkottál... :) Nagyon sajnálom, hogy abbahagyod a blogot, imádtam olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :) Örülök, hogy szeretted olvasni!

      Törlés
  5. Szia! Csak meg akartam kérdezni ,hogy haladsz a kövi résszel? Már várom akkor is ha az utolsó . Nézted a sorozatot a cartoon network-on? Tudod a sárkányok:irány az ismeretlen. Én néztem és nagyon tetszett mindegyik része eddig!
    Köszi előre is a választ és Szia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hát még nagyon az elején, de tavaszi szünetben remélhetőleg több időm lesz írni. Igen néztem a sorozatot, bár nem mindegyik részt láttam azokat meg majd bepótolom. :)

      Törlés
  6. Drága Kislányom!

    Hihetetlen szépen fogalmazol! Egyszer világhírű írónő lesz belőled! Puszi: Anya

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen anya! Bár beérem azzal is ha majd írok egy jó könyvet. :)

      Törlés