39.rész Vizi csata iszap pakolással

Sziasztok! 

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de a suli egyszerűen leszívja az összes energiámat, és még ihlet hiányban is szenvedtem. Időm is alig van, ezért kevesebbszer lesznek részek, de megpróbálok igyekezni. Jó olvasást, remélem tetszeni fog! :) 


A bokorból kibújva megláttuk, hogy a szeretett sárkányaink vígan ugrándoznak a vízben, majd aztán csomó hallal a szájukban térnek vissza a felszínre. Odamentünk hozzájuk, mire először morogtak mert nem ismerték fel a sárral borított, hajukban levelekkel és ágakkal díszített gazdáikat. Aztán örömükben körbeugráltak, majd vissza szaladtak a tóhoz, és merítettek a szájukba egy jó kora adag vizet, és vissza is rohantak hozzánk. Mi először furcsán néztünk a sunyin teli szájjal vigyorgó hüllőinkre, majd mikor már észbe kaptunk, hogy menekülni kellene, már nyakig tocsogtunk a nyálas, halas vízben. Mindegy, legalább a sár egy része lemosódott rólunk. Ezután bementünk úszni egyet a vízbe meg persze hajat mosni. A tó alján legnagyobb részben sima kövek voltak, de egy kisebb helyen egy kis iszap is megtalálható volt. Összenéztünk vigyorogva Asztriddal, meg az Ikrekkel, és jól belemarkoltunk, majd megcéloztuk a gyanútlanul eszegető sárkányokat. Ijedtükben majdnem egymásra ugrottak, majd morogva forogni kezdtek, hogy megtalálják a támadókat. Mi gyorsan úgy tettünk mintha mi sem történt volna, és nyugodtan úszkáltunk tovább, de Takonypóc, és Hablaty elkezdtek röhögni ahogy meglátták a fejükre, és farkukra tekeredett iszapos hínárral beborított, és meglepődött sárkányainkat. Na, erre rögtön felkapták a fejüket, és összehúzott szemmel lassan megindultak a hahotázók felé.

- Ők voltak, igaz? - kérdezték tőlem miközben a le sem vették a fiúkról a szemüket. Gondolom már ki is találták, hogy miként leckéztessék meg a fiúkat.

- Hát persze, hogy ők. - mondtam gondolatban, és hangosan is, mire ijedten rám kapták a tekintetüket. Vigyorogva integettem feléjük, és már menekülőre is fogták a dolgot.






- Ez szép volt! - pacsiztunk össze Fafejjel, majd mi is csatlakoztunk Asztridékhoz, hogy tökéletes rálátásban élvezhessük a jelenetet. 

A sárkányok a vízbe trappolva vették üldözőbe a két fiút, akik lélekszakadva kapálóztak, hogy minél messzebb kerüljenek az üldözőiktől. A csatatéren egyedül csak Halvér állt megdermedve, és kikerekedett szemekkel. Akit inkább elkerültek, mert félő volt, hogy a vízbe ájulna. Egyszer csak azt éreztem, hogy ujjak fonódnak a bokám köré, és már csak annyira volt időm, hogy egy nagy levegőt vegyek mielőtt a vízbe rántanak. Elkezdtem kapálózni, majd el is kaptam valami fonál szerűséget amiben gondoltam majd megkapaszkodok, és erősen megrántottam mire a fogva tartóm rögtön elengedett és a felszínre úsztam. A következő pillanatban viszont már meg is lett a tettes.

- Ááá, a hajam! Ezt miért kellett? - bukott elő a vízből Fafej a fejét dörzsölve, mire mindenkiből előbukott a nevetés.

Fafej durcásan összefonta a karját, és már kapott is egy jó adag iszapot a képébe. Most már tényleg sírtunk a nevetéstől ahogy figyeltük a még mindig egy helyben álló vagy úszó, karba tett kezű, összevont szemöldökű, mérges Fafejet amint prüszkölve köpi ki a szájába folyó barna masszát.

- Ez már hadüzenet volt, és nem fogjátok megúszni! - közeledett felénk rosszat sejtető vigyorral miután lemosta az arcát, és két kézzel belemarkolt a saras hínárba. Hiába bizonygattuk neki, hogy nem mi voltunk, hanem az egyik sárkány aki még mindig Hablatyékat üldözte, Ő továbbra is rendületlenül jött felénk. Egy pillanatra megállt, majd elgondolkozva nézett a fogócskázókra.Na ebben a pillanatban kapott még egy adagot a fejére ami már tényleg tőlünk származott.

- Hupsz! - mosolygott rá ártatlanul Josh, mire Fafej megindította ellenünk a támadást.

Mondjuk nem sok esélye volt ellenünk egyedül, de valahogy mégis megúszta sokszor a találatokat. Főleg, hogy a Hablatyékat üldöző sárkányok felénk repülő lövéseit is kerülgetnünk kellett. Egyszer csak három iszapos leveles izé száguldott felém, amiből kettőt sikeresen elkerültem, de a harmadik már nagyon közel ért hozzám. Gondolatban már el is képzeltem ahogyan beteríti az arcom és a hajam az a homokos, nyálkás anyag ami miatt kezdhetem elölről a hajmosást, de még pont időben húzott el egy kar a derekamnál fogva, így a vállam mellett pár centire süvített el a golyószerűség ami hamarosan be is csapódott egy fába. A rántás okozta lendület miatt kissé hátratántorodtam, és pont nekiütköztem egy kemény mellkasnak. A vállam fölött hátranézve megláttam Aaront aki a derekamnál fogva magához húzott, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szívesen! - mondta vigyorogva, majd tovább is úszott mielőtt eltalálta volna valami. Pár másodperc utána én is rádöbbentem, hogy követnem kéne a példáját, így felhagytam az egy helyben állva mosolygással, és tovább úsztam. Na itt már nem ért le a lábunk, ezért aki nem igazán tudott úszni, inkább gyorsan kijjebb evickélt. Én még beljebb úsztam, hogy lőtávolságon kívülre kerüljek. Csakhogy tíz perc úszás, meg egy helyben való lábtempózás után már kezdtem kifáradni, így újfent elkezdtem visszaúszni a csatatér felé. Ám mielőtt oda érhettem volna többiekhez, hirtelen alám úszott valami aminek a hátára kerülve kijjebb emelkedtem a vízből. De mielőtt igazán megijedhettem volna, rájöttem, hogy csak Amira az aki hátra fordulva képen nyalt. A többiek felhagytak egy pillanatig a dobálózással, és kérdőn tekingettek felénk ahogy Amira hátán úszva közlekedtem. Pontosabban inkább utazva, hiszen Amira volt az aki úszott alattam. Ekkor mindenkinek felcsillant a szeme, és simán oda tudtam képzelni, hogy még egy villanykörte is felvilágít a fejük fölött. Ezután elkezdtek úszni a saját sárkányuk után, és miután nagy nehezen utolérték őket, már fel is pattantak a hátukra. Na az már megint egy más tészta, hogy hogyan is jutottak fel oda. Halvér mikor elrugaszkodott mindig átesett Bütyök másik oldalára, és mikor már ötödszörre sem sikerült neki, Bütyök megunva a dolgot a víz alá merült, hogy gazdája könnyen felülhessen rá. Kampó látszólagosan boldogan tűrte, hogy Takonypóc felmásszon a nyergébe, de mikor elhelyezkedett nagyot lendített a hosszú nyakán, mire Takonypóc repült egy jó tíz métert, és csak ezután hagyta magát. Viharbogár meg elkezdett körbe körbe úszni minél gyorsabban, míg Asztrid kis híján leszédült róla. De persze egy beígért csirkecomb rögtön megnevelte a kék hüllőt, aki még ki is húzta magát mellé. Hablaty persze könnyen felpattant Fogatlan hátára, és diadalittas mosollyal nézte a többieket, hogy neki elsőre is sikerült. De ez sem tartott sokáig, ugyanis Fogatlan vigyorogva ránézett a gazdájára, majd megfordult, úgy hogy a hasa legyen fent, a háta Hablattyal együtt meg a víz alatt. Josh, Aaron és Léna viszonylag könnyen feljutottak a sárkányaik hátára, de volt még egy páros aki még mindig a sárkányát üldözte. Hát persze, hogy az Ikrek voltak azok. Böff, és Töff nyugodtan úszkált a gazdáik elől, akik hajthatatlanul követték őket. Miután nagy nehezen összeszedtük magunkat, és megszáradtunk vissza mentünk a faluba. Hát nagyot tévedtünk, ha azt hittük volna, hogy sokára lesz még egy ilyen vizes kalandunk. Fogatlan jól ki is röhögött minket az ábrázatainkat látva...